Egyszerű, rövid, és véres történet ez.
Nem lesz, és nem volt agyonbonyolítva.
A ruhákkal abban a boltban senki sem törődött.
Ide-oda dobálták őket, hajigálták bele a porba, nemtelen próbababákra aggatták őket.
Ha például francia bugyi lennék, bizony én sem feszesíteném bárki kis fenekét!
De ezek a ruhák, abban a boltban megunták ezt, fellázadtak, és meg is éheztek. Az egyikre jutott némi kex a múltkor
mikoris leette az üzletvezető és ott felejtette.
Ez felszívódott, és nagyon ízlett ez a kis rózsaszín kabátnak.
Huligánok húst dobáltak a boltba és ezt is megízlelték a ruhák, a húsból szerencsésmódon valamennyiüknek jutott, és ráálltak a húsra.
Nem kaptak ugyan, de látták hogy az üzletvezető, sőt az eladók is húsból vannak.
Mikor megelégelték a textil-sanyargatást fényes nappal senkit és semmit  nem kímélve megtámadták az embereket!
A kabátok megtámadták a kis öregeket!
A cipők a kismamákat!
A bugyik az épp arra járó hentest!
Egy narancsszínű sál beszélgetni kezdett egy részeg közmunkással!
És mindenkit megettek! Leszakították a lábukat, elharapták a nyakukat, a cipők vérben gázoltak, nyelveikkel a vért nyaldosták az utcakőről, a kisgyerekek ki lábukat, ki fejét vesztve de rohantak!
De hiába… A bőrdzsekik elállták az utat. A szövetkabátok (ugyanis ők a legintelligensebb ruhák) vezették az akciót. Az embereket kegyetlenül vérbefojtották és mindet felfalták! Semmit nem hagytak belőlük, még a csontokat is megették! És mindezt nyersen!
Csupán egy dolgot hagytak meg belőlük…a ruháikat…
 

OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags:

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2021 RNR666.