Zémanra a Balhés Adás kapcsán emlékezünk:
Zéman Jóska az évtized punk-életének közismert figurája volt. Jómagam 1986-ban ismertem meg személyesen a Vörösmarty-téren.
Valami sajtfélét fogyasztott – tele volt vele a szája -, s kedélyesen odament az ijedten hátráló turistákhoz – akik már Zéman rettenetes látványától is majd frászt kaptak -, majd arcukba köpködte a félig megrágott darabokat, és kedvesen így szólt hozzájuk:
– Na, mi van? Kell sajt? A kurva anyádat nézel? – Hát, ő a Zéman – súgták halkan ismerőseim.
Zéman Jóska – a Francia Béla és Horthy féle nemes tradíciók eme büszke folytatója – annyira közismert volt, annyira szerette mindenki, hogy még a rendőrök is név szerint ismerték, és harsány üdvrivalgással fogadták ha találkoztak vele, majd sugárzó arccal kisérték be az őrszobára.
Iskolába, munkahelyre nemigen járt, de mivel azért valamivel neki is agyon kellett ütnie az időt, pajtásaival gyakran felkerekedett, s elindultak, hogy felgyújtsanak valami közeli raktárépületet.
Akciójuk gyakran járt sikerrel, s ilyenkor nyílt, ártatlan tekintettel bámultak a vörösen izzó lángokba. No, de nem lehetett rájuk haragudni.
Szóval ez a Zéman, amikor éppen ráért s nem kötötték le bokros teendői – ivás, késelés, gyújtogatás – vagy amikor nem ült éppen börtönben, fölös idejében a Lenin Körút neve zenekarban fejtette ki áldásos tevékenységét.