1945.-ben Budapesten a várba szorul német és magyar katonai alakulatok, SS egységek és nyilasok (akik még február 10.-én is hajtottak végre halálos ítéleteket) február 11.-én kétségbeesett kitörésre szánták el magukat. Egy nyilas tiszt szerint: „A felmentő egységek Budakeszin vannak. Gyerekjáték lesz a kitörés. Elől mennek majd a tigrisek, utána a gépesített SS-alakulatok, azután a nyilas egységek, majd a Wehrmacht és a magyar csapatok. A Dunántúlon kipihenjük magunkat, megkapjuk a csodafegyvereket. Garantálom, hogy három hét múlva egy orosz katona sem lesz az országban.” Viszont „SS legények, akik megjárták Stalingrádot, letörten mesélték, hogy az semmi sem volt a mostani kitörés borzalmaihoz képest.” „Amit onnan kinézve (I. kerület, Hattyú utca) láttam az minden képzeletet felülmúlt. A Széna tér és a Széll Kálmán tér majdnem teljesen világos volt a sok nyomjelző lövedéktől, világítórakétától, fényszóróktól. Vízszintes fénycsíkok tömegét vonták a nyomjelző lövedékek. Akna akna mellett robbant. Cseppet sem túlzás, ha azt írom, hogy mindenfelé hullahegyek tornyosultak.”
A kitörés napján 44 000 fős német-magyar védőseregből 700 jutott át. 19 000 meghalt, többi fogságba esett. A halálba hajszolt szerencsétleneket hősökké avatta, Európa védőinek kiáltotta ki az újfasiszta misztika. A nemzetközi neonáci ünnep rendezvényein részt vesznek a Jobbik parlamenti és egyéb képviselői, tagjai és szimpatizánsai. Nekik szól a dal:
Budapest lakóinak ostrom alatti hétköznapjairól ITT olvashatsz. Az összeállítás bővített és javított változata kiadót keres.