KATONA LÁSZLÓ
(1918-1995)
 
SÍR A HÚR LANTOMON

Sír a húr a lantomon,
és nagyon kesereg,
mert a Nemzet sírját
ássák az emberek!

Nem elég,
hogy kívül
idegenek bántják,
gyengítik, sorvasztják
népünk magyarságát?!

Pusztítjuk magunk is
Nemzetünknek fáját,
mikor még mint „magzat”,
kiirtjuk csíráját!

A magzat
nem csirke,
hogy élve megöljék;
sem befőtt cseresznye,
hogy télre „eltegyék”!

Évről évre fogyunk,
ennek nincs megállj-ja;
búja a szexszelésnek;
miért Ő az ára?!

Öngyilkosság, ivás
lett a menedékünk?
Ez az a két „erény”,
amiben vezetünk?!
Mikor térsz már észhez,
elkorcsosult népem?

Mikor leszel újra
ép testben ép lélek?!
Hova lett
erkölcsünk,
mely eddig vezetett;
hol van becsületünk
mely eddig jellemzett?!

Könnyelmű életben
még Róma is ledűlt;
hogy akarsz itt élni,
ha erőd kimerült?!

Bocsáss meg
Nemzetem
züllött gyermekidnek,
kik, ellened mostan
oly sokat vétenek!


OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: ,

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2020 RNR666.