Omar Khajjam
 
1977-ben érettségi tablóképem hátuljára egyik versével kedveskedtem szerelmemnek. Punk, Sid Vicious meg a többiek, eh, jórészt a lába nyomát sem csókolhatják. Ki ez a tag? Élve egy ostoba hasonlattal,

GHIJÁSZEDDIN ABÚ L-FATH OMÁR IBN IBRAHÍM ALHAJJAMI,
ha lantot ragadott volna, a perzsa Gainsbourg lehetett volna  900 évvel ezelőtt.

 
1048-ban született a Perzsiában, az ősi Nisápur városban, a Selyemút egyik fontos állomásán. A várost 10 évvel korábban foglalták el a feltörekvő szeldzsuk törökök. Birodalmuk (1037-1194) ekkor már szárba szökkenőben. Fokozatosan veszi át az összeomló arab kalifátusok helyét. Legnagyobb kiterjedése idején Törökországtól Kínáig tartott és fennhatósága az Arab félszigetre is kiterjedt. Ellenük hirdettek és vezettek keresztes hadjáratokat a háromszorosan is szent földre. Az európai össznépi erőfeszítésre a birodalom, mint a keresztény vallásos turizmus eddig még nem ismert vállfajára csodálkozott rá. Hol tanította ezt Krisztus? – kérdezték, majd vállat vontak és visszazavarták a kegyetlen zarándokokat.   Végül a szeldzsukokat is elérte a hirtelen lett birodalmak végzete, törzsi és családi ellentétek, belharcok nyomán darabjaira hullott.
 
 
Omar rendes, sátorkészítő famíliából származott, a kitűnő iskolák nyomán a tehetséges ifjúból kiváló csillagász és matematikus válik. Magasztalják is miatta kortársai. 1076-ban a szultán, Malik Sah összehívta csillagászait. Elég volt az arab holdnaptárból, pontatlan, valami jobb kell! Legyen a Nap az időszámítás alapja. Az uralkodó Omart választja a reform kidolgozására. Az 1079. március 16.-án életbe lépett új naptár olyan pontos, mint az általunk használt gregorián (melyet 1582-től használunk). 
 
De nem csak erről híres. A források kiemelik hajlamát az istentagadásra.
 

Egy, kora legnagyobb arab teológusával folytatott nyilvános vitán Arisztotelész és Platon tanai mellett érvelt, annyira sikeresen, hogy a disputa végén partnere már csak azt tudta felhozni ellene, hogy a két említett személy idegen és hitetlen. Az igazság pedig a Koránban foglaltatik. Ami azon kívül van, az nem lehet más csak szemfényvesztés, a sátán műve. Költőnk az istentelenség vádja elől gyorsan Mekkába zarándokolt. Az efféle vádak következményeitől azok a hatalmasságok nyújtottak védelmet számára, akik megélhetést is. Jó pénzért horoszkópokat gyártott nekik, szinte futószalagon. Minimális időt fordított előállításukra és egy szavát sem hitte el annak, amit beleírt. Ha nekik ez szerez örömet…

1131-ben halt meg szülővárosában. Halálos ágyán A gyógyászat könyvét olvasta Avicennától, s remélte, hogy Allah tudományos érdemeiért elnézi bűneit, „ha ugyan van olyasmi, mint bűn.”  „Még utolsó szavai is bűzlöttek az eretnekségtől” állapította meg egy nem tisztelője. Költeményire csak egy mondat utal, több száz évvel halála után: "versei tévelygések szövevényei, akár a mérges kígyók."  

 
 
Ezeket a kígyókat egy angol író fedezte fel a XIX. század derekán. Edward Fitzgeraldot nem érdekelte a zajos és felszínes városi élet. Inkább suffolki birtokán kertészkedett és yachtján a parti vizeket járta. Bokros teendői mellett spanyol verses drámákat ültetett át nagy műgonddal anyanyelvére, e mellett a brit irodalmi élettel levelezgetett. Egy oxfordi professzor barátja hívta fel figyelmét egy több 100 éves keleti kéziratra, melyre nemrég bukkant az egyetem könyvtárában. Fitzgerald a versek kedvéért valamelyest megtanult perzsául és barátja segítségével lefordította, majd versbe szedte azokat. Kiadót nem talált rá, ezért saját költségén, de névtelenül adta ki őket. A kötetet osztatlan közöny fogadta. A francia és német nyelvű kiadást is. De aztán szépen lassan, néhány évtized alatt a Biblia után a világ legtöbbször kiadott könyve lett.
 
