Most amikor úgy nőnek ki a földből a rekordkrisztusok, mint eső után a gomba, egy olyan büszke, keresztény nemzetnek, mint a magyar, meg kell mutatnia hitét a világnak. De mennyiség helyett válasszuk a minőséget, és legyünk eredetiek! Mert kedves barátaim itt az idő és a Köztársaság tér! Ahol az elhagyott egykori kommunista pártház áll. E téren, mely ma II. János Pál nevét viseli, állítsuk fel a szenteltvizet hugyozó pápa szobrát!
A szentatya bal kezében pásztorbot, jobb keze lezseren maga mellett. Arcán az üdvözültek mosolya. A vizelési inger észlelése- kor, amikor a motor elkezdi befecskendezni a szenteltvizet a húgycsőbe, a pápá óvatosan körülpillant, majd slicce felé néz, ezzel egy időben jobb karja könyökből ágyéka elé mozdul, ahol a slicc kinyílik és előbukkan egy élethű műfütyi. A szentelt vízsugár megjelenésével egy időben a pápa felemeli a fejét, és az Ave Mariat fütyüli. Hát nem csodálatos! Ez a mélyen emberi cselekedet programozástól függően 2, 3, 5 percig tartana és naponta többször ismétlődne. Húsvét hétfőn pedig egész nap csobogna! A szenteltvizet a pápát körülvevő kis medence fogná fel, ahonnan szabadon merhető.
Persze tudom, hogy sajnos olyan, visszatetszést keltő jelentekre is sor kerülhet, amikor egyesek ajkukkal a pápai péniszre tapadva, közvetlen akarnák magukhoz venni a hit forrásának vízét. Azonban az ilyen felelőtlen, szélsőséges elemek nem határozhatják meg köztereinket. Így egyetlen nyitott kérdés marad csupán, mi az a méret, ami nem sérti a hívők érzékenységét, és a katolikus egyház tekintélyét?