Vagy kezdjem azzal, hogy amikor beszél két szám között, vagy csak úgy közéjükordít [ú, elég betépve beleüvöltöznek valami rockandrollba, & még az is jó, de még mennyire, az a munkahelyen nem biztonságos rész: tudod, az még elfogadható, hogy ritmusra püfölsz, az is, hogy közben néha kibuggyan belőled a bahthyini röhögés, de az már érdekes, ha a röhigcsélve püfölés után egyszercsak nekiállsz vonítani, mondjuk délelőtt tizenegykor, bedugott fülekkel]. Á, el se kezdem dicsérni, legyen elég annyi, hogy jó zenék & olyan hang, amitől zsibong az a részed, ahol a hátad a csípőddé tágul.