„Szép, mint Petra Schürmann meg egy Prophet-5 szinti találkozása a műtőasztalon.” (Desodor Ducasse)

Saar-vidék, (az akkori NSZK legkisebb tartománya), azon belül is Saarbrücken, 1981. Valahogy adja magát így verbálisan és amúgy ontológiailag is, milyen is volt az életérzés ebben a liliputi régióban a Fal leomlása előtt… Mindenesetre egy elég furcsa, Andi Arroganti (művész)nevű ipse úgy dönt ebben a kozmikus inerciarendszerben, hogy végre-valahára kezdenie kellene magával, illetőleg az analóg szintik iránt érzett patologikus vonzalmával valamit. A DAF ekkor már durván nyomja a Mussolinit, Chrislo Haas Veszedelmes Viszonyok közé keveredik, Beate Bartel Gudrun Gut-tal kanasztázik. Le vannak rakva az alapok, igen, a gép forog, az alkotó liheg. 1981 amúgy is a német zenei ellenhullám nagybetűs alfája. (Palais Schaumburg, Einstürzende Neubauten, Grauzone, Malaria! etc. első lemezei) Mindenesetre Andi barátunk sem tétlenkedik, rögvest több kanállal is belemerít a fortyogó lecsóba.

Ideje hát végre megismerkednünk a Wartungsfrei (=karbantartás-mentes) kazetta-„nagyhatalommal”, Arroganti Úr személyes auditív játszóterével. Elég bajos lenne azért egyetlen cikk keretében a teljes diszkográfiával zsonglőrködni, mondjuk inkább úgy, hogy a bemutatni kívánt relikviák alapján kellően rekonstruálható a Wartungsfrei-birodalom felemelkedése, illetőleg romlása. Legyen elég annyi, hogy Arrogáns Bandi séróból három alteregóval indít többfrontos támadást a poroszos közízlés ellen. Saját neve alatt három kazetta (Benzin in Berlin, Das Ding, Nachwuchs) jelenik meg a Wartungsfrei-nél. A DAF-fal összehasonlítva egyfajta fordított arányú, ellentétes irányú zenei fejlődést detektálhatunk. Míg a dajcs-amcsi haverok kakofón új hullámos punk-experimental elegye (Produkt der deutsch-amerikanischen Freundschaft) a későbbiek folyamán valamiféle szintetikus test-minimalizmussá redukálódott, addig Andi Arroganti minden egyes megjelenésével csak tágította saját zenei spektrumát.

A nyolcvanegyes Benzin in Berlin a ma ismét módi minimal synth/minimal wave zsáner tökéletes archetípusa. (Persze sok más társával egyetemben.) Kilenc számon keresztül pumpál fényes adrenalint a hol gyorsabb, hol lassabb tempóban cammogó dobgép, majd az utolsó két track alatt a ritmusok elhalványulnak, s az emberi hangok is tovatűnnek. Marad az analóg szinti-minták hipnotikus, önjáró pulzálása, ez már leginkább valamiféle őszaj (Kaffehausemusik 5.), illetve ösztöntechno (Kaffeehausmusik 6.). Az első számot hallgatván könnyen déja vu érzésünk támadhat, nem minden alap nélkül. A kádári konszolidáció értékőrző és továbbító kultúrpolitikája számos hazai háztartás bakelitparkjába csempészte be a szintén német illetőségű Trio zenekar első nagylemezét, rajta a híres-neves Da Da Da opussal. A hasonlóság több mint arcpirító. (Asphalt im Kaffee vs. Da Da Da) A kopírozó kilétének felfedését a tisztelt olvasóra bízom. A második track (Warten auf die Stasis) akár egyfajta Detroit-electro előkép is lehetne. A soron következő szerzemény (Hom-o-hetero) pediglen a The Normal zseniális Warm Leatherette–jét idézi, igaz úgy 40 BPM-es késéssel. A lemez csúcspontja a címadó Benzin in Berlin, mely gyakorlatilag felfogható Andi Arroganti szónikus ars poeticájaként is. Egy szó mind száz, ez a kazi nagyon olasz és nagyon szexi.

Egy évvel később Arroganti Úr két újabb anyaggal jelentkezik. A Das Ding valójában egy két számos EP (Das Ding, Rosa Dreieck), mely azonban már előrevetíti a hangzás későbbi elmozdulását, átalakulását. Maradnak a punkosan kapkodó, programozott dobminták, azonban mindez kiegészül az elektromos gitárok zajos dominanciájával. A Nachwuhs pediglen egy tipikus neue deutsche Welle/postpunk „lemez”, a dobgépet felváltja a valódi ritmusszekció, a gitárok és szintetizátorok azonos súllyal vannak jelen a produkcióban. Hat egyenlő minőségű szerzeménnyel van dolgunk, mely keretből képtelenség akár csak egyetlen dalt is kiemelni. Ez az egységesség azonban az anyag hibája is egyben, a számok egybefolynak, elszürkülnek egymás jelenlétében. Andi Arroganti az egyre több hangszer beemelésével, a hangzás túltupírozásával pont, hogy saját egyéni hangját, megszólalását veszítette el.

Aztán a több mint húszévnyi csend után, egészen pontosan 2003-ban a korábban már említett Was Soll Das? Sshalplatten kiad egy válogatás LP-t (Mono) Andi barátunk legjobb korábban már megjelentetett, illetetve eleddig még kiadatlan felvételeiből cseresznyézvén. Mindannyiunk és az egész emberiség javára és épülésére természetesen. E kompilációról csak annyit, hogy mára már teljességgel beszerezhetetlen. Szintén.
És hogy ki a pék az a Petra Schürmann? – A következő részből talán kiderül…
Ja, s míg el nem felejtem: Arrogáns Bandi összes Wartungsfrei-es szösszenete letölthető a toten-tanz.blogspot.hu oldalról. Ingyé. (Ezúton is köszönet a hősies szovjeteknek. Akinek van füle, hallja.)