2001-2010
Valamikor a 90-es évek vége felé találkoztam először a Rammstein együttessel. Az MTV akármelyik műsorában beszélgettek velük, a dialógusok közé koncertfelvételeket vágtak. Ez tiszta Laibach nyugtáztam magamban takarítás közben. Csak felületesen, 2 dimenzióban. Amikor a frontember lángoló fémkabátban énekelt, elnevettem magam. Olcsó szemfényvesztés. Ből mára méregdrága cirkusz lett hülye gyerekeknek. Akkor láttam, hallottam őket utoljára.
A zenekar történetének harmadik évtizede az intézményesülésről szól. Ami már az ezredforduló előtt 3 évvel megkezdődött. A nép ellenségének nevezettek 1997-ben, Ljubljanában az Európai Kulturális Hónap nyitó gáláján nagyzenekari kísérettel adták elő korai, embert próbáló szerzeményeiket az Uniót képviselő diplomatáknak, és olyan egyéb prominenseknek, mint a ljubljanai érsek, akinek hangverseny alatt addig kerekedtek szemei, hogy kénytelen volt elhagyni a termet. Pedig nem tagadják a Mindenhatót.
„Isten létezik, de mi nem hiszünk benne.”
Az 1982-ben megfogalmazott alapokmány, a szerződés szerint ők négyen a megtestesült szellem, a Laibach
az Egy és ugyanazon személy. Aki szükség szerint tetszőleges számú alanyt foglalhat magába.
Értitek? Ha nem akkor az első szembejövő katolikus pap szívesen elmagyarázza nektek a Szent Háromságot. Vigyázz, az erről folyó vitába már sokan belehaltak! Jobban teszed ha bólogatsz, nehogy kést rántson.
Európa koncerttermei után bevonultak kiállítótermeibe is. Köszönhetően annak is, hogy az együttest és az NSK-t már diákkoruk óta számon tartók közben mindenféle címeket és fokozatokat szereztek, ami intellektuális sztárstátuszba katapultálta a zenekart. Mely mostanában a hétköznapoktól az örök érvény felé fordult. Vázlatkészítés és sörözgetés közben nemcsak arra jutottam, hogy csak veszek egy kis bácskai hurkát, de arra is rájöttem, hogy a komoly zenéből miért Bachot (neki egy lemezt is szenteltek) & Wagnert választották. Mert mind a kettő adja magát. Johann Sebastian benne a zenekar nevében. És elég sokszor leírták már, Laibach Kunst, ahhoz, hogy észrevegyék.
A Volkswagent a Führer adta a német népnek, bár a személyautót csak Hitler halála után gyártották (miután újra felépítették az üzemet), mégis, az egyetlen prosperáló műve, ami túlélte őt. (Ha a nemzetközi neonáci mozgalmat nem tekintjük annak.) Az ő kedvenc zeneszerzője Wagner volt. Még mélyebb értelmű ez a szójáték, mert ha jól megnézed, Saliger homlokán ott a 2006-os Volk album logoja
annak a lemeznek, amelyiken néhány nemzeti/állami kolomp hangját interpretálták.
A Laibach ezredfordulós jövendölése (WAT, 2003) szerint nem sok jó vár ránk.
Így foglakozzunk inkább olyan dolgokkal, amik igazán fontosak nekünk, mert az idő mi vagyunk.
ui.: Jó pár éve merült fel bennem a gondolat, milyen lenne a Hair, ha jól felpofoznák. Miután elképzelni nem tudom, hát vártam a szerencsés véletlent, hátha eszükbe jut. De már nagyon elegem van az átdolgozásokból. Laibach számokat akarok hallani!