2019 Már 04. napi mottónk:

Trágár János epigrammája

keith flint
kész, nincs

P-Orridge a Grauzone Fesztiválon

A „Csak egy műalkotás van .. az Élet” című kiállítás Genesis Breyer P-Orridge egyedülálló kozmológiájáról szól, akinek az elmúlt 50 évben összegyűlt életműve következetesen tágította a hang, a gondolat és a tapasztalatok határait. Az okkultista elméletek (Aleister Crowly)*, a Fluxus** és William S. Borroughs*** által inspirált
Genesis Breyrer P-Orridge azóta, hogy megalapította a provokatív művészeti kollektívát a COUM Transmissions-t**** Londonban (1969- 1976), a művészet és a zene élvonalbeli tagjává vált.

A Throbbing Gristle (1975-1981) énekeseként meghatározó szerepet játszott az ipari zene születésében, emellett a Psychic TV *****(1981-1987) kísérleti videó művészeti és zenei csoport vezetője volt, ami 2003-ban PTV3-ként működött. Napjainkban továbbra is az ismeretlent kutatja saját teste megtagadásával, illetve egy közös test gondolatával..

A cut-up (vágás), mind technikaként, mind ötletként, Breyer p-Orridge életművének alapja. Úgy véli, hogy a „cut-up” Brion Gysin******, és barátja, valamint munkatársa Burroughs által kitalált technika, nem csak a 20., de a 21. század legjelentősebb kulturális eszköze is. A vágásnak megvan az a képessége, hogy meglévő kép, szöveg, vagy más entitás dekonstruálásával, és újrakonfigurálásával valami teljesen újat hozzon létre, amely a tartalmat teljesen új megvilágításba helyezi.

Genesis Breyer P-Orridge először Mail artban jelentkezett a „cut-up” erős technikájával. A II. Erzsébet királynőről készült pornográf kollázsok majdnem börtönbe juttatták. A vágás rítusát jelképezik a képek, mind a papír -, mind a valódi hús vágását, illetve a hang vágását is új zene létrehozása közben és a COUM-Transmission konfrontatív performanszai során is. Ezeknek a műfajoknak az összessége az ötletek és lehetőségek kaleidoszkópikus pillanatait mutatják.

Végül saját testének vágására és újjáépítésére szolgáló technikát választottak élettársával, Lady Jaye-vel. 1996-ban kezdték el a mindent megváltoztató Pandrogyne projektjüket. Gyerekek helyett a pár úgy döntött, hogy egy új embertipussá alakítja a szeretetét. Kozmetikai műtétek sorozatain mentek keresztül, hogy egymás tükörképeivé váljanak, és létrehozzanak egy harmadik entitást, a pandrogenikus Breyer P-Orridge-t. Lady Jay 2007- es hirtelen halála óta Breyrer P-Orridge többes számban beszél magáról, hogy élettársát életben tartsa magában.

Mint pandrogyne, Genesis Breyer P-Orridge úgy érzi, hogy egyetlen nagy test létezik a világon. Visszautasítja a feltételezetten előre programozott DNS gondolatát, ami azt jelentené, hogy nincs irányításunk az igazi evolúció fölött. Ezt bizonyítandó, különböző transformációs beavatkozásokkal, új aranyfogakig és a mellimplantátumig terjedő testváltozáskon keresztül törekszik arra, hogy lebontsa a testét. Nem hiányosságok pótlása ez, hanem egyszerűen a műtárggyá alakulás folyamata. Egész oeuvre-ja arról szól, hogy új tapasztalatokkal tudatosan átformálja teljes lényét, végül is, ez az ÉLET / L-if-E.

                        

(Leonor Faber-Jonke kísérő szövege alapján.)

There is only one artwork… L..if..E
Genesis Breyer P-Orridge kiállítása a GRAUZONE Fesztiválon.
2019.február 1. – március 2. Billytown – The Hague

Jegyzetek:

*Aleister Crowly (1875-1947), Angol okkultista, mágus, író, költő, hegymászó, sakkjátékos, festő, asztrológus, hedonista. Összeesküvés elméletek szerint a popzenében is megjelennek a tanai, mint pl: Ozzy Osbourne_ Mr Crowly, Iron MAiden_Moonchild, David Bowie_ Quicksand, Beatles_ Sgt. Pepper Lonely Hearts Club Band, Jimmy Page_ Stairway to heaven, stb.

