Na, valamelyik reggel egy papírlapot találtam az asztalomon a barátnőm kézírásával. Ez volt rajta " Nyálas, de van benne feszültség. Ja, érzelmes rohadék vagyok, és szeretem
a buzikat is." Kérdeztem, hogy mi ez? Nem emlékszel? Ezt mondtad amikor megmutattad tegnap este a Costumers- t, mondjuk elég részeg voltál. Hát nem emlékeztem, meg ez a buzis dologt sem
értem teljesen, hogy hogy jön ide, bár azt sosem tuhatja az ember. De az biztos, hogy ezt a három kurva számot ami ezen a kislemezen van tobbször hallgattam meg mint bármi mást
az utóbbi pár hónapban. Nem is tudom mihez hasonlítan, nem mintha olyan különleges valami lenne. Talán Stiv Bators, Dee Dee Ramone szóló dolgaihoz, vagy egy- egy Youth Gone Mad
dalhoz. Punk, bazdmeg! Amúgy amcsik, atlantaiak, első kiadványuk így együtt, de nem kezdők a műfajban, három igencsak jó banda ( Carbonas, Beat Beat Beat, Heart Attack )feloszlása
után találtak egymásra. Hálaajóistennek !!!
Kaliforniában, azon belül is Orange Country ban szép kis garage- punk élet idult el néhány évvel ezelőtt, (ilyenekre gondolok, mint a Traditional Fools, Ty Segall, Party Flow,
Audacity, vagy a zseniális Okie Dokie ) ennek a szárba szökő kis életnek a gusztustalan gyümölcsit csipegethetjük lemezek, kazetták és cd k formájában egy rövid ideje.
Az első termések termszetesen egyenlőre kazik, 7 incsesek és írott cd- k. Ez a tíz szám is a Telephone Exlosion kiadónál megjelent kazetta, Bubca Record- os cd változata.
( Érdekes, hogy első 7 incsesüket is egy olasz kiadó jelentette meg. Hát persze, hogy a Goodbye Boozy Records !!! ) Na, mindegy.
Kérem szépen, ez nagyon jó, primitív teenage RnR, hogy így fogalmazzak. Ja, van itt surf / garage meg punk is rendesen. Mondom, nincsenek túlbonyolítva a dolgok,
viszont kurvajó váltások vannak a számokon belül. Elindul valami 50′ RnR, aztán hopp átmegy surfbe és a végén mondjuk bepunkul. Jó pörgős vagány számok, talán csak két nyugisabb
van, az egyik éppen a kedvencem a cd ről, ez az "I got mine", a másik meg a "Runaway", Del Shannon ’61 es slágere. Mummies, Phantom Surfers kedvelőknek muszáj hogy tetszen
ez a háromtagú brigád is, de bárkinek aki szereti a régiesebb RnR hangzást punkos lendülettel megküldve. Nemsoká jön az első nagylemez vinylen!
Egyszemélyes Rock n Roll "zenekar", -igen, egy One Man Band. Emberünk svájci, ez az első kiadványa és hááát… áááá kurvajó!!! Képzelj magad elé egy fizikálisan teljesen átlagos
embert, két kéz, két láb, egy száj, ésatöbbi. Na, ATM ezteket a hétköznapi tulajdonságait maximálisan kihasználva játszik nekünk Rock n Roll- t, igény szerint akár a szobád közepén.
Csak semmi trükk, minden élő és ríltájm ( és a felvétel persze mono ) mindehez egy csörgő és egy lábdobon ( kick box ) kívül csupán kivételes doromb gyüjteményére és szintén
kivételesen jó hangjára van szüksége. Semmi másra. Igen, nem használ gitárt! De így is a leghúzósabb One Man Band- ekkel is felveszi a versenyt!!!!!
Amikor először találkoztam a Bobpopkillers névvel, azt hiszem ‘s’ nélkül, akkor még egy One Man Band- et takart. Lehet még mindíg az, de ezt a kislemezt ketten játszották fel az biztos.
