Régóta készülök ezen cikk megirására, és ez most nem az en szektámról szól, hanem egy teljesen másikról. Ha mindent röviden akarnék összevoglalni, akkor annyit mondanék, mindenki látogassa meg a www.mattyluv.com -ot, ahol minden dal letölthető ami Matty nevéhez kötődik; de nem akarok, mivel tegnap vettem nagyon jo kis csokit, es most abban a kellemes elégedett zsibbadtságban lebegek ami erős motivációs hatással van a gépelési kedvemre. 
 
 

 
 
Szóval a történet ’88ban kezdődött valahol egy floridai kisvárosban, ahol pár helyi srác, Scooter (Matty öccse), Aesop (zsidó) és Seaweed (dagatt) a gerázsban muzsikálni kezdtek tizenvalami évesen a sör és fű nevű múzsák csókjától. Hamarosan a pár évvel idősebb Matty is csatlakozott, és így született meg a Fuckboyz, mely a szülők miatt (akikre Matty folyamatosan robotokként hivatkozott) a posztereken a konszolidáltabb F-Boyz néven szerepelt. Az első élő fellépésük emlékezetesre sikeredett, mivel pont mikor a banda tagjai elkezdtek a nemrégiben elfogyasztott LSD hullámain ringani, úgy a második szám környékén, két frissenszabadult úriember némi feszítővas segítségével elkezdte megrendszabályozni a közönséget, így a banda (feltehetőleg sikítva) elmenekült a koncert közepe felé.

Nemsokára nácik, szexisták és különböző okok miatt általában persona non grata voltak az összes helyi bárban, ezért kénytelenek voltak új élettér után nézni. Matty elhatározta, hogy elmegy San Franciscoba, mert csöveskedni és pankulni mégiscsak kiválóan lehet ott. Szüleivel megegyezett, hogy Scootert ne keverje bele, mert míg Matty egy igazi pank volt, szart mindenre, drogozott, ivott és nem túl visszafogott szexuális életet élt, addig Scooter a jó fiú szerepét töltötte be. Megírta a házifeladatát, kitakarította a szobáját, és utána ment a bátyjával drogozni, inni, és minden egyebet csinálni, ami a "sztársággal" jár. Matty nem is vitte magával. Úgy szökött utánuk.



 
A korai időszak hamarosan véget is ért, mikor az énekes, Seaweed úgy döntött, hogy mivel a banda valószínűleg sosem fog betörni a zenepiacra, pankoskodjon a halál, ő hagyja az egészet ahogy van. Az időzítés tökéletes volt, úgy fél órával egy koncert kezdete előtt, más választás híján Matty bevállalta az éneklést a gitár mellé. Így lett ő az énekes a banda fennmaradó idejében. Állítólag az NoFXes Fat Mike látta őket valamikor élőben és IMÁDTA, le akarta őket szerződtetni akkor még friss kiadójához, de ez valahogy elfelejtődött, és a következő emlékezetes mozzanat az lett, hogy a banda ahogy volt feloszlott, mivel Scooter újra rászokott a heroinra, és Matty illetve Aesop hazaküldte őt, vissza a szülőkhöz, elvonni. Az üresjáratban született a Live at the Pink Palace cimű 3 számos akusztikus koncertfelvétel, majd nem sokkal később, úgy egy héten belül egy Chubby nevű arc bevállalta a basszusgitárt, és a banda újraalakult Hickey néven, és egy valamivel kísérletezősebb, komolyabb, súlyosabb hangyással.

A banda futtatása mellett Matty és akkori barátnője elindítottak egy tűcsere programot, akkor még illegálisan, mostanra pedig kinőtte magát egy hivatalos, kormány által támogatott szervezetté, amely 10 éve fut. A kedvenc történetem ezzel a bandával mégis az, amikor a Voodoo Glow Skulls nevű együttessel koncerteztek. Megegyeztek ki mi hogyan, viszont a koncert után egy beszélgetés folyamán Matty és Aesop összevitatkozott velük azon, hogy a banda eladta magát, lévén az Epitaph-os lemezszerződés abban az időszakban leginkább a Green Day és az Offspring sikerével volt összekötve, ami valószínűleg jól jött Brett Gurewitz crackfüggőségének. Erre egy nagyon egyszerű kapitalista választ kapott a banda, a VGS nem fizette ki őket. Persze lévén talpraesett legények, ők ezt nem hagyták annyiban, beosontak a turnébuszba és felszabadították az együttes trombitáját. Ezt követően számtalan telefonos fenyegetés érkezett, amelyek nagyon jól példázzák a VGS gyökérségét, halálos fenyegetéstől kezdve az egyszerű fröcsögésig nagyon sok minden elhangzik ott. Például: "igen, eladtuk magunkat, és most van pénzünk, és ezt arra fogjuk használni, hogy megkeserítsük az életeteket". A sok fuckot mindenki képzelje oda magának. A hatalmas pszichológiai nyomásnak engedve végülis visszaküldték a trombitát a bandának. Megtöltve pudinggal. A telefonos fenyegetések a Voodoo Glow Skulls-Hickey split albumon képviseli a VGSt. Hickey a Food Stamps and Drink Tickets-et rakta a másik oldalra, ami, bármennyire bizarr is, de a világ egyik legszebb szerelmes-depressziós dala.

A banda 97ben oszlott fel, amikor a tagok leírása szerint annyira ismertté váltak, hogy a DIY nem volt többé kivitelezhető. Amikor a turnébusz hátuljában egyik koncertről a másikra menet nem tudtak elég pólót szitázni, úgy döntöttek, hogy a dolog kinőtte őket.
Aesop és Matty továbbra is együtt zenélt a Yogurt nevű kísérleti jellegű formációban, amely úgy 91től létezett, vagyis hogy folyamatosan vettek föl számokat, amikor éppen úgy érezték. Íme, egy koncert a Bike for Beer nevű rendezvényről:

 

 
Emellett Matty gitározott a Unit Breed-ben, a 50 million-ban, mégis az egyik legnagyobb projektje Aesophoz visszakanyarodva jött, és ez nem volt más mint a zsidó-gangsta-hiphoprap-paródia album, amit Dr Dre Del néven adtak ki. Dr Dre Del maga Aesop volt, Matty pedig DJ Queenie néven samplerezett mellette. Egy teljes albumot összehoztak, amely szintén letölthető az oldalról.
Matty depressziója egyre inkább elhatalmasodott az idők folyamán és ezzel egyenes arányban drogfogyasztása is. Mai napig vita tárgya, hogy 2002 őszén valójában alkoholmérgezésben, herointúladagolásban vagy gyógyszertől halt meg, esetleg csak egyszerűen megfulladt a hányásában. Az eredmény mindenképp ugyanaz, a 90es évek egyik legnagyobb zenei koponyája elveszett. Aesop tovább dobol a Ludicra nevű black metal bandában.
 
 
 
 
Azok kedvéért, akik azok közé tartoznak, ahová e cikk olvasásáig én is: DIY = Do It Yourself (a szerk)
 
 
 
 

OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: , ,

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2019 RNR666.