Mi úgy tengődünk itt lenn:
Felettünk trónolt az isten.

Egyszer sétáltam az Arbaton –
És jött az isten öt batáron.

Borisz Szluckij

 
A VILÁG DOLGOZÓI SZTÁLIN NEVÉVEL AJKUKON MEGNYERIK A BÉKEHARCOT!
 
 

 A világ dolgozóinak atyja.” (Solohov, Nobel-díjas író) 
Az alkotás ihletője.” (Gladkov, Sztálin-díjas író)
 „A Föld reménye, fénye, lelkiismerete.
(Iszakovszkij, az egyik legnépszerűbb szovjet író. Ő írta például a Katyusa dalszövegét.)
Amióta Sztálin velünk van, a szovjet nép legtitkosabb vágyai is teljesülnek.”
 (Leonyid Leonov, író)
 
TOVÁBB A LENINI ÚTON!  

 
1949. október 23-án jelent meg a magyar kormány felhívása az ország népéhez, hogy készüljenek a „dolgozó emberiség bölcs vezére és tanítója, a magyar nép nagy barátja”, Sztálin elvtárs 70. születésnapjának méltó megünneplésére.
 
Zalai pillanatok

V. Gy. zalahalápi kővágó is majdnem kibújt a bőréből: „Örömtől eltelve vettem tudomást arról, hogy a nagy ünnepet, a mi szeretett Sztálin elvtársunk születésnapját mi, bányaipari dolgozók is sztálini műszakkal ünnepelhetjük. Az Ő születésnapja előtt arra gondolok, hogy Neki köszönhetjük függetlenségünket, szabadságunkat, szebb életünket. Úgy érzem, hogy ezt a napot teljesítményem fokozásával ünnepelhetem meg a legméltóbban, ezért az eddigi 240 százalékos teljesítményem helyett 300 százalékot vállalok sztálini műszakra. Ezzel a teljesítményemmel a Szovjetunió és annak bölcs vezére, Sztálin elvtárs iránti hűségemet és ragaszkodásomat akarom kifejezni, egyben a béketábort is erősítem.”

A zalaegerszegi posta dolgozói elhatározták, hogy december 21-ig megtanulják Sztálin elvtárs életrajzát és e tárgyban versenyre hívták ki Vas, Zala, Moson-Győr és Veszprém megye postásait. A  hivatalokban a gyors és udvarias ügyintézésre tettek ígéretet; a megyeházán vállalták, hogy december 21-ig egyetlen hátralékos akta sem lesz. A sajtó kis színeseket közölt arról, hogy a családok miként készülnek a nagy ünnepre, hogyan díszítik fel a lakást. A születésnap alkalmából készült írásművek közül T. I. parasztköltő verse, részlet

S hol már annyi a dolgozók jutalma
Amennyit munkája után illet,
Ahol már mindenki számára
Szent jogot alkot az élet,
Ahol már a szellem mécsese
Mindenkinek egyformán ragyoghat, – Sztálin! – dicsér ott a nép,

 

A születésnapon a sztálini műszakok után este 6 órakor vette kezdetét az Arany Bárány nagytermében a Városi Népfrontbizottság ünnepi díszközgyűlése. A szovjet és a magyar, himnusz elhangzása után S. J. a Magyar Dolgozók Pártjának városi titkára szónokolt. Beszédében hangsúlyozta „hogy Sztálin elvtárs követendő példaképe minden magyar dolgozónak és nevével a szocializmus sziklaszilárd bevehetetlen várát építjük a megyeszékhelyen is”. A beszéd alatt Sztálin nevének említésekor elemi erővel tör fel az ujjongó lelkesedés: Éljen Sztálin, Éljen a Párt! Megvédjük a békét!” – harsogta az ünneplő közönség. Majd kultúrműsor következett, ahol a Sztálin-kantáta elhangzása után a Szovjetunió népeinek dalaiból, táncaiból adtak elő helyi amatőr csoportok. Végezetül a MAORT-dalárda elénekelte Zsdanov: Sztálini aratás, Koszeckij: Zengj Sztálinról dalt és Alekszandrov: Kalinka című művét. Az ünnepségsorozat megyei záróakkordjaként december 24-én Zalaegerszegen, a megyeház nagytermében Sztálin harcos élete címmel kiállítás nyílt.

*

„Borisz Nyikitics előkészítette a beöntést, és beadott néhány injekciót – vénásan zufilint, kámfort a bőr alá, magnéziumot az izomba. A kombináció azonnal hatni kezdett, feloldotta a feszültséget, elernyesztette a sima izmokat, csökkentette a vérnyomást, rendezetté tette a légzés ritmusát és a pulzust. A beöntés is megtette a magáét, néhány perc múlva bekövetkezett a védelmi vonal áttörése, Babilon falainak átszakítása, nevezzék, ahogy akarják, csak azt ne mondják, hogy a sztálini szar eltávozott. A szar pedig dőlt belőle, a nővérek nem győzték cserélni és vinni kifelé az ágytálakat, diadalmasan pukkantak a gázbuborékok, távoli sziklaomláshoz hasonlatos zúgással ébredt a perisztaltika. A bűz különnemű hullámokban tört elő, mert minden szabadba jutó rétegnek meg volt a maga jellegzetessége. Hozzászokni nem lehetett, az embernek egyszerűen azt kellett mondania magában: ez van.
Sztálin kihegyesedett ravasz arcán boldog mosollyal feküdt a díványon. Soha, soha, soha életében nem érezte még a test és a fáradt lélek ilyen megrázó erejű felszabadulását.”

 
–    Mi van ott nálad, Lavrentyij? – kérdezte Sztálin.
–    A személyzet, Sztálin elvtárs – felelte Berija.
Sztálin köhentett:
–    Ha nem alszol, gyere át. Van néhány ötletem.
  
 
 
 
 
Zalai események: Béres Katalin – Születésnapok anatómiája.
A csillag után: Vaszilij Akszjonov – Moszkvai történet.
 


OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: ,

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2020 RNR666.