Rövid beszélgetés JOSEPH HORSEDICK-el, aki leginkább a Voodoo Allen-ből lehet ismerős, de most vadonatúj ONE MAN BAND-je a téma.

– Bemutatnád a hangszerparkod, mivel operálsz?

– Nos, igen. Az élőben tervezett felállás: valamilyen gitár (a surf-ösebb témákhoz egy Fender Jaguar, a ‘billys témákhoz Gretsch, vagy a Hungáriás Kékes Zoli gyűjteményéből vásárolt, és a Micsoda buli! klipjében használt Jolana Neoton) + egy cimborám által kókányolt állványon álló pergő + egy lábdob + lábcin. Ez utóbbi kettőt egy amerikai gyártótól rendeltem, aki kifejezetten vánmenbendeknek gyárt hangszereket. Otthon a házi “stúdióban” inkább digitális cuccokat használok, hogy ne kelljen hallgatnom a szomszédok nyígását.

– Idehaza nem túl gyakori ez a vánmenbend dolog. Egyáltalán van rajtad kívül hazai vánmenbend?

– Biztos van, de szerintem az underground rock’n’roll műfajban – ahová az összes “produkciómat” sorolom – nem nagyon. Persze kérdés, hogy egyáltalán van-e itthon undeground rocknroll műfaj, miután a rocknroll műfajban alkotók nagy része leginkább a saját magát FMCG (Fast Moving Consmer Goods) termékként való kommercializálásával, tevékenysége monetizálásával, médiamegjelenéseinek szaporításával, továbbá külföldön remélt befutásának előkészítésével foglalatoskodik, és szerény megítélésem szerint ennek így nem sok köze van az undergroundhoz, de szerencsére vannak kivételek is.

Amikor leszerveztem anno a Bloodshot Bill bulit, nagy hatást tett rám a csávó, az utóbbi időben pedig egyre többet hallgattam a psychobilly előzményeként aposztrofált elmebeteg vánmenbend zenéket, például Legendary Stardust Cowboy, Eddie Noack, Hasil Adkins satöbbi, és kedvet kaptam hozzá, hogy összehozzak pár ilyen nótát én is. Amúgy előzményként meg kell még említenem az általatok szervezett RNR666 vánmenbend bulikat is. Ott voltam mindegyiken. Kurva jók voltak. A Dead Elvis-en ott wreckeltünk a többi WWWC taggal az első sorban, de a többször látott Fabulous Go-Go Boy hazai koncertplakátja is kint van a falamon.

– Creature ballada címmel jelentél meg a youtubeon egy videóval. A dalban a lápi gyermek Hany Istók neve is elhangzik, ő a creature?

– Nem. A Creature az 1954-es amerikai horrorfilm, a Creature from the Black Lagoon főszereplője, maga a zöld szörny,. A szám pedig az ő vallomása. Gyerekkoromtól horrorfilm buzi vagyok, és különösen kedvelem a régi, B-kategóriás filmeket, az Evil Dead-et például kétszázszor megnéztem már, de ha kedvenc horrorfilm hőst kellene választanom, az csakis a Creature lehet. Kint van a képe a WC-ben a falon, a nappaliban is velünk lakik egy régi flipper formájában. Kiváló régi rocknroll nótákat játszik a gép és van benne egy Creatre hologram is. Anno a vízi esküvőnkre vettem egy Creature-maszkot, hogy a film egy jelenetét rekreálva tartsam a kezemben a kis feleségemet, és itt volt az ideje, hogy egy saját nótában is megörökítsem. Hany Istók úgy jön a képbe, hogy a nótában a Creature, miközben a víz alatti barlangjában az újabb attakot tervezi, a Névtelen várat olvassa, és mivel rokonszenvet ébreszt benne sorstársa kitaszítottsága, rokonlélekként azonosítja, majd megénekli fohásza részeként.

– Gondolom lesz majd több dal is, esetleg valami hanghordozóra is lehet majd számítani?

– Ez a terv. Most készült el a második nóta, ami egy doo-wop horrorfilm-táncdalbetét lesz, és előbb utóbb lesz valami lemez is, természetesen vinylen. Van pár számkezdeményem, ami a Voodoo Allen-be nem annyira férne be, meg van egy csomó egyéb ötletem is.