**Fluxus (latin eredetű szó, jelentése áramlás) művészeti irányzat, ami a dadaizmus folytatásának tekinthető. Intermediális műfaj, ami magába foglalja a festészetet, happeninget, irodalmat, zenét. Fő képviselői: John Cage, Nam June Paik, Yoko Ono, George Maciunas, Ben Vautier, Carolee Schneeman, Alison Knowls, ect.

***William S. Burruoghs (1914-1997) amerikai író, előadóművész. A beat-, és popnemzedék teoretikusa, okkultista tanok kutatója. A világhírt a Meztelen ebéd című könyve hozta meg számára. A regény a kábítószerhasználat, és a valóság adta úti élmények és társadalmi utópiák leírása. Munkássága olyan zenészekre hatott, mint Patti Smith, Lou Reed, Laurie Andreson, Kurt Cobain, Nick Cave, etc.) Ő találta ki a Heavy Metal kifejezést és tőle származik a híres „languege is a virus” gondolat, amit Laurie Andersontól ismerünk. Életének utolsó évtizedében részt vett a Káosz Mágikus Mozgalomban és tagjai közé választotta az Illuminatus.  Mágikus technikáit – a cut-up-ot. – használta Genesis P-Orridge. P-Orridge több mint 10 évig állt kapcsolatban Burroughs-al és Brion Gysin-nel.

**** A COUM Transmission egy zenei és előadóművészeti kollektíva volt Angliában 1969- 1976 között. Gyakran változó tagsággal, szellemi és bűnözői elemekkel dolgoztak. 1976-ban a londoni Kortárs Művészeti Intézetben, a Prostitúció című kiállításon pornográf fotókat, rozsdás késeket, fecskendőket, véres szőrt, egészségügyi betéteket és fotókat állítottak ki. A galériába prostituáltakat és punkokat vettek fel személyzetnek. A parlamentben vitát képezte az ilyen esméenyek állami finanszírozása és a konzervatív politikusok a COUM-ot a nyugati civilizáció roncsaiként emlegette, és magyarázatot követelt a kulturális minisztertől. A cut-up műveket be kellett keretezni és az újságokban is megjelent, hogy hagyományos tárlókba rendezték a kiállítást. A Kortárs Művészeti Intézet népszerűsége nagyot nőtt a kiállítás hatására.

*****Psychic TV / PTV. 1981-ben alakult kísérleti videóművészeti zenei csoport/zenekar Peter Christopherson video rendező közreműködésével. A PTV az acid műfaj egyik úttörője.Thee Temple ov Psychick Youth a.k.a. T.O.P.Y. társaság egyidőben alakult a zenekarral és egy okkult rend filozófiai szárnyának szánták a rajongói klubot, amit P-Orridge 1991-ben elhagyott.

******Brion Gysin (1916-1986) Befolyásos művész, ikonoklaszta/ képromboló. A cut-up technika kifejlesztése fűzödik a nevéhez. Képzett hálózatépítő volt, többé kevésbé a marokkói életre és mágiára építette a post-beatnik, romantikát, mindenközben egy nemzetközi meleg kultúra főszereplője is volt Amerikai és Európa szerte. Genesis Breyer P-Orridge a vele és Burroughssal való együttműködésre építette a Throbbing Gristle és a COUM Transmission projekteket. P-Orridge – Brion Gysin: His name was Master című kötet P-Orridge saját írásai mellett Gysinnel készült interjúit tartalmazza.

szöveg és fotók: Szabó Eszter Ágnes

VIDÁM ADÁS!

