CONTROL MY DEMONS /// interview with Oliver Chesler aka. The HORRORIST before his first show in Budapest

RNR666: Hi Oliver! You wouldn’t believe how happy Budapest is, now that you finally visit us THIS FRIDAY! What are your plans? Should we expect a decent DJ show, or a helmeted full live set?

THE HORRORIST: I am very pleased to be coming to Budapest for the first time. I will be playing live with outfits, video and everything else!

RNR666: Your last album is this year’s Separate Dimension. Will you play mainly from this album, or music that you wrote since then, or you might even be picking out tracks from 2001?

THE HORRORIST: The show is the tracks I recorded since 1989 that work the best live or just what I am in the mood to play. Expect a wide variation of music.

RNR666: How much do you like looking back on the past, for example looking at childhood photos and wondering how much time has passed since then?

THE HORRORIST: I am very nostalgic and it’s important to know where you came from. On the other hand I always am living in the moment and I keep very aware time is passing fast and there is a lot to do!

RNR666: Let’s do just that for a moment. What kind of a kid were you? Is Cramps’s undead line “You better ask my momma how to make a monster” true for you too?

THE HORRORIST: I had a mixed childhood and teen years. Part was very troubled and part was amazing. With luck I always had a great group of friends and then I found music to control my demons.

RNR666: The Hungarian underground techno scene were trying to arrange a show for you since many years. Somehow, it never worked out up till now, although, as I hear, you are well acquainted with them and even personally know Thalium (Davoria). Where did you meet and how did it come that you’ll play in Budapest?

THE HORRORIST: I really tried to get the show to work with him but during that time I was doing my bookings myself and was opening a restaurant in Berlin called VOLK. Things got out of control on my end as far as being organized with the bookings so I ended up double booked and had to keep canceling with Thalium. I do apologize for that. Sometimes in life you think you can do more than you can. Finally I got on the best booking agency ELITE and they take care of everything for me.

RNR666: You are from New York and currently reside in Berlin. Everyone from Europe longs for the US and people from the US come to Europe? What made you want to live here? How is the European scene different from the US scene? What do you miss in Europe, and what did you miss in the US?

THE HORRORIST: Well the music I create is very European influenced so 80% of my bookings are in Europe. NYC also just became too expensive for an artist. I was paying over $2500 a month for a 29 square meter apartment. In Berlin I have a duplex (2 levels) with 2 balconies and a rooftop for 1300€.

RNR666: I entered an argument with a friend with whom we listen to your music a lot, about how spiritual and how materialistic you might be. Please, put our minds in order. Are you more body, or soul?

THE HORRORIST: I don’t care about objects they come and go. What matters is what you create and your relationships while you are here. Of course I like to use equipment in my studio but in the end it really doesn’t matter so much.

RNR666: He told me also, that you have an enormous collection of instruments. Is it true? I wouldn’t associate you with a Classical guitar or a harmonica. Would you tell us about your setup? Are there some gadgets you particularly like?

THE HORRORIST: I rarely sell anything because early on when I did I always missed the sound or use of something. Since I’ve been doing this so long yes I’ve collected a pretty nice studio of toys. I have a large modular, 30 drum machines etc… My favorite pieces are machines that have auto accompaniment in them. 80s and 90s boxes that play little parts for you. They are real time machines!

RNR666: A well-known fact is when they ask you about your favorites, or music that influenced you, you usually mention electrica. Watching your concerts nonetheless, GG Allin comes to my mind sooner than Depeche Mode. Do you listen to, or like expressedly non-electronic music as well? For example, from the post-2010 not strictly electronic scene, what do you enjoy the most?

THE HORRORIST: I listen to everything. Some of what I listen to most is Leonard Cohen, Daniel Johnston, Foreigner, Lionel Ritchie. If you look at my iTunes most played this is what comes up on top.

RNR666: I swear I won’t ask for more recommendations, but I, as a movie freak, am really curious about have you seen any badass movie that’s not mainstream? Have you played in, or written a score for a movie? How much does film, as a genre, interest, or influence you?

THE HORRORIST: Have you seen “The Skin I Live In” also known as La piel que habito? I love movies although these days less and less new ones are being released I find interesting. Kubrick, Lynch, Gasper Noe, John Hughes, Paul Thomas Anderson are some director that of course (and everyone else I think) loves.

RNR666: Finally, please tell, judging by your work and topics, I can easily imagine that the stamp of the “perverted animal” is stuck on you. Do you fight against it, don’t give a shit about it or have you simply accepted yourself as a monster?

THE HORRORIST: Everyone has a monster inside. Everyone is also a good person too. This is what is is to be human. Love both sides in yourself and others and you will be happy… half the time.

/// /// /// /// /// /// /// /// ///

all photo credits: Things to come Records
thx & bigup: Technokunst
eng translate: Csati

2019 okt 02. napi mottónk:

Kétsoros “Kelet Sinatrájának” emlékére

karel gott

UH FEST 2019 speciális programajánló punkoknak

Ha egy hangszer megszólal az már jazz – szól Szimatyien örökérvényű mondata. Az UH FEST meg úgy pank ahogy van – ezt pedig mi, vájtfülü pankok mondjuk, de ha szereted az érzést, amikor valaki kitalálja helyetted a tutit, akkor íme, összeszedtük neked,
hogy a MA INDULÓ UH fesztiválnak melyek is lesznek a legpánkerebb eseményei.