Egyikőjük, Nico (az eredeti tag) gitározik és énekel, míg Vince Posadzki dobol. Az ő neve ismerős lehet azoknak akik … figyelemmel követik az elmúlt néhány esztendő RnR alvilágának
történéseit. Zenélt ő már például, először és pláne nem utolsó sorban a perpignani The Fatals terror brigádban, a quebeki ultrapunk The Aversions- ben, mostanában pedig a
Chimik- ban acsarkodik, de nagyon.
Két rövidke trash punk szerzemény, az ‘a’ oldalon a kissé visszafogottabb "Rocker in Wasted" olyan reményvesztett énekkel, ahogy a szám címe alapján el is várja a retkes hallgató.
Az oda- vissza lendülő zenei alap pedig tényleg a Country Teasers világát idézi. A másik oldal viszont már egy zajos, részeg punk hőbörgés "Jagermeister! Yeah!" címmel.
bandák ugranak be mint pl. az Action Swinger. Zajos, gyors muzsika és üvöltés, ami néha átmegy ilyen dallamosabb éneklésbe. Hangsúlyozom, néha és másodpercekre!
Koncerten bombák lesznek decemberben a Meatards- al, ebben biztos vagyok!!!!
Újsületű kedvencem ez a bordói, hús és hentesáru mániás kis brigád. Ez a legelső kislemezük a szintén nemrégiben indult Les Disque Steak kiadónál.
Már a kislemez ártvörkje is szemet gyönyörködtető: az egész tasakon, és a korong közepén lévő cimkén csupán egy jó ötszörösre nagyított szalámi szelet egy része látható,
a zsírdarabkák kb. bab, míg a borsszemek olyan borsónyi nagyságúak rajta.
De turnéplakátjuk is megér néhány szót. Azon egy jókedvűen sétáló marhacombszeletre vigyorognak kések és bárdok kéjes mosollyal a közeli fák mögül.
Ja, meg a maszk amiben fellépnek! Ki ne hagyjuk! Elkészítése egyszerű, viselete kényelmetlen, kinézete gusztustalan. Tehát szuper. Fogsz olyan 20- 30 deka, mondjuk zalait,
(olcsó és a célnak tökéletesen megfelel) amit szép összefüggő rétegben az arcodra terítesz, egy- egy nyílás a szemeknek és a szájnak és az egészet folpakkal a
fejgolyódra rögzíted. Davidnak az énekesnek a találmánya, aki ismerős lehet az RNR666 bulikra járóknak, hiszen ő a The Weakends baszusgitárosa is egyben. A zenekar többi
tagja is igen aktív részese a Bordóban zajló RnR nyüzsgésnek. Néhány zenekar amiben játszanak/ játszottak: Polar Strong, Satán, Cazzo Duro.
És akkor ez a három szerzemény. Hmmm, mitmondjak magának? Mocsok, az már biztos. Dühös, mindenféle finomkodást nélkülöző trash-punk erőteljes dobbal és basszussal, hangulatos
szintietizátor futamokkal, rohadék énekhangal. Koncerten még zajosabbak és zabolátlanabbak, erről mindenkinek lesz alkalma meggyőződni aki eljön, hogy megnézze őket
december 11. én Szolnokon a Tiszapart Moziba, vagy 14. én Budapesten a Zappa Caffeff/Szabad az A ban.
Már megint Perpignan. Hát igen, csak kell ott lenni valaminek, hogy ennyi fasza zenekar jön onnan. Mondjuk ott a tenger, látod a Pireneusokat, iszod a jó bort…fasszsetudja. De azért SonicChickenék kilógnak az ottani bandák közül, ugyanis ez nem totálbrutál zajongás mint a Fatals, a Mighty Go-Go Players, vagy a Les Hulks és társaik, hanem 60- as garázspunk ( közelebb a JackOfHeart világához ), dobbal, kétgitárral, basszussal, meg orgonával. Na, róluk se nagyon tudtam lejönni, vagy egy hónapig. De mai napig, ha vendégek jönnek, szinte biztos, hogy előkerül ez a kurva lemez.