– Apropó hanghordozó. Mi a helyzet a Fucktone kiadóval, amit futtatsz?

– Köszi az érdeklődést. Mivel a 80-as évek hazai punk, oi!, ska underground zenéin nőttem fel, a kiadót alapvetően azért találtam ki, hogy valamit én is hozzátehessek a szcénához, és az undeground örökséghez. Úgy érzem, hogy rengeteget kaptam ezektől a zenekaroktól élményben, emlékekben, barátságban, és néhányan közülük még akkor is erőt adnak a zenéjüket hallgatva, amikor részegen hazafelé botorkálok hegynek felfelé az éjszaka közepén. Ezeknek a bandáknak anno nem jelenhetett meg lemezük, zenéjüket mindenki ingyen megkapta és másolta, és gondoltam, jó lenne nekik a magam módján emléket állítani. Mivel egy másik, gyerekkoromtól tartó mániám a bakelit-gyűjtés, evidens volt, hogy csakis vinyl kiadványokról lehet szó, és mivel a célközönség sem túl nagy, 100-200 darabos kiadványokban gondolkodom. Fontos továbbá, hogy ez egy non-profit kiadó, mivel a kiadványokon nem keresek egy forintot sem; a kiadási költségek megtérülését követően minden profit a zenekarokat illeti, én meg megtartok magamnak pár példányt, tesztnyomást emlékbe. Az eddigi kiadványok általában mind elfogytak, de a Bandanas meg a Tizedes meg a többiek lemezekből van még valamennyi, továbbá lesz idén egy ‘Kretens 35 év’ újranyomás, és – kis késéssel – kijön az első Voodoo Allen lemez is 10 incses vinylen az ősszel. Remélem még idén elkészül a CPg antológia is, amin már dolgozunk pár éve, ezen felül régóta tervezem egy hazai idióta, primitív garázs, rocknroll, surf, trashpop zenékből álló válogatás kiadását is, amire például magamat is rátenném, Dolly Rambo, a Magic Mosquitoz, a Stílus zenekar, Piresian Beach, és más hasonló előadóművészek társaságában. Aki ezt olvassa, és szerepelne egy ilyen ortóságon, azonnal jelezze a kiadó weboldalán!

– Kedvenc vánmenbendjeid?

– King Automatic, a legnagyobban egyike, és Bloodshot Bill.

– Koncerteket is szerveztél egy időben, esetleg számíthatunk valamire a közeljövőben?

– Igen, még veletek együtt is szerveztük a Wildmen-t. Azok kurva jó bulik voltak. Emlékszem, mikor a Benkő Laci bácsi lába úgy járt az olasz garázsrockra a Fészek klubban, mint a motolla, illetve mikor téged kihajított a zenekar a buszból, mert vállalhatatlan részegre ittad magad, és nem ismertek fel:)

Utoljára a Daikaiju-t szerveztem kétszer is. Na azok konkrétan elmebetegek voltak, és se előtte, se azóta nem láttam olyan magával ragadó fellépést. A legnagyobb szervezéshez kapcsolódó emlékem az esküvőnkön fellépő Bambi Molesters koncertje, és a közös fellépésünk volt. Ők a kedvenc surf bandám maradnak a világ végéig, és akiknek annyi koncertjén voltunk, hogy összebarátkoztunk, és mikor egy bécsi koncerten a backstageben megkérdeztük, hogy eljönnének-e játszani az esküvőnkre, egyből rávágták, hogy persze, és kizárólag költségtérítésért. Az utóbbi időben inkább elmentem külföldre megnézni, akit nagyon szerettem volna, de ha visszaáll az élet a rendes kerékvágásba, akkor lehet, hogy még szervezek bulikat is. Schleki, a dobosunk a Voodoo-ban, állandóan rendez valamit. Pár éve a Quakes-t szerveztük együtt, és biztos lesz még ilyen. A szlovén Bitch Boys-szal majdnem lefixáltunk egy hazai hangversenyt, de aztán eltoltuk, abból még lehet valami akár jövőre.

JOSEPH HORSEDICK-el lehet e majd élőben is találkozni?

– Mindenképpen. Érthető okokból leginkább a Voodoo Allen előtt tervezek majd csörömpölni, talán már idén ősszel is, de majd meglátjuk mi lesz.


OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags:

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2020 RNR666.