Sister Iodine
Durva francia nojz, vagy ha úgy tetszik bruit français.

Didi Kern & Philipp Quehenberger
Brutális tér-idő hajlítás dobbal és elektronikával.


A faszi az RNR666 közeli MIR-ből és a Roy and The Devil`s Motorcycle-ből


Cranky Bow
Anno 2015 februárjában a DerTanz-cal, legutóbb pedig Cranky Bowként járt RNR666 buliban ez a kimért és szexi pszichopata.

DJ Flugvél og Geimskip
szabo kollegánknál jobban csak kevesen várják ezt az estét: a Lightning Bolttal is turnézott ez a csodálatos izlandi szintis csaj.


Keiji Haino + Pándi Balázs
ハンガリー人と日本人は仲良しです – szól a régi japán közmondás és milyen igaz!


Az RNR666 Rádióshow nyárvégi adása:


1. Corona – The Rhythm of the Night
2. Norma Tanega – Your Dead
3. Tandoori Knights – Temple of Boom
4. Powersolo – Backstab
5. Santa Lucia – Harhaa
6. Link Wray – Fire & Brimstone
7. Wrust – God of the Insane
8. EJS – Saturday Night Sonnet 11
9. Dead Moon – 40 Miles of Bad Road
10. Surfbort – Dope
11. Monster Magnet – Negasonic Teenage Warhead
12. Donny Benet – Takin’ The Heat
13. Shilpa Ray – I’m Not Frigid… Yet
14. The Evolutions – She Cut Me
15. Model Zero – Japanese Death Poem
16. Vital Idles – Rustle Rustle
17. Hellshovel – Stealing Candy
18. Sadistic Mika Band – Dance is Over
19. Lloyd Cheechoo – James Bay
20. The Yawpers – Forgiveness Through Pain
21. Taiwan Housing Project – Vessel Creep
22. Észlelés – Jogosan félsz
23. The Raws – Hala Aciz
24. Throwaway – Revenge Society
25. Haint Blue – Mama, God
26. CR Dicks – Red Moped
27. Piresian Beach – Make You Mine
28. King Diamond – Abigail
29. Jesus Lizard – Gladiator
30. Clone Defects – Little Ms Lori
31. Weird Omen – Highway
32. Jorge Ben – Ela mora em Matogrosso fronteira com o Paraguai
33. Gil Scott Heron – The Revolution Will Not Be Televised
34. Kaputt – Parsonage Square
35. Sleaford Mods – B.H.S.

RNR666 Rádióshow minden szombaton este 6-tól a Lahmacun online közösségi rádióban.

2019 Sze 06. napi mottónk:

Rekviem Zimbabwe első miniszterelnökének emlékére

kuka be

HANGOS LEVESEK – interjú a Szmúti Csorba rádióműsor készítőjével

Ha még nem hallottál a LAHMACUN rádióról, akkor biztos nem hallottál a Lahmacunon hétfő esténként 6 és 7 óra között hallható SZMÚTI CSORBA című műsorról sem. Persze, te sem lehetsz tökéletes. Most viszont alkalmad nyílik rá, hogy kiköszörüld ezt a csorbát. Ennek érdekében és amúgy is beszélgettünk egyet Baksa Gáspár barátunkkal, aki töretlen lelkesdéssel gyűjti, aprítja és főzi össze hétről hétre zenei csemegéit, amelyeket hallgatva még Burroughs meztelen ebéd-definíciója is eszembe jut, miszerint a Meztelen Ebéd nem más, mint: “a frozen moment when everyone sees what is on the end of every fork” – de levest, ugyebár nem villával eszünk, kivéve ha sűrű, mint egy szmúti csorba.

Ha valaki nem tudná, mesélj, hány adáson vagy túl és egyáltalán mi a koncepció: ez egy zenei, vagy inkább gasztro műsor?

A Szmúti Csórba volt az egyike az első műsoroknak a Lahmacun rádión, azóta heti rendszerességgel “főzök” új műsort, kb. 30 műsor készült el eddig.
A műsor nevét maga a Lahmacun (török pizza) tematika mentén találtam ki, lévén az is egy táplálék, arra gondoltam követem azt a vonalat és anyukám “mindent-belerakunk” levesei inspirációjából Szmúti Csórbának nevezem el – ami vajdasági szerbizált magyar megfogalmazásban kevert levest jelent. Ez a mindenféle keveréket felhasználó név jól illett a zenei koncepciómhoz, amiben sokfajta zenei stílusnak akartam teret adni.

Nem titok, hogy nem csak műsort készítesz de a Lahmacun fejlesztésében is részt veszel. Mit szóltal amikor Bokor Peti (neves filantróp, aki a Lahmacun rádiót kitalálta, megcsinálta és fenntartja) megkeresett a rádió ötletével? Van ilyesmire igény? Hallgatnak az emberek rádiót? Te hallgatsz és téged hallgatnak?

