Kántor István „performance művész, neoista popsztár, filmes, forradalmár, a new york-i Lower East Side önjelölt vezére” 1977-ben hagyta el hazáját. A ma is, de akkor radikálisabban uralkodó „középszar” elől ment el. Az Egyesült Államokban Monty Cantsinná vált és a Neoizmus prófétájává lett, majd elindította Vérkampánynak nevezett akciósorozatát, hogy vérfestményei eladásából fedezze a Neoista Kulturális Összeesküvést. Múzeumokban végrehajtott ajándékozási akciói, vérfestményei miatt a világ számos neves múzeumából mindörökre kitiltották, sőt holmi Picasso képek miatt börtönbe is került. Kanadában él, ahol 2003-ban az egyik legmagasabb rangú kulturális kitüntetéssel, a Főkormányzói Díjjal jutalmazták videó és média művészeti tevékenységét, amelyre az egyik vezető lap így reagált: „Kántor István főkormányzói díja olyan, mintha Osama Bin Laden kapta volna a Béke Nobel-díjat.” A kitüntettek szokásos közös kiállítása miatt a Nemzeti Galéria kénytelen volt feloldani 13 éve érvényben lévő látogatási tilalmát, cserébe külön őrség kísérte >>
A magyar nyelvű oldalak a Második Látás 7. számából származnak (1991)
Neoista Búcsúfogadás 1985. Budapest.