Az 1980-ban ipari zenekarként indult, majd sajátos átdolgozásairól (Queen, Rolling Stones, Beatles stb.) elhíresült szlovén Laibach április 9.-én mutatja be Budapesten Spectre című új, feldolgozás mentes lemezét.
Talán a világ első olyan koncertbeszámolóját olvasod, ami egy még egy le sem zajlott eseményről szól. Ráadásul a szerző el sem fog rá menni. És a lényeg az: miért nem?
Mert tavaly sem volt. Azért nem, mert „ebben a gondosan megtervezett, minden felesleges hangot és mozdulatot kerülő munkafolyamatban az egyetlen spontán elem, és számomra a koncert csúcspontja, Az ásítás volt. Egyik szám közben két strófa között az énekes ásított egyet! Pont úgy, mint aki 30 éve ugyanoda jár dolgozni, bár közben a gőzkalapács mellől a digitális ketyeréket összeszerelő üzem futószalagja mellé került.” (Idézet a 2010-es koncertbeszámolóból.)
Meg azért sem megyek, mert az új lemez felemás, azaz laibachi mércével szar. Néhány jó szám, néhány amiből lehetne jó, de a többség egyszerűen végighallgathatatlan. Egyrészt sikerült beépíteniük zenéjükbe azt a hangzást, ami elviselhetetlen a mai pop zenében, másrészt a lemez úgy hosszú és unalmas (bónusz számok nélkül 47 perc), hogy igyekeztek azt változatossá tenni.
De szerencsére az új számokat gyorsan lezavarják, és jön, amiért a többség megy, a szokásos Laibach slágerparádé. Unalomig ismert, de mindig jó hallgatni számok felújított változatai. Némelyikre alig lehet ráismerni, és persze az eredeti verziók sokkal jobbak. És felmerül a kérdés: ugyan miben különbözik a Laibach bármelyik újra összeállt híres rock zenekartól? Persze sok mindenben, de a látszat a valóság.
A közönség egy része azért jön, mert azt olvasta, hogy avantgárd, pop-art vagy mitt’om én milyen modern művészeti produkció, más részük meg azért, mert sikk, s nekik csalódniuk kell, mert „nem is olyan jó csaj az énekesnő.” Hol vannak már a régi szép idők, amikor félreértésből skinheadek is jöttek!
Visszatekintve: előző lemezük, az Iron Sky című bugyuta sci-fi-hez készített zene, a filmhez talán méltó, viszont egy hallgatás után ment a kukába. A himnuszokat laibachosító 2006-os Volk inkább érdekes, mint izgalmas. A Bach műveket pontosan feldolgozó Laibachkunstderfuge helyett az eredetiek ajánlottak. A 2003-as WAT az utolsó épkézláb lemez.
Ez a zenekar el van baszva. Kár értük.
*
Aki a valamikor volt Laibach-hoz hasonlítható produkcíót kíván látni:
RATZINGER > Fényfehér (Ápolók, Büdösök, Digép) új programja:
digitális inkvizició két fejre és négy kézre
?ALOS > az olasz extreme experimental metal duo, az OvO gitárosa egyedül