Örültem amikor megismertem Bokor Petit és láttam benne azt az aktivitást, lelkesedést és az összefogó erőt ami a budapesti szcénának nagyon jól jön – hogy a sok kicsi, nagyon izgalmas történéseket egybefogja. A Lahmacun rádió ötlete az mmn blog kiegészítéseként jött létre. Egy haverom (Ioanis) szintén egy rádió elindításán munkálkodott akkoriban és már megvolt neki a technikai felkészültsége ebben (szerverek, informatikai beállítások) – összekötöttem őket, kialakítottunk egy kezdetleges weboldalat és elindult a Lahmacun rádió adása. Hogy mekkora igény van rá, nem tudom átlátni, de mindenféleképp nagyon pozitívak a visszajelzések és a rádiós munkatársak fáradhatatlan munkájának köszönhetően jól működik az egész. Személy szerint én nagyon ritkán hallgatok rádiót, de kellemes meglepetésekkel találkozok lépten-nyomon amikor rászánom magam, sokszor nagyon izgalmas új zenéket fedezhetek fel ilyen csatornákon. A mai internetes világban minden elérhető a zene iránt érdeklődőknek, de a hatalmas globális dzsungelben nehéz megtalálni a minőséges dolgokat, ezért is szükség van jó irányadókra.

Melyik “tányérod” a személyes kedvenced?

Sok fajta zenét hallgatok, nem tudom magam egy stílusra leredukálni… A lista pedig túl hosszú lenne. Műsoraimat tematikus blokkokra igyekszem felosztani, legyen szó az extrémebb industrial/noise/metal zenékről (Chilli leves), elektronikus zenék (Hidegleves), musique concrete (Cérnametélt leves), punk/rock/metal (Bableves), ethno/neo-folk (Palócleves), prog-rock (Minestrone leves) vagy a tematikus, egy-egy alkotóhoz köthető műsorokra (Conny Plank, Daniel Miller, Mick Harris, Hortobágyi László, Mario Marzidovsek, stb.)

Ha nyithatnál egy estére egy Szmúti Csorba lakáséttermet, akkor mi lenne az a háromfogásos, egymástól kellőképpen különböző mégis harmonikus ÉLŐ zenei menü amit felszolgálnál?

A már nem élő/nem aktív zenészek listája hosszú lenne, de ha az élő/aktív együtteseket vesszük, akkor: Carter Tutti, JK Flesh, Krzysztof Penderecki lenne az étlapon. Nekik még valódi, finom levest is főznék!

“I’m proud to say I’m still a sponge.” Shilpa Ray about her influences

But at first, the most important thing:

Brooklyn based singer songwriter

She’s going to perform in Belgium, Germany, Poland, Czech, Slovakia, BUDAPEST JUL 22, Slovenia, Serbia, Kosovo, Bulgaria, Greece, Montenegro, Croatia and Italy. Exact dates and places


In her music you can find blues punk rock and roll soul gospel and beside conventional instruments a harmonium and sometime a pedal steel guitar:

Some people say her music is a mix of Blondie, Cramps and Screamin’ Jay Hawkins. Her singing style is often compared to Patti Smith and Nick Cave. Some years before she toured with Cave as supporting act and backup singer, even he was who released her first EP after her band Happy Hookers disbanded. Even more she recorded her version of Kurt Weil/Bertolt Brecht song Pirate Jenny with Nick Cave and Warren Ellis for a compilation album.

As a child of an Indian immigrant family she learnt to play the piano and harmonium but was banned from western type music but later she became a goth girl. Her first band was the bass-drums-harmonium trio Beat The Devil where she wrote all of music and lyrics already. Her music is so entertainingly eclectic that I felt the need ask about her influences. She says:

I’m proud to say I’m still a sponge in the sense that I can absorb a lot. At the same time with a question like this I never know where to start. I obviously love music my tastes have a fairly wide range. I’d say my biggest influences are the Velvet Underground, Lou Reed, Arthur Lee

Classic Punk, Hip Hop especially old school Hip Hop, Industrial/Noise, Soul, and Old Bollywood music from the 60s and 70s. Lately I’ve been really into Broadcast and Ministry. Ha! Who would ever put those two together? I don’t know, it’s just where I’m at:

I like other forms of art as well. I used to be a dancer so that comes in to play a lot. If I can’t move to my own music then what ‘s the point? I do like to read and do it often but in short form. Something I can get through in one sitting like poetry, essays, short stories rather than a novel. I’ve got a short attention span. I love streaming TV shows. I’m all about it, especially if the writing is witty. I recently watched Fleabag and Killing Eve. Phoebe Waller-Bridge is a damn good writer.

Cooking is another big one for me. I love to cook and I love to eat. Most studio engineers I know are big into cooking. It makes sense to me cause making a record and making a well balanced meal is kind of the same thing. Anytime I’m at a mixing session I often wonder if the track has been over spiced. I love going to museums and looking at art. I like the theatre a lot to. This is all starting to sound like a profile on some Tinder app. Are you gonna swipe left or swipe right?


