Trianon, és ami nagyon mögötte van
A még nem magyarok és alig se finn testvéreik
valahol Nyugat-Szibériában tobozzal kezükben,
tűlevelekből szőtt cifraszűrben
lemásznak a fáról
és
a továbbiak
A Kárpát Medence első ismert lakói
vitéz Vértesszőlőssy Samu A Neandervölgyi család egyik impozáns tagja.
A Neandervölgyiék egyik eladó rezidenciája, Subalyuk iránt érdeklődő fiatal magyar pár.
Az ős sün
"Valahol Nyugat-Szibériában tobozzal kezükben
tűlevelekből szőtt cifraszűrben"
lemászik a fárol a lív, észt, vót, vepsze, karjalai, inkeri, lapp, finn, mordvin, mari, udmurt, komi, nyenyec, enyec, nganaszánszölkup, szajáni, magyar, menysi és chanti. A finn-ugorok nagy családja. Akik persze mindezt még nem tudták magukról. Majd ki erre, ki arra. A magyarok legtovább, úgy i.e. 1000-500 körülig, az ugorokkal hédereztek együtt a nyugat-szibériai tájon. Az elválás után földművesből ők halász-vadásszá, mi pedig lovas nomáddá fejlődtünk vissza.
Tátong itten egy jó 900 éves űr. Hiába ír Herodotos az i.e. 400-as években a jámbor kopaszok népéről, akik hegyek között lakó kecskelábú emberekről regélnek, akkor sem lehet tudni mikor jöttünk által a hegyen Európába.
A Kárpát Medencében közben kultúrák jönnek, kultúrák mennek. Névtelen etnikumok tűnnek fel és el.
A Dunántúlon illír pannonok éltek, majd az i.e. 4 század elején megjelentek ott a kelta gallok. (Az adásban tévesen frankok van mondva.) Majd további kelta törzsek, a szkordiszkuszok, a bojuszok, tauriszkuszok. Majd a szarmaták roxolán és jazig törzsei is jöttek ide lakni. A trák nyelvű dákok meg már eleve Erdély terültén éltek, mikor megérkezett a nagy betűs Civilizáció.
Mit adtak nekünk a rómaiak? Az első városokat, vízvezetéket, utakat, öntözés, fürdőt, amfiteátrumot és békét. És mi maradt belőle. Semmi. A jöttmentek elpusztították.
A civilizáció az ellene nem csak kézzel-lábbal tiltakozó dákokkal bánt el a legnehezebben. De i.sz. 106-ra velük is végzett a „történelem.” Hírmondó sem maradt belőlük. Némely románok őket hazudják őseiknek. Ők ezzel szálltak be az ostoba, ki volt itt hamarabb versenybe. Ez a kontra egyes magyarok egyik értelmetlen hazugságára, a hun-magyar rokonságra.
Decebal (Nagy) az utolsó dák király. 106-ban a vesztett csata után az üldöző rómaiak elől menekülve a kardjába dőlt. Fejét vették, Traianus császárnak megküldték, a városban közszemlére tették. Decebal halála a Traianus oszlopon:
A területen két római tartomány létesült, Pannonia és Erdély területén Dacia. Ahová sorozatban jöttek a germán népek: ostro- és vizigótok, kvádok, markomannok, gepidák, vandálok. Érkeztek, raboltak, háborúztak és kereskedtek a rómaiakkal meg egymással, kicsit maradtak, továbbálltak.
A hunok pusztaközi csapata 425-35 között érkezett. Ők egy dologhoz értettek igazán. Védelmi pénzt szedni, azt felélni. Ha elmaradt az esedékes részlet barbár népek hatalmas falkáját eresztették „a polgári lakosságra.” Miután Attila királyuk (434-453) saját hányásába fulladt, cseppet sem rendkívüli birodalma összeomlott és a hunok úgy tűntek el, mintha itt sem lettek volna. Semmi más nem maradt utánuk, csak a rossz hírük.
Így néz ki egy gót király, a vizigót Alarik.
Ez meg itt a hunok egy jól sikerült ábrázolása:
Helyükre, a keleti oldalra gepidák költöztek, akik összevesztek a dunántúli longobardokkal. A vitában, az időközben kettészakad Római Birodalom keleti fele, Bizánc a gepidáknak adott igazat. Erre a longobárdok szóltak az avaroknak, hogy segítségükkel tegyenek igazságot.
Az avarok a türkök elől menekülve ekkor érkeztek a környékre és éppen hajléktalanok voltak. És akkor segítettek a longobárdoknak és Gepidiát letörölték a térképről. És mert annyian voltak, mint később az oroszok a longobardok rövid gondolkodás után így szóltak – figyeljetek avarok, ha már úgyis itt vagytok és nincsen hova mennetek lakjatok akkor itt. Mi észak-olaszba költözünk. Elmehetünk?
