KATONA LÁSZLÓ
(1918-1995)
A ZENE
Szívemben szunnyadó ősi mély érzések,
pattannak mint szikrák, és már lánggal égek,
ha vonón vagy a zongorán
cimbalmon, vagy bármely más
zenei húros vagy fúvós hangszeren
felcsendül egy szép dal,
mely érző szívemet magával sodorja.
A zenének nyelvét minden nép megérti
ősi ösztönével magáévá teszi;
van, hol a tam-tam szól
van, hol a dob pereg,
van, hol csak zörögnek, fémeket pengetnek,
attól függ; mely fokán áll a műveltségnek,
Ösztönének él-e, van-e kultúrája,
Mely a zenében is nagyban motiválja.
Minden nép zenéje kultúráját jelzi,mellyel saját énjét tudja kifejezni,
magyaros a csárdás, és a víg toborzó,
a szerelmes nóta, és a bús hallgató.
Ezzel ellentétes az őrült dobolás,
zörgés, ordítozás, és huligán módra
extázis őrjöngés; idegen rossz szokás!
Fotó: a TV Buddhas Szolnokon 11.21.-én. Gipsy.