CSAK EGY DOBOS – interjú Bob Berttel a Sonic Youth, a Pussy Galore, a Lydia Lunch Retrovirus és még sok más zenekar dobosával

Bob Berttel az instagrammon keresztül lettünk ismerősök és nem csak azért gondoltam, hogy jó lenne csinálni vele egy interjút, mert, hogy ő volt a Sonic Youth dobosa a 80-as években (Richard Edson után és Jim Sclavunos előtt), hanem azért is, mert az Bob instagramját elnézve, gyakorlatilag szegről végről mindenkit ismer az űgynevezett r’n’r undergroundban. Nem csak sztárokról és nem csak a Sonic Youthról kérdeztem, a cikkben felhasznált képeket viszont egytől-egyig Bert instagramjáról loptam. Bocs, Bob.

View this post on Instagram

Attention #hoboken 💥 You can now purchase my book at TUNES! Also I will be talking about it and playing some tunes @wfmu this Saturday at 4 on the @toddophonic show 😎🍭 @hozacrecords 😻

A post shared by Bob Bert (@therealbobbert) on

– Hadd indítsak egy kissé távoli párhuzammal. Az én apám 1956 nyarán született, te pedig 1955 nyarán, tehát ugyanahhoz a generációhoz tartoztok, csak épp a világ két ellentétes oldalán. Apám a ’70-es évek Magyarországán, sok más fiatalhoz hasonlóan, egy gitárral a kézben énekelt és pol-beat zenét játszott: politikai töltésű dalokat énekelt, mint egy korai Bob Dylan. Mit játszottak a ’70-es évek fiataljai New Jerseyben?
– Először is, nyissuk a fókuszt tágabbra, beszéljünk Amerikáról ahelyett, hogy csak New Jerseyre koncentrálnánk. Ez a tietektől teljesen különböző világ volt, én a ’60-as években nőttem föl, olyan helyen, ahol a zenét a rádió Top 40-es listája és a „brit invázió” jelentette, a Beatles, Rolling Stones, Animals, Kinks stb, melyekből itt kialakult a garázs-rock, folk-rock, pszichedelikus zene. Bizonyos értelemben ez volt a punk rock bölcsője is, olyan ’60-as évekbeli előadók albumaival, mint a Velvet Underground, MC5, The Stooges. És persze ott volt a sok jó jazz, blues, stb. Ezeken nőttem föl. Ugyanakkor éltük át az értelmetlen vietnami háborút. Aztán jött a ’60-as évek ellentmondásos végszava: Woodstock, a Manson-család, Altamont… Szinte biztos vagyok benne, hogy apáddal kevés közös tulajdonságunk van, azt kivéve, hogy mindketten öregek vagyunk már. Én különben nagy Bob Dylan-hívő vagyok.

– Egy interjúban azt mondtad: „Hobokenben töltöttem majd’ az egész életem, nem akarok elmenni sehová… ez Frank Sinatra és Steve Shelley lakóhelye.” Kerouac is megemlíti Hobokent, az Úton-ban: „Közben Dean állást kerített egy parkolóban, hobokeni lakásukon összebalhézott Marylouval – Isten tudja, oda is minek költöztek át –, de Marylou annyira kiakadt, hogy valami hajmeresztő váddal feljelentette a rendőrségen, így aztán Deannek le kellett lécelnie.” Mi az, amit tudni kell Hobokenről? Vannak-e kultikusnak számító helyei és mi ezek jelentősége a mai hobokeni fiatalság számára – beleértve téged, a Sonic Youth-t és generációtokat?

– Érdekes, tegnap New York Cityben sétáltam egy barátommal, aki megmutatta az épületet, ahol Kerouac az Úton-t írta… Hoboken mindössze egy négyzetmérföldnyi terület Manhattannel szemben, a folyó túlsó partján. Jó kis laza munkásosztálybeli hely volt, tele művészekkel, zenészekkel, ott volt a Maxwell’s nevű remek rock klub, és kicsivel arrébb a lemezbolt, ahol dolgoztam akkor – a Pier Platters. Ma drága elit hely, ahol családszaporító sóherek laknak, egyre-másra sorjáznak a sportbárok, bennük részeg izomagyúakkal. Itt is van még néhány barátom, de zenei-társasági életem nagy részét New York Cityben és Brooklynban élem.

– A Sonic Youth-szal azután vetted föl a kapcsolatot, hogy egy belvárosi lemezboltban megláttad a hirdetést, melyben dobost kerestek. Milyen más zenekarok voltak még Hobokenben, akikhez szívesen csatlakoztál volna, illetve miben tűnt ki a Sonic Youth?

– A Sonic Youth és nagyjából az összes zenekar, melyben játszottam, manhattani bázisú volt, Hobokenben akkoriban három ismertebb zenei formáció működött: The Bongos, Yo La Tengo és Individuals. De, mint mondtam, itt volt a Maxwell’s Club, ahol a legjobb bandák játszottak, igazából ott éltem. Nirvana, REM, Sonic Youth, Beck, Pixies, mind megfordultak ott sztárrá válásuk előtt.

– Olvastam, mit nyilatkoztál 1983-ban, a Sonic Youth első európai turnéján a Lausanne-i koncertről: „…Műsorunk végén kisebbfajta lázadás tört ki, tüzekkel, tiszta őrület volt és aztán még nagyobb őrület lett. …A Sonic Youth, mondhatni, utat tört a független amerikai zenekarok európai turnéi előtt. …Senki nem tudta, mit akarnak ezek a New Yorkból érkezett huligánok a tiszta kis városaikban és bárki is volt, aki eljött minket megnézni, szemlátomást majd’ megveszett a zenénktől.” Mi volt a benyomásod, készen állt-e erre Európa akkoriban? Találkoztatok-e olyan európai bandával, akiket ismertetek, akit fontosnak tartotok? Olvastam azt is, hogy rengeteg fotód van erről a turnéról, amik belekerültek a könyvedbe is.

