2.
 
Kuczka Péter
(1923-1999)

Nyírségi napló
(1953)


3   A harag hangján kéne szólnom rólad,
     fonván szavak csördítő ostorát,
     mert hibáid bozóttá bokrosodtak.
     És én nem tudok lesújtani rád.
     Így beszélsz: "Semmi baj sem volt odáig…
     és akkor az a Nagy Imre-beszéd…
     táncoltunk régen hajnalhasadtáig…
     s ez elvette a parasztok eszét…
     Szerettek engem – mondod – s most leköptek,
     karót ragadtak, vasvillát, botot…
     Hát ezt érdemeltem, elvtárs, te mondd meg… –
     és ráncokba fut össze homlokod.
     Hallgatva nézlek és ahogy neked fáj,
     fáj nékem is a túlgyors ébredés.
     Tánc és szeretet után szinte mindjárt
     reccsenő karók s arcul köpködés.

      Fáj nékem is négy évi szorgos munkád,
     virrasztás éjjel, tízezernyi gond,
     s hogy nem tudod ma, mi volt az igazság,
     s hogy van, aki becsületedbe ront.
     Hisz veled együtt voltam mindig én is
     munkában s osztályharcok sűrűjén,
     vidám napokban s gondok éjjelén is,
     te is tetted, amit tettem én.
     Együtt hibáztunk, elvtárs, te a járás
     gazdájaként, én mint a nép szava,
     és nálad nem megy most az őszi szántás,
     s én alig tudok verset írni ma.
     De azt mondom, hogy ha nem is felejted,
     arcodról azért töröld le a nyált.
     Emberek vagyunk, akik tévedhettek,
     kijavítjuk és úgy megyünk tovább.
     Csak akkor, ha hibáidat nem érted,
     nem tudod, mit tégy s nem látsz túl a mán,
     és most a tennivalókról beszélek,
     nézz csak körül, micsoda munka vár.
     A te hibádból és az én hibámból
     a rossz a jóval együvé vegyült.
     Hát ki hozza ezt rendbe igazából?
     Kinek kell jóvátenni ezt? Nekünk!
     Lássunk dologhoz, úgy ahogy a többi,
     vad télben, vagy rekkenő melegen.
     Elvtárs, én téged nem tudlak megütni,
     de hibáinkat nem feledhetem.
 
 
4.

 

OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: ,

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2020 RNR666.