Közérzetjavító Vidám Adás az RNR666 Radio Show műsorán

 

 

1. NEOTON & Kócbabák – Egy vidám dal
2. Lio – Le Banana Split
3. Csókos Miska – Emke elõtt
4. Tanoshii Ongaku – ?
5. Harry Merry – Pin-Up Pup
6. Vengaboys – We like to party
7. Girls With Attitude – A Fun Time Is A Great Time
8. John Henry – Big Bill Broonzy
9. Anika – Terry
10. Vladimir Vysotsky – Pochemu aborigeny s’eli Kuka?
11. Zámbó Jimmy – Villa Negra
12. Nuclear Assault – Long Haired Asshole
13. Die Doraus und die Marinas – Lokomotivführer
14. William Onyeabor – Fantastic Man
15. R. Stevie Moore – Here Comes Summer Again
16. Ramones – Bumming along (demo)
17. The Golden Boys – Dirty Fingernails
18. Csermanek Lakótelep – Idén is vágtunk
19. Hanoi Rocks – No Law Or Order
20. Elakelaiset – Pata Pata
21. Elakelaiset – Vaivaisen Luut (Summertime Blues)
22. Nyesõ Mari – Hú de vidám, I’m so happy
23. Peter Sellers – Suddenly It’s Folk Song
24. Grazhdanskaya Oborona – Zoopark
25. Polysics – I My Me Mine
26. Peter Sellers – Grandpa’s Grave
27. The Cramps – Shortnin’ Bread
28. The Cramps – Georgia Lee Brown
29. The Cramps – I Ain’t Nuthin’ But A Gorehound
30. William S. Burroughs – Leif The Unlucky
31. Komplikations – Stress
32. Elektro Guzzi – Miney Mick
33. Black Magic Six – Kyllikki Saaren Murha
34. Parnepar – Jedan Smjer
35. Lee Hazlewood – We All Make The Flowers Grow
36. Iggy & The Stooges – No Fun

 

2019 feb 14. napi mottónk:

Trágár János epigrammája

csiripel a veréb:
tandorinak elég

Ember tervez, James Leg végez

FEBRUÁR 12-én a Kino Session szervezésében PÉCSett
játszik a JAMES LEG soul-blues-punk duó.
Más magyarországi koncert nem lesz, csak ez.

 

A JAMES LEG elektromos orgona + dob kettős aztán jött létre, hogy Reverend James Leg – született John Wesley Myers – előző zenekara, a Black Diamond Heavies feloszlott. Az szintén billentyű + dob felállású banda volt, de mivel az orgona nem volt betorzítva, így hagyományos hangzásúnak mondható, ellentétben a James Leggel, ahol sokszor hihetjük azt, hogy gitár vagy basszus szól éppen, pedig nem. Az énekhang miatt sokaknak juthat eszébe Tom Waits, viszont vele ellentétben James Leg legtöbbször egyszerűen rock’n’rollként definiálja muzsikájuk:

John Wesley Myers egy texasi kisvárosban született egy baptista prédikátor fiaként, aki nagy gondot fordított gyermeke harmonikus lelki fejlődésének zavartalanságára. Zenei nevelést is szigorúan vallásos alapon kapott. Egy napon apja, mikor rájött, hogy 14 éves fia szülei távollétében a családi lemezgyűjteményben meglapuló három darab világi zenét hallgatja (például ezt és ezt), tüzet rakott a kert végében, és a lángok közé hajította mindhármat.

Ezzel szinte egy időben érkezett a városba egy keresztény vándortársulat, mely műsorában a rockzene és a sátánizmus kapcsolatát firtatta. Apai utasításra Johnnak is mennie kellett. Az előadáson Ozzy, AC/DC, Alice Cooper, Prince, Van Halen és Rolling Stones számokkal rémítették a közönséget. A Queen “Another One Bites The Dust” című számát visszafelé is meghallgatták, mivel akkor a refrént így is lehet érteni: “marijuana, marijuana, decide to smoke marijuana”. A felvilágosító előadás után John természetesen rákapott a fűre és a rockzenére, és 17 évesen elköltözött otthonról.

Talán még érdekes lehet, hogy tagja volt a ritka állat blues punkot játszó Immortal Lee County Killersnek is a zenekar utolsó periódusában. Ha jól tudom ezen a nagylemezükön játszott.

És külön Hammer Zsaninak mondanám, hogy közreműködött ez a jóember Scott H. Biram 2009-es nagylemezén!

 

2019 feb 09. napi mottónk:

Trágár János kétsorosa a Tolvajok Királynőjének emlékére

repülős gizella
nirvánát ízlel ma

LIVE TECHNO POWER TRIO

A dob-gitár-basszusgitár felállású osztrák trió, az ELEKTRO GUZZI, a világ egyik legkülönlegesebb techno együttese.

