még egy kezdetleges casio alapú házidemóként hallottam először a The Sicknesst, aztán azóta is az a kedvenc számom, az a rész benne a legjobb, ami az első refrén után jön, legyen ennyi elég, nem szeretnék nagy szavakat használni.

Dávid (halálének) vérfagyasztó dolgai kicsit később kerültek bele a Broken cups-ba, de elég jól bevált a kémia, egyszerre négy srác helyett vicsorog és pusztít.

ennél a pontnál gyakorlatilag mindegy melyik nótára mutatok képzeletben, de mondjuk legyen a The Burnout, annál furább ívű synth punk számot speciel még nem hallottam – avant diszkóba beleköpött Bauhaus, aztán egy fincsi orientális gitártéma.

hasonlóan agyrepesztő az I’m on a spree dear, ha úgy alakulna az életem, én ilyen zenére szeretném lobotómiának alávetni magam

a Skin on skin olyan, hogy felsikítasz, jó ez a bazári téma, jöhet a tánc és igen meglepődsz, hogy végül feltesznek egy horrorisztikus hullámvasútra, amin aztán a lelkedet akarják.

a Love-ra pedig csak hiszed, hogy immunis vagy, mondván, hogy ezt már úgyis hallottad..
tehát akkor íme az év magyar lemeze, amivel már annyi embert traktáltam előre is, biztos idegesítő voltam már, de töltsétek le a lemezt (name your price x nagyobb egyenlő nulla) és az majd feledteti a kellemetlenséget!

első halálszexuális élő élmény @ Rakéta Fesztivál!!