A történelem olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, meg tudja mondani miért szar, hogy kellett volna és kik miatt. Lehet mondani, egyenesen imádom az uralkodó történelem szemléletet, melyből kiderül, hogy a magyarok csak ültek itt a Kárpát Medencében és kapkodták a fejüket jobbra-balra, miközben vidáman gyülekeztek felettük a gonosz történelem viharfellegei, melyekből villámok csapkodtak a szegény és természetesen ártatlan magyarokra, akik persze nem tehetnek semmiről.  Mintha nem lennének alakítói saját sorsuknak. Velük csak úgy megtörténnek a dolgok. Előzmények nélkül és váratlanul. Néha csúcsértelmiségek is elképesztő módon képesek nyilatkozni magáról a bűnös, de megfoghatatlan Történelemről. A tények kezeléséről, ok-okozati összefüggések fel nem ismeréséről jobb nem is beszélni. (Ami meghatározza hétköznapjainkat is, mivel államunk polgárai nem csak történelem tárgyában nem látnak tovább az orruknál.) És honnan ered mindez? Az iskolákból, ahol történelem tanárok történelemkönyvekből tanítanak. Úgy bizony.  De mér mondom ezt?    

KATONA LÁSZLÓ

(1918-1995)
 
NEMZETEMHEZ SZÓLOK!

Álmosság pihenni, aludni késztetett,
de, rövid alvásból gyorsan felébresztett
életem, Nemzetem
gyötrő gondja, baja,
az elmúlt időknek titokzatos zaja!

Mért múltak az évek oly változón tova,
mért hullott a mélybe reményünk csillaga?!
Életünk hajóját
mért csapdossa a sár,
Nemzetem életét mért takarja a gyász?!

Szép Kárpát-medence, Nemzetem hajója,
melyet körben övez hegyek koszorúja,
hol Árpád vezérrel
népünk Honját lelte,
nép hullámok hátán a Sors ide vezette!

Erdők, mezők, rétek, gazdag termőföldek
Kánaánt, nyugalmat, és békét ígértek,
melyhez Európa
hozzájárult nyomban,
egy kikötése volt, „Álljunk be a sorba”!

Bölcs István királyunk, mert népét féltette                          
békejobbot nyújtott, s a Hitet felvette!
Testben és lélekben
népünk gyarapodott,
háromszáz év alatt tovább izmosodott!

Bölcs István királyunk 30 év alatt nyerte meg német segítséggel a magyarok „polgárháborúját.” Ennyi időt vett igénybe, amíg leszámolt vetélytársaival és megszilárdította uralmát. A Kárpát Medencében az etnikai arányok a 900-as években 1:2 volt a nem magyarok javára. Nagy szükség volt tehát arra, hogy egymás torkának essünk.

Ekkor jött a Tatár vad, dúló hadával,             
gyilkolta a magyart nyíllal és lándzsával!
Szörnyű pusztulását
a magyar Nemzetnek*
egész Európa ijedten szemlélte!

*Az a fajta nemzetfogalom melyre költőnk gondol a XIII. században nem létezett. A magyar nemzetnek részei kizárólag a nemesek voltak. A jobbágyok nem tartoztak bele, még ha magyarok voltak is.

Béla királyunknak felhívó szavára,
adtak népeikből népünk pótlására!
Bajorok, Lengyelek
barátunkká váltak,
Anjou királyaink szolgálták Hazánkat!

A bajorok és a lengyelek addig is „barátaink” voltak. Államközi, azaz dinasztikus kapcsolatokra kell itt persze gondolni. Az a nézet, hogy egy király szolgálja a hazát, a felvilágosodásig nem igazán divatozott.   

Száz év sem múlt aztán, jött a török gálya,   
nagy haddal támadva Nándorfehérvárra!
Hunyadi Jánosunk
hősies csatát nyert,
annak emlékére harangoznak délben!

Hunyadi fia volt a nagy Mátyás király,
kinek műveltségét tisztelte a világ!
Bécset elfoglalta,
törököt zaklatta,
kár, hogy a halál oly hamar elragadta!

A nép megsiratta*, mert az megérezte,           
hogy a széthúzásnak nagy gyász lesz a vége!
Támadt is a török; elfoglalva Budát.
Mohács után itt ült százötven éven át!
Rabláncára fűzve, gályarabként vitte
magyar véreinket messze idegenbe!

*Lófaszt siratta a nép. Mátyás király cseppet sem volt népszerű. Nagy volt az adó. Az állandó, profi hadsereg nincs ingyen. Utánna meg persze jajveszékeltek, előbb a nem fizetett, garázdálkodó zsoldosok miatt, a Fekete Sereg maradványainak szétverése után meg ugye:   

Három részre szakadt
szegény Magyarország,
közepén a török, nyugaton az osztrák!                 
Hiába küzd Eger, hiába Szigetvár;
volt sok megalkuvó, nemcsak egynéhány pár!
Kit csak hasa éltet
nem pedig a Haza,
ebből tanulhatna ma is sok-sok gyagya!

Kettős küzdelemben hullott a magyar vér!
Mivel a zsarnokság örökké csak nem él…
Egyezer hétszázra
kitirhult az Ozmán,*                                                         
de labancaival itt maradt az osztrák!

*Csak úgy magától? Inkább nemzetközi haderő kiverte.

Ezek ellen harcolt Bocskai és Bethlen,
majd a jó kurucok Rákóczi vezérrel!
Jajj, de hol nincs egység,
ott soha nincs béke;
verheti a magyart idegen pribékje!

Még jó, hogy időnként fellángolt a mély Hit,  
elküld te az Isten a nép új vezérit,
Széchenyit,* Petőfit,
lángoló Kossuth-tal,
kiknek szavaira felkelt a nép joggal!

*Az arisztokrata Széchenyit semmi esetre sem lehet népvezérnek tekinteni.

Ismét egy a nemzet a Szabadságharcban;
támadják a Császárt puskákkal, tarackkal!
Már-már győz a magyar,
mikor a rút fajzat*
oroszok Cárjától kér segélyt, s oltalmat!

*Ki a rút fajzat, Ferenc József  vagy az oroszok? A Habsburgok egyébként tényleg nem a szépségükről híresek.

Özönlött az orosz, támadva Hazánkat,
melytől erőt nyertek szlávok, és románok!
Hős Bem tábornokunk
visszavágott ugyan,
de a „sok lúd ellen” vesztes lett a magyar!

Európa népe mely harcunkat nézte,
előbb megcsodálta, de elfelejtette,
hogy sokkal tartozik
a hős magyar népnek,
mely tatár, s töröktől az ő hátát védte!

Nem Európát védte a hős magyar nép, hanem önmagát próbálta. Ergo semmivel nem tartoznak Európa népei, a török kiveréséhez viszont nagyban hozzájárultak.

Idegenek között vívódunk tovább és
így vesztettük el a két Nagyháborút is!
Hazánkat, népünket
több részre osztották,
hogy velük törődjünk, még azt is megtiltják!

Szép Hazám, Nemzetem szétszóródott népe,
maradj meg hitedben,
bízzál a jövődben! Ereszd gyökereid
őseid poráig!
Maradj meg magyarnak utolsó órádig!

Ne tépd te is tovább népünk ősi fáját;
magzatelhajtással ne ássad meg sírját!
Tiszta erkölcs nélkül
még „Róma is ledűlt”!
Élj, dolgozz józanul; talán még nincs későn!

 
 

OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: ,

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2019 RNR666.