2004-ben alakultak, de csak öt év múlva mentek stúdióba, hogy felvegyék első lemezüket, viszont már ezt megelőzően is olyan ismertségre tettek szert, hogy meghívták őket a kreativitás és legújabb technológia jegyében rendezett barcelonai Sónar Fesztiválra. A techno világ középének számító berlini Berghain klubban is felléptek, sőt még egy japán turnét is lenyomtak anélkül, hogy bármiféle felvételük megjelent volna. Akik véletlenül tévedtek be koncertjeikre nehezen hitték el, hogy ott az a három ember azokon a hangszereken élőben játssza ezt a teljesen elektronikusnak tűnő muzsikát. Ott az a három ember – mint jazz zenész – meg kezdetben azon az eddig számukra ismeretlen jelenségen döbbent meg, hogy milyen hatalmas energia szabadul fel egy táncoló tömegből, s hogy ennek mekkora hatása van arra, ahogy játszanak. És “most mindenki táncol” nélkül nincs ELEKTRO GUZZI koncert.

FEBRUÁR 9-én BUDAPESTEN az A38-on

 

Polybrass című új lemezüket mutatják be három rézfúvóssal kiegészülve. Jó lesz:

A budapesti Lux Interior bulik hiteles krónikája 2013-2019

Cikkünk címét elolvasva a tényekhez szilárdan ragaszkodó Cramps-rajongó joggal mondhatja, hogy Lux Interior (született: Erick Lee Purkhiser) a pszichobilly, a horror-rock, a perverz-punk és még megannyi műfaj szülőatyja soha nem járt Budapesten, főleg nem 2013 és 2019 között, tekintve, hogy 2009 február negyedikén egy kaliforniai kórházban hajnali fél ötkor elhalálozott aorta disszekció következtében.

Végzetesnek bizonyuló aorta disszekciója során az akkor 62 éves rockandroll legenda főverőérének belső falán repedés, szakadás alakult ki amelyen az áramló vér benyomult, szétválasztotta az érfali rétegeket, és kettős ércsatornát alakított ki, azaz, mindkét csatornában vér áramlott. Ezt az állapotot az egyik legsúlyosabb nagyér katasztrófák közé sorolják. Ebbe halt bele többek között Georg August von Braunschweig-Lüneburg, közismertebb nevén II. György király is. Minket persze már 2013-ban sem béklyóztak a tények, amikor fejünkbe vettük, hogy az akkor már négy éve holtan heverő Lux Interiornak emléket állítsunk abban a városban amelyet élete során legfeljebb 344 kilométerre közelített  meg zenekarával még 1998-ban.  Az ötlet nagyjából az volt, hogy ünnepeljük meg évente egyszer Lux születésnapját és egyszer a halálának évfordulóját is, azaz a külső szemlélő által szinte követhetetlen módon, legyen évi kettő darab Lux nevével fémjelzett örjöngés. Az un. Lux bulik tehát eleve bulipároknak lettek kitalálva: a születésnap októberben, a halotti tor pedig a rákövetkező év februárjában, lehetőleg jól megközelítve egy-egy hétvégi dátummal október 21-et és február 4-et. Ha volt ember rajtunk kivül aki kiigazodott a dátumok és az egymást követő tematikák látszólagos kavalkádjában, annak további zavaró tényező lehetett, hogy az éppen induló bulisorozatunk neve első hangzásra nagy hasonlóságot mutatott az akkoriban futó LUXY BULIK nevével – világított rá az általában szkeptikus Piréz Zsófi kollégánk. Ráadásul (szerinte) a lux szó csengése inkább szül majd a gyanútlan fejekben valami joggal/jogtalanul túlárazott, jasszkarizó, menősködő, bennfenteskedő benyomást, de semmiképp sem fognak asszociálni az emberek a mi imádott rocksztárunkra. Ennél csodálatosabb zürzavart nem is kivánhattunk volna magunk és a Lux-ünnepek köré, így nem volt más hátra: felkértük az akkoriban a város legbetegebb főütőerének számító Vittula Klubbot, hogy adjanak helyet Lux Interior budapesti születésnapjainak és halotti torainak.