12 szám, 12 sláger. És legalább három, vagy négy ami :HIMNUSZ. De lehet van az öt is. Mondjuk aki az Only Lose-ra nem érez késztetést arra, hogy hirtelen megigyon annyi sört amennyit bír, vagy legalább megpróbájjon úgy tenni mintha táncolna,azt ássuk el, temessük be, oszt ámen! Az „ I Had Too Much To Drink ( Last Night )" dettó ez a kategória. Aztán vannak az olyanok mint a beszédes című Shalalalalove, vagy a countrys Girl 66, vagy éppen az akusztikus Cool Song. Szuper lemez!
Ja, és ha a vinyl formátumot választod, megkapod a cd verziót is ajándékba, hogy tudd kocsiban is hallgatni. Na, ilyen rendesek ezek a perpignani gyerekek!
Ingyen reklámot nem akarok, de én egy Körúti cd bótból rendeltem meg, három hét- egy hónap alatt meg is érkezett. Akit érdekel megírom melyik az a üzlet.
Mán megint Perpignan. Hát igen, csak kell ott lenni valaminek, hogy ennyi fasza zenekar jön onnan. Mongyuk ott a tenger, látod a Pireneusokat, iszod a jó bort…fasszsetuggya. De azért SonicChickenék kilógnak az ottani bandák közül, ugyanis ez nem totálbrutál zajongás mint a Fatals, a Mighty Go-Go Players, vagy a Les Hulks és társaik, hanem 60- as garázspunk ( közelebb a JackOfHeart világához ), dobbal, kétgitárral, basszussal, meg orgonával. Na, róluk se nagyon tudtam lejönni, vagy egy hónapig. De mai napig, ha vendégek jönnek, szinte biztos, hogy előkerül ez a kurva lemez.
12 szám, 12 sláger. És legalább három, vagy négy ami :HIMNUSZ. De lehet van az öt is. Mongyuk aki az Only Lose-ra nem érez késztetést arra, hogy hirtelen megigyon annyi sört amennyit bír, vagy legalább megpróbájjon úgy tenni mintha táncolna,azt ássuk el, temessük be, oszt ámen! Az „ I Had Too Much To Drink ( Last Night )" dettó ez a kategória. Aztán vannak az olyanok mint a beszédes című Shalalalalove, vagy a countrys Girl 66, vagyippen a akkusztikus Cool Song. Szuper lemez!
Ja, és ha a vinyl formátumot választod, megkapod a cd verziót is ajándékba, hogy tuggyad kocsiban is hallgatni. Na, ilyen rendesek ezek a perpignani gyerekek!
Ingyen reklámot nem akarok, de én egy Körúti cd bótból rendeltem meg, három hét- egy hónap alatt meg is érkezett. Akit érdekel megírom melyik az a üzlet.
YUSSUF YERUSALEM : A Heart Full Off Sorrow / Floridas Dying / 2008
Na, nem véletlenül a Jack Of Heart az egyik kedvenc csapatom. Eddig akárhány ( ha jól számolom öt ) zenekar amiben megfordultak a tagok, számomra kurvára tökéletes, aztán itt a hatodik, oszt ez is! Ez éppen Benjinek a kisfiatal gitárosnak a zenekara.
Felteszed a korongot, és már is egy blackmetál számmal indítanak. Mondjuk én nem nagyon szoktam blackmetált hallgatni, de a Venom, meg a Tormentor kifejezetten tetszik, nem beszélve a debreceni Diktátor korai demóiról. Bár nekem ezek a korai black- dolgok kifejezetten rocknrollosak. Ez is az.
A címadó szám, már egy gyönyörű keserédes neo-folk szerű dal. A Butthole Surfers is szokott ilyeneket játszani poénból. Mondjuk a következő számnál már itt is elkezdek gyanakodni valami hasonlóra, ugyanis a dal címe Greetings From Novi Sad. A következő egy Marianne Faithfull átirat. Az eredetit nem ismerem, de ez kibaszott jó! Az uccsó ezen a oldalon a Jihad címet viseli. Rövidke gitárprüntyögés. Következö oldal egy fasza pop számmal indul, (Itt a pop nem egyenlő fos.) bájos, 60-as évekbeli ártatlanság… majd jó kis elszállás után ismét vissza a címadó számhoz.
Ez kérem egy konceptlemez a szomorúságról. Ilyet is tud ez a büdös kölyök!
folyt.köv.