– Igen, amint korábban már elmondtam, Európa mindig is befogadóbb volt a művészi, szokatlan zenére, mint az USA. Az akkori turnék egyikén találkoztunk az Einstürzende Neubautennel, akiket nagyon megkedveltünk, ma is nagy rajongójuk vagyok.

– „Thurston Moore és Kim Gordon, a Sonic Youth két tagja mutatta be Bertet a Pussy Galore nevű együttesnek – akik akkoriban épp dobost kerestek – egy manhattani Einstürzende Neubauten-koncerten, ez indította el pályafutása következő szakaszán.” Szétválásotok valóban annyira baráti volt, hogy a régi bandád ajánlotta a következőt?

– Ó, igen, teljesen vállalható volt. Ma is lógok velük időnként. Igazából én mondtam Kimnek és Thurstonnak, hogy már úgy játszanék valahol, mire ők útbaigazítottak a Pussy Galore-os srácok felé, akik nemrég költöztek New Yorkba.

– Muszáj megkérdeznem, ismered ezt a lemezt? Hogy tetszik Pándi Balázs dobolása? Nyugi, lehetsz totálisan őszinte.

– Szeretem ezt a lemezt. Pándi elképesztően jól dobol!

– A Pussy Galore-ról így nyilatkoztál: „a legdögösebb rockzenekar, ami jelenleg dübörög a bolygón”. Ezzel nem is vitázom. Az én szememben Jon Spencer kőkemény blues arc! Mit gondolsz, mennyire lényeges a blues a punk számára, például a mai trash-blues tükrében? A 2000-es években a magyar kortárs zenészeknek újra fel kellett fedezniük, annyira lenézett műfaj volt. Volt-e olyan idő, amikor amerikai bandák szégyellték a blues-t?
– Nem mindenki a bluesból indul ki, de a legtöbben igen, a Pussy Galore-ra erősen hatott a Rolling Stones és a garázsrock, ezek mind blues-gyökerűek. A Sonic Youth Glenn Branca gitárkompozícióiból indult ki, de természetesen, mint minden jó ízlésű rock-hallgató, ők is nagyon kedvelték az MC5-ot, a Stoogest, a New York Dollst, akik számára ismét csak a blues az alap.

– Egy időben sok interjút készítettél a BB Gun elnevezésű fanzinnak, de, mivel sajnos képtelen vagyok bármit megtalálni a neten, ez minden, amit tudok róla. Európában a ’90-es években a nyomtatott/másolt punk-lapok jelentették a műfaji tájékozódás szinte kizárólagos formáját, ma pedig ismét vonzó lett a fiatalok körében ez a formátum. Mi újság az Egyesült Államokban? Azt mondtad: „A legjobb két BB Gun-interjúm a Vincent Gallóval, illetve a Genesis P Orridge-dzsal készített”. Van-e olyan, akit nagyon szerettél volna meginterjúvolni, de nem sikerült? Kit választanál a mai underground bandák vagy zenészek közül?
– Nagyjából mindenkit sikerült megszólaltatnom, akit akartam, a BB Gun elég sikeres volt. Sok jó részlet, elsősorban fotók, benne lesznek a könyvemben. Manapság nem sok zene foglalkoztat, általában régi barátaim fellépéseire járok. Akikkel a Lydia Lunch Retrovirusban játszom, a többi zenekaraikkal is jó dolgokat csinálnak: Tim Dahl a Child Abuse-zal, illetve Weasel Walter a Cellular Chaosszal. Szintén nagyon kedvelem a Death Valley Girls nevű zenekart, ők Los Angelesből valók.
– Az Instagramod alapján az a benyomásom, te mindenkit ismersz az amerikai rock and roll underground világában. Mi itt Budapesten immár ötödik éve megünnepeljük a Cramps énekes Lux Interior születése és halála évfordulóját. Ismerted Luxot? Van-e róla emlékezetes élményed?
– Láttam a Cramps egyik legkorábbi koncertjét, amikor 1976-ban a Ramones előtt játszottak a CBGB-ben. Miriam Linna volt az akkori dobosuk. Régi rajongójukként immár harmadik éve részt veszek a zenekar tiszteletére tartott Halloween Tribute fesztivál rendezésében. Luxszal vagy Ivyvel személyesen sohasem találkoztam. Azonban jó barátok vagyunk Kid Congo Powersszel, akivel a ’90-es években a Knoxville Girlsben játszottunk, jelenleg pedig Mick Collinsszal, a Dirtbombs/Gories vezetőjével trióban a Wolfmanhattan Project nevű supergroupban játszunk. Egy kislemezünk már megjelent, és idén jön ki az első albumunk Blue Gene Stew címmel.
– Sok punkzenekart ismerünk New Yorkból, Texasból és Kaliforniából, de tudnál-e „rajzolni” nekünk egy amerikai punk-térképet? Persze, nem 51 punkegyüttesre gondolok, inkább olyat, amely a „szürke zónákban” működőket mutatná. Illetve van-e olyan állam, ahol nem ismersz punkokat?
– Biztos vagyok benne, hogy mindenhol vannak jó punkzenekarok, mostanában kissé kiestem ebből a körből… Nagyon szerettem a Laughing Hyenast Detroitból. Chicago, Minneapolis, Seattle. Egyik fölött sem szabad elsiklani.

