Nem egészem úgy volt az ám, mint ahogyaz interneten írják.Hogy a vicc kedvéért végigszomorkodtunk egy kibaszott péntek estét a szaros nyíregyi Cure klubban? Lófaszt. Csak moziba mentünk egy hideg téli hétköznap este. A Videóházba Cure filmre. A hely életem legjobb mozija volt. Mivel a büfé egy légtérben volt a nézőtérrel, így vetítés közben is vehettél sört, lehetett cigizni, és ha hugyozni mentél hallottad mit beszélnek a vásznon.
Mikor mellékutcákon át megérkeztünk a helyhez, már gyülekeztek a varjak. Szépen meghúzódtunk oldalt a fal mellett, és elég hülyén éreztük magunkat. A curikosok meg nézegettek, hogy hát kik ezek a soha nem látottak. És nemcsak ők, de még arra őgyelgő haverjaink sem ismertek fel bennünket.
Csak Huligán, a bandatag. És akkor lelepleződtünk, és a darkosok megsértődtek. Valami szóváltás féle is kialakult a keményebb curikosokkal, és befelé menet az egyik, világfájdalmát enyhítendő, belém könyökölt.
A moziból villanyoltás után szinte azonnal a távoztunk. Ha jól emlékszem a Tokaji Borozóba. Mert annak volt pince része, és nem akartuk, hogy túl sokan lássanak minket ezzel a külsővel.
És a legközelebbi Cure klub plakátján ez állt:
„Nem az a Cure-os, aki festi magát, hanem aki belülről is Cure-os!”
Ha szeretnéd látni a hírhedt nyíregyi álkjúrosokat, akkor nyomjad meg a tovább gombot
A Búvárok Reménykednek 3. számában találtam egy kapcsolódó cikket:
