Kékes sötétségben mozgó három erős fehér fénypont, egy-egy fejlámpa, meg Agata zseblámpájának fénye, morajlás, csilingelés, zúzás, Yasuko utánozhatatlan hangján nyávog és ugat, állványon lévő szőrös samplert nyomogat [azért szőrös, mert tulajdonosának nem tetszett a külleme, hát vart neki bundát.] de van nála egy másik, kis kézi is, csuklyás, fehér zubbonyt visel, évek óta; Agata a theremin funkcióval is rendelkező dobozon húzogatja kezeit, néha laptopot is babrál, arcát műtős maszk takarja, fülbe akasztott pántja ragtapasszal is erősített. Az utolsó, Melt-Banana Lite fantázia néven megjelent, gitármentes, könnyűnek semmi esetre sem nevezhető lemezükkel nyitottak, ami a többiekkel kiegészülve folyt át a régiekbe, amikor felsétált Inomata, a dobos, a basszusgitároslány, Rikka, aki játék közben, már amikor nem ugrálva rázta a fejét, mosolyogva dúdolgatta a dalokat, Agata nyakába akasztotta öreg Gibsonját, Yasuko kezébe vette a mikrofont és úgy énekelte tovább megzenésített verseit, például a Zoo, No Vacancy-t:
Maybe yes, maybe no
Moody monkeys wearing laced shoes
Shoes squeak "greed"
(Take off your shoes
They lead you to wrong way
you know),
Moody monkeys wearing laced shoes
Shoes squeak "greed"
(Take off your shoes
They lead you to wrong way
you know),
miközben a közönség egy része lökdösődéssel múlatta az időt, aztán közülük is egyre többen gondolták, érdemesebb figyelni arra mi történik a színpadon, mint a gyors szaggatott káoszra vadidegnek vagy félismerősök taszigálását ütemre végezni, mert mikor voltál utoljára olyan koncerten, ahol nézted nézted a produkciót és nevetni kezdtél? és hallod valahol a hátad mögött mások is ugyanezt teszik és észreveszed, hogy a maszk alatt Agata is elnevette magát, legalább egyszer, és nem azért mert valaki vicceset mondott vagy mutatott esetleg részegen leesett a színpadról, hanem mert játszottak! őszintén, mint a gyerekek, és játék közben egyszerűen aranyosak voltak, amit egy rock/punk/hc/metál/noise/industrial/experimental/stb. zenekarról a legritkábban lehet elmondani, és nem csak azért, mert Yasukon kívül senki sem azzal jön vissza a színpadra, hogy szöveg nélkül elnyávogja a hepibörszdéjtujut. Próbáld csak meg!
Kétszer sikerült visszaüvöltöznünk őket a színpadra, de hát az a pár szám, ha jól emlékeszem három, a közismert ok, a dalok hosszúsága miatt hamar véget ért, pedig reggelig elhallgattuk és elnéztük volna, ha úgy akarják, hogy hétfőn menjünk inkább betegszabadságra, de a Free the Beevel hazaküldtek mindenkit. [Jut eszembe, a múlt héten megcsípett egy méhecske, évek óta nem volt benne részem, élmény volt, azért is, mert nehezen jöttem rá, hogy mit keresett az ABC hűtőpultjában a tejfölök között. Epresjoghurtot.]
Hazafelé persze az éjfélig nyitva tartóban kivettem útisöröm a hűtőből, melyre ragasztott fehér lapon olvasható volt bölcs, magunk közül választott képviselőink ostoba, mert káros, látszatnak sem jó megoldása: a kerületben este 10 után szeszesitalt árusítani tilos. Sörömet kortyolgatva azon morfondíroztam, ha mindenki olyan lelkiismeretesen és örömmel végezné a dolgát, ahogy ez a 4 kis japán, szebb világban élnénk, meg arra gondoltam, kár, hogy nem láttad, így sajnos azok a lomográfiák sem készülhettek el, amik a legjobban illettek volna ide a betűk közé, és csak remélni tudom, hogy lesz legközelebb. És még valami, minek füstgép egy koncertre?
Képek a koncertről a Galériában
Bővebben a zenekarról