  

Az első szitázott plakátpárt az 1000% alapítója, TM45 Ricsi barátunk készítette és húzta fel egy csodálatos popkulturális utalásra művét: a szülőágyon a vérző combköz szorításából előbújó, “Better ask my momma how to make a monster” mondatot üvöltő Lux fej ugyanis a Cramps 1990-es klipjéből való: ez a megható és egyszere fájdalmas pillanat a The Creature From The Black Leather Lagoon nyitóképe (rendezte: Rocky Schenck).

Ezek voltak azok a bulik ahova először még boldog kiváncsiságtól hajtva, majd másodjára már csupán a becsapottak dühétől vezérelve, de eljöttek a pszicho-kánon szerint kiöltözött, belőtt frizurájú valódi pszichobilly arcok is. De a két buli alatt gyorsan kiderült, hogy a Lux bulikon messze nem csak és kizárólag pszichobilly és Cramps szól majd a hangfalakból. A bizonyos szempontból jogos dj-verés talán csak azért maradt el, mert a magyar pszichósok alapvetően úriemberek, akik belátták, hogy ott és akkor a hűen dédelgetett tabuk ledőlnek, a Cramps evangéliuma pedig kilép saját árnyéka alól: Jackie Robinson (nem az első fekete baseball játékos, hanem a kultfilmszínész) kakofon-experimentál bemelegítője, vagy épp Zefyr Balázs és a Küss Mich rideg szintipankjai valóban, köszönőviszonyban sem voltak a szűken értelmezett rockandroll örökséggel – és ez így volt rendjén. Csühessel ekkor deklaráltuk a Lux bulik alapvetését, miszerint:

§1. Lux bulin olyan zene szóljon ami valószínüleg Luxnak is tetszene, ha ott lenne velünk a Vittulában!

§2. Lux bulin olyan ember rakjon fel zenéket aki szereti a Crampset!

Így került a második buli lineupjába az ős-breakcore/free-tekno harcos Thalium Atti barátunk is. Thalium és bátyja Lupus gyakorlatilag a mai napig az egyetlen olyan ismerőseim akik még saját szemükkel látták a színpadon Luxot. Erről mesélt Atti rá jellemző tömörséggel a C11H18N2O3 fanzin második számában:

A Lux bulik csodálatos ellentmondásosságára persze nem csupán a zenék sokszínűsége a példa, de magával a bulik helyszínével is meggyűlt a baja sok vendégnek. Ezek közül talán a legemlékezetesebb eset az volt, amikor a harmadik (azaz a 2/1.) bulin megjelent Subba Dirty Detty, aki akkor már harmadik alkalommal harangozta be az egykor szebb napokat látott blogján, olcsó de nagyhatékonyságú kábítószerekért cserébe (hazugság: kurva drágák voltak azok a szarok!) a soron következő Lux bulit. Detty, talán a legrövidebb ideig a Vittula légterében tartozkodó híresség címéért is sorbaállhatna, ugyanis lejött, ránk nézett és csak ennyit mondott “Itt szarszag van.” majd azonnal sarkonfordult és meg sem állt valamelyik puccos klubbig. Mi pedig egyszerre büszkén és meghatva néztünk bele Lux képzeletbeli szemébe és megjegyeztük: “Dögszagod van Öreg, de mi így szeretünk!”

  

A második plakátpárost a szintén 1000% tag Lobot Balázs tervezte és szitázta le nekünk. Ez a párban (hátmég külön-külön!) rohadt sok pénzbe kerülő relikvia az egyik utolsó még megvásárolható színes Lux-plakát, amit tulajdonosai legalább akkora becsben tartanak szobájuk falán, mint amekkora statement Cramps-pólót viselni. És valóban. Életemben először akkor akadt meg a szemem PYRAMIDS DON’T EXIST Bencén amikor leesett az egyik korai RNR666 buliba és ez a póló volt rajta:

Egy ruhadarab tehát predesztinál, az egekig emel és a romlásba dönt egyszerre, Bence (és gidái♥♥) noise-trash-szarjai nélkül pedig nem lettek volna azok a Lux bulik amik lettek. De, hogy éppen melyik fülsüketítő kