Soroksári Hősök terén,
Június egyik estéjén,
Elmélázva álldogáltam,
Hatvanhatos buszra vártam.
Hátam mögött HÉV szerelvény
Megállott a sín tetején!
Kíváncsian megfordulva
Néztem, kik utaznak tova!
Ám, mit látok a HÉV után?
Tágra nyílt a szemem aztán! A nép között a soroksári HÉV-en
Kis veréb jött át a sínen
Melyre megdobbant a szívem!
Szárnyai őt nem emelték!
Inkább csapdosott, mint repült,
Sín mellett az útra került!
Járda mellett csapdoskodott,
Közben pihenni megállott!
Aztán mégtovább bukdácsolt,
Bennem szánalmat varázsolt!
Néztem már egy távoli fát:
Hátha ott látom az anyját!
Készültem, hogy felemeljem,
Mikor a busz megállt mellettem!
Buszban ülve rágondoltam,
Egyre jobban megsajnáltam!
Szegény, buta, kis verébje;
Mért nem maradt a fészkében?!
Úgy lehet, onnan kiesett!
Az is lehet, hogy „hősködött”!
Azért ugrott ki a földre,
Bízva saját erejében!
Vágya már volt; szárnya gyenge,
Repülésre nincs megérve!
Kifutva a forgalomba,
Végzetét magára hívta!
Megkapó e tragédia,
Az ifjakra akalmazva!
Ki „fészkét” korán elhagyja,
Hasonló lehet sorsa!