holnap reggel nem kelünk ki ágyból
s nyeldeklőnkön nem csúszik falat
nem szörcsög ki többé nyál a szánkból
és ahogy van, minden úgy marad

nem készítünk gőzölgő friss kávét
fogkeféhez kezünk már nem nyúl
borotvahab minket el nem csábít
ám borostánk senkit meg nem szúr

mert majd puszit sem kapunk már többé
gyermekink nem totyognak felénk
s nem sújt minket ember szabta törvény
feketéből sem lesz hófehér

vajas zsemlyét nem keni meg néni
szódavíztől bácsi nem böfög
s hasztalan majd meséskönyvet nézni
nem lesznek manók és ördögök

külföldiül nem kell halandzsázni
anyanyelvünk kincse mit sem ér
ruhátlanul sem fog senki fázni
s nem cincog a szürke kisegér

elefántok nem taposnak ösvényt
homokban a kígyó nem sziszeg
nem mókáznak cirkuszban a törpék
s nem örülünk többé semminek

könnytengerünk sem mossa a földet
lázmérőkben nem szökik higany
se föl, se le… s nem köhögünk többet
fekszünk csak és nem tudjuk mi van

semmivé vált színpompás világunk
emlékei szertefoszlanak
s léttelenül azután sem várjuk
hogy majd nékünk kártyát osztanak