– Melyek azok az új zenekarok, akikre szervezőként oda kell figyelnünk, ha Európába jönnének turnézni?

– Én kétszer játszottam Budapesten a Lydia Lunch Retrovirusszal, ott voltál? (Sajnos nem… – a szerk.) A Death Valley Girls rendszeresen turnézik Európában, ha még nem jártak felétek, hát itt az ideje.
(A fordításban Csati barátunk segített)

VANNAK ILYEN VÉLETLENEK – Csühes Pali ajánlója a JÚLIUS 24-i KÜSSMICH/RNR666 közös bulihoz

Vannak ilyen véletlenek. Mármint, hogy két, egymás dolgait kölcsönösen kedvelő koncertszervező brigád (a Küss Mich és az RNR666) egyazon napra szervezzen bulit egyazon városban. Mi lehet a megoldás? Össze kell hozni a két külön tournén lévő külföldi fellépőt egy közös szervezésű buliba. A gyönyörű flyert a csodálatos Szurcsik Erika készítette!

A Küss Mich hozza a Holiday INN-t Rómából, akiknek első kazettája 2013-ban jelent meg a My Own Private Records-nál amit amúgy a Holiday INN zenész fele (dobgép, elektronika), azaz Bob Junior igazgat. Ő sok egyéb mellett a Trans Upper Egypt tagja is, ami nagyon jó psychedelic/kraut rockot játszik. Az énekes Gabor az Aktion tagja (volt?), amiben egy lánnyal fura No/New Wave szerű dolgot művel(t). Közösen meg a Metro Crowd -ban játszanak és adnak ki lemezeket ahol Toni Cutrone dobol (!!!!)  (Hiroshima Rocks AroundTrouble vs GlueMai Mai MaiNo=Fi Records) és ketten egy Fanfulla 5/a nevű klubot is üzemeltetnek Rómában, ahol elnézve a programokat és a fb fotóalbumot, van aztán minden! Röviden: eléggé aktív figurák!

Holiday INN amúgy meg egy kurvajó post punk / industrial banda. Throbbing Gristle, Suicide, PIL, Big Black, Cabaret Voltaire juthatnak eszünkbe a múltból, vagy a kelet Francia La Grande Triple Alliance de ‘lEst  bandák meg a jelenből vagy a közelmúltból. Tehát zajos-mocskos-frusztrált-perverz-deviáns-cinikus-elbaszott cucc.

Az RNR666 részéről a szintén olasz Above the Tree az már más tészta. Nyugodtabb vizek, oldottabb hangulat. A furcsa elnevezés egyetlen embert takar Marco Bernacchia -t aki 2006 óta zenél és ad ki lemezeket és persze utazik/zenél szinte folyamatosan. Folk / Blues / Psychedelia talán ezek lehetne a sarkai a zenéjének. Gitár loopokból és különböző zajokból, hangmintákból felépülő természetközeli valami. Ha elkapja az embert elég könnyű benne ragadni a hangulatban. A svájci Roy & the Devil’s Motorcycle legnyugisabb elszállásai juthatnak az eszébe annak, aki ismeri őket.

Az est hazai fellépőjéről a Cranky Bow -ról megmondomőszintén nem sokat tudok, azon kívül, hogy Új Bála közeli dolog. Hallgatva a bandcamp -es 40 perces digitális albumot, otthon a lakásban széthullani rá mondjuk befüvezve csodálatos lehet, DE egy jó hangulatú klub bulin is totál el tudom képzelni, hogy működhet.

Just the drummer – Interview with Bob Bert the drummer of Sonic Youth, Pussy Galore, etc


I have became acquainted with Bob Bert through Instagram and I didn’t just think it would be cool to interview him because he was playing drums for Sonic Youth in the ’80s (after Richard Edson and before Jim Sclavunos), but also because looking at his insta, I was convinced he knew every single soul in the so-called R’n’R underground. I asked him about a lot more than just stars and SY. I stole all the attached photos off his Instagram account. Sorry, Bob.

View this post on Instagram

Attention #hoboken 💥 You can now purchase my book at TUNES! Also I will be talking about it and playing some tunes @wfmu this Saturday at 4 on the @toddophonic show 😎🍭 @hozacrecords 😻

A post shared by Bob Bert (@therealbobbert) on

– Let me begin with a somewhat distant parallel. My dad was born at the summer of 1956, you in the summer of 1955 – so you are the same generation 
on the two ends of the world. My father in the 1970s here in Hungary, like many Hungarian young people at this time, was a one-guitar-singer and played pol-beat music: he sang politically overwhelming songs like an early-Bob Dylan. What did young people of the 70s in NJ play?
– Well let’s start by saying the USA instead on just New Jersey. It was a completely different world, I grew up in the 60’s where the music was top 40 music on the radio and the British Invasion, Beatles, Rolling Stones, Animals, Kinks etc. evolving into all kinds of garage rock, folk music, psychedelic music. It was also the beginning of punk rock in away with albums being released in the 60’s like the Velvet Underground, MC5, Stooges. Not to mention all kinds of cool Jazz & Blues etc. That’s what I grew up on. We were also dealing with the senseless Viet Nam war, the 60’s ended on a Weird note, Woodstock Festival, Manson Murders, Altamont festival. I’m sure Your Dad and I have little in common apart from being old. I am a life long fan of Bob Dylan. 