 
 
RUBÁÍK
(Weöres Sándor fordítása)
 
1.
Én bort iszom, s szokásom ellensége
rám szól: „A bort hagyd, mert hit ellensége.”
No ládd, az ellenség vérét kívánom,
én is tudom: bor a hit ellensége.

2.
Tegnap gerencsért láttam a bazárban,
friss agyagot gyúrt-gyömöszölt zugában,
és szólt az agyag földöntúli nyelven:
„Az voltam, mint te: bánj velem simábban.”

3.
Agyagból gyúrtál. Én tehetek róla?
Gyapotból fontál. Én tehetek róla?
Minden jót s rosszat, mely fakad belõlem,
fejembe raktál. Én tehetek róla?

4.
Ne hidd, hogy e világtól válni félek,
s hogy lelkemmel sötétbe szállni félek.
Mind nem riaszt, hisz elpusztulni: törvény.
Mert nem tudtam jó úton járni: félek.

5.
Bár alázattal a mecsetbe tértem,
én esküszöm, nem imádkozni tértem:
multkor egy szõnyeget elloptam onnan,
de már elnyûttem: egy újért betértem.

6.
Tudod, hogy életedbõl kirepülsz majd,
hogy titkok függönye mögé kerülsz majd.
Igyál, hisz nem tudod, honnan fakadtál,
vigadj, hisz nem tudod, hová merülsz majd.

7.
Bort inni és barátokkal vidulni
jobb, mint szemforgatón imába hullni.
Ha cédák s részegek pokolra jutnak,
senkinek sem fog a menny lángja gyúlni.

8.
Ha kocsmabortól részeglettem: lettem.
Ha pogány tûzimádó lettem: lettem.
S ha minden szent nyáj gyanakodva néz is,
én: én vagyok, s amilyen lettem: lettem.

9.
Szellõben veszti köntösét a rózsa,
pedig vidít fülemülét a rózsa.
Üljünk árnyába, hiszen annyiszor már
földbõl fakadt és földdé lett a rózsa.

10.
Siralom a szívnek, ha heve nincsen,
ha sóvárgása, gyötrõ tüze nincsen.
Szerelem nélkül záruló napodnál
eltékozoltabb nap részedre nincsen.

11.
Egy kézben Koránnal, másban pohárral,
hol hívõvel tartok, hol a pogánnyal.
Kék kristálygömb magába foglal engem:
sem hitetlennel, sem mohammedánnal.

12.
Ha testünkbõl a puszta lélek elszáll,
testünkre tégla-építményt kapunk már,
s a más testére épülõ halomhoz
haló-porunkkal hozzájárulunk már.

13.
Hal szól kacsához, félve, kocsonyázva:
„Majd egyszer száraz lesz a folyam ágya.”
Kacsa felel: „Ha én s te megsülünk már,
lehet tenger vagy a lég délibábja.”

14.
Nem kõvár a világ, csak sátor-tábor,
sivatagban, hol legfõbb kincs a mámor,
kínod hevét a bor levével oltsad,
míg arcodat föld nem takarja, jámbor.

15.
Magammal harcot vívok. Mit tehetnék?
Tettemért kínban rívok. Mit tehetnék?
Tán irgalmaddal ajándékozol majd,
mégis szégyentõl sírok. Mit tehetnék?


 
 
 
 
 
 
 
 
  "Don’t remember the last day,
   Don’t cry for the future,
   In the past and in the future don’t believe,
   Live today and don’t lose in the wind your life."

 
   A 119. rubái.
 
 
 
A rubái (rubaiyat) egy perzsa vers forma.
 



OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: , ,

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2023 RNR666.