– In an interview you said: “I’ve lived in Hoboken most of my life, and I’m not going anywhere anytime soon.” “…home of Frank Sinatra and Steve Shelley.” But Kerouac wrote about Hoboken in OnTheRoad also.: “Dean had a fight with Marylou in their Hoboken apartment — God knows why they went there.” What’s important to know about Hoboken? Are there any places and events you consider cultic about Hoboken and do you think they are important for today’s Hoboken youth, including you, Sonic Youth and your generation?

– Funny, yesterday I was with a friend walking in NYC and he pointed out the apartment where Kerouac wrote On The Road. Hoboken is only a square mile and is right across the river from Manhattan. It was a cool working class place filled with artists musicians, a great rock club Maxwell’s and than soon after the great record store where I worked called Pier Platters. Now it’s a very hard to afford place to live filled with rich people popping out kids and if filled with sports bars and drunken jocks. I still have a few friends here but most of my social life and music life are in NYC and Brooklyn. 

– You contacted  Sonic Youth after you saw a flyer in a downtown record store saying Sonic Youth needs a drummer. What bands were in Hoboken those days you might have joined and in what respect did SY stand out, what made it special?

– Sonic Youth and pretty much every band I’ve been in has been based out of Manhattan, the bands that were well known in Hoboken in the 1980’s were the Bongos, Yo La Tengo, Individuals. But like I said we had the Club Maxwell’s where every great band played, I practically lived there. Nirvana, REM, Sonic Youth, Beck, Pixies, they all played there on the way up. 

– I read that you came to Lausanne with the first SY’s  Eurotour  in June 83, on your birthday, which turned out to be quite irregular: “…When we finished the set, a riot broke out with small fires, it was nuts and things got crazier. … Sonic Youth definitely paved the way for indie US bands touring Europe. … No one knew who these freaks from NYC were in their nice little towns and we blew whoever was there heads off.” What was your impression, was Europe ready for your music at that time? Did you have a European band you met, whom you knew and did something important at the time? 

– Yes what I said before is all true. Europe has always been more receptive to artier out there music than the USA. On one of those early Europe tours we met the band Einsturdste Neubauten, the industrial band from Berlin who blew our minds still a big fan.

– “Sonic Youth’s Thurston Moore and Kim Gordon introduced Bert to Pussy Galore – who happened to be looking for a drummer at the time – at an Einsturzende Neubauten show in Manhattan, and that launched the next stage of his career.” – was your break-up really so friendly that your old band recommended a new one?

– Oh yeah, It was all very comparable and I still hung out with them. I actually asked Kim & Thurston at that show that I was itching to play again and they pointed me towards the Pussy Galore kids who just moved here.

– I must ask if you heard this record? How you like Balazs Pandi’s drumming? Relax, he’s our very good buddy so you can be absolutely honest!

– Love it He’s amazing!

– About PG you said “the coolest now rocking band on the planet.” and I will not argue with you. Jon Spencer is a total blues-head in my eyes! What you think: how important is the blues for punk music, say, in the mirror of today’s trash-blues? In the 2000s, Hungarian contemporary musicians had to rediscover blues again. Was there a time when blues was embarrassing for the US underground bands?
– Well not everybody is influenced by the blues but so much is, Pussy Galore had a big Rolling Stones, garage rock influence which all stemmed from the Blues. Sonic Youth were more influenced by Glen Branca but like anyone else with good taste in rock were big fans of MC5, Stooges, New York dolls etc. well all blues based. 

– You did a lot of interviews to the BBGun zine, but I cant find anything on the internet and dont know anything about BBGun. Here in Europe, in the early 90’s printed punkzines were the rage and people are starting to re-discover them today, what’s the situation in the US? You said: “My top 2 BBGun interviews were Vincent Gallo & Genesis Breyer P-Orridge” Who did you really want to, but couldn’t so far, get  interviewed by? Who would you choose from today’s underground bands or musicians?
– I pretty much interviewed everyone I wanted to and BB gun had a nice run. A lot of good things especially photos will be in my book. Not a lot of stuff around today floats my boat, I usually go to see shows that are friends from the past. The bands that my bandmates from Lydia Lunch Retrovirus are in are doing cool stuff. Tim Dahl with Child Abuse & Weasel Walter’s Cellular Chaos. I also really like a band from LA called the Death Valley Girls. 
 Based on your instagram, I have the impression that you know everybody from the American rockandroll underground. For the fifth year now we celebrate here in Budapest the singer of Cramps, Lux’s birthday and the anniversary of his death: did you know Lux? Do you have a memorable story with him?
– I saw the Cramps early on at CBGB opening for the Ramones around 1976, Miriam Linna was their drummer. I’m a huge fan and also am part of a Halloween Tribute to them for the last 3 years. I have never met Lux or Ivy. I am really good friends with Kid Congo Powers and we played together at the end of the 90’s with the Knoxville Girls and currently with him and Mick Collins of the Dirtbombs Gories in a supergroup called the Wolfmanhattan Project. We have a single out and our album Blue Gene Stew will be coming out this year. 
– Sure we heard a lot about NY punk bands, Texas punk bands and punk bands of California but can you “draw a map” of US punks for us? I do not want to list 51 punk bands, but rather to point out the “grey zones”. And from which states do you not know any punks?
– I’m sure there are good punk bands everywhere, I’m a bit out of the loop at this point. I’m a big fan of the Laughing Hyenas who were out of Detroit, Chicago. Minn, Seattle. All should not be overlooked. 

– Which are those new  bands  that we should pay attention to as organizers when they are heading towards Eastern Europe?

 Death Valley Girls are always touring Europe, if they haven’d played Budapest yet they should. 

Rocksztár Úr és Magyarország Modern városok program lebonyolításáért felelős tárca nélküli minisztere Úr

És a meghitt pillanathoz egy vers mindenkinek:

Agyarország – Lukács László költeménye

Terepen járó autó,
Ukrán végrehajtó
harminc-negyven milla
Meg egy-két fegyveres gorilla
Aki meg a konténerben turkál,
Annak a Hollywood Boulevard
Lenne a harmadik emelet négy,
Ahonnan reggel lifttel mégy el
Nézz szét milyen ez a város,
Egy-két milliárdos gyáros
Minden fingásától rettegnek,
Mindent kilóra vettek meg
Nyugati a reklám,
Magyar a nóta,
A tv előtt a sok idióta
Bármit elhisz:
Lehet néger Jézus; élő Elvis

Este a hotelszobában várja
A környék legdrágább kurvája
Pezsgő és kaviár,
Mindenkinek ami jár
Én abban a korban élek,
Amikor csak a test számít nem a lélek
Semmit nem adnak ingyen,
Akinek semmije nincs
Mi a faszban higgyen?!
Ahol a kormány ott van a gáz, Kuplung, sebváltó, ne pofázz
Ha meg lennék elégedve,
Talán nem lennék elégetve
Lehet hogy ez most túlzás,
De nincs már túl sok húzás,
Nem lesz többé pardon,
Ide a kardom!

Én vagyok a fegyver, a csőben én vagyok a töltény
Én vagyok az állat (az emberi), én vagyok a törvény
Én vagyok a fegyver a csőben én vagyok a töltény
Én vagyok az állat az (az emberi), én vagyok a törvény

Én vagyok a törvény!
Én vagyok a törvény!
Én vagyok a törvény!

Pénzért bárki bármit megtesz,
Te is jobban teszed ha mentesz
Hiába vannak rendőrök,
Itt rend attól még nem lesz
Se az FBI, se a NASA
Se a pláza, se az Isten háza
Nem tud nyújtani menedéket,
Ha neked szánják a lövedéket.
A rádióból meg ömlik a genny,
Nincs egy szar hely, ahová menj
Minden nap ugyan az a dal,
Nem tudsz mit kezdeni magaddal
Az élet álom,
Kelj fel
Ha jön a reggel
A zászlót majd tartom,
Ide a kardom!

Barangó: Magyarságkutatók bebizonyítják

Most, hogy az Antarktisz is olvadásnak indult, és egyre több magyarságkutató felpüffedt és megcsonkított holttestét fogják ki a megáradt Amazonas mellékfolyóiból, már nem vonulnak tankok a Kubatov sugárúton, és a karácsonyi hőségben fulladozó magyar nagyvárosok utcáin a dízelmeghajtású szaporodásgenerátorok füstje tölti meg a vércsatakos éjszakát. Nem sírunk többé a nemzetiszín szivárvány alatt édes trianonszagú könnyeket, és a letolt nadrágú tízparancsolat-megfejtők sem igazítják bélperisztaltikájukat a NER-kompatibilis atomerőművek prelúdiumaihoz és fúgáihoz, mert eljött a hallgatás órája, amikor férfiemberek nem beszélnek többé pénzről, legfőképp arról a pénzről, amelyet román kurvákra költöttek. A magyarságkutatás hungarikum, nincs még egy királysága a világnak, ahol az áderbajszos udvari koboldok ilyen őszinte kíváncsisággal hajolnának önsaruk fölé, hogy kiderítsék, milyen porból gyúrta eleiket a magyarok kénkőfüsttől mámoros kuvaszfejű úristene, kit hátrafelé nyilazva nemzett minden istenek ostora lóháton. Márpedig ha egyszer a magyarságkutatók bebizonyítják, hogy a trójai kecskepásztorok azért hágták hátulról békésen legelő jószágaikat, mert lóvá tett nemzetük vészes fogyásnak indult, és így próbáltak úrrá lenni Demográfia istenasszony csalfa természetének átkos örökségén, akkor bizony nem lesz más orvosság a fogyásra, mint cefrét szagolni egy részeg hajnalon, és felnyergelni hamisan nyikorgó fakecskéinket.

© Copyright 2013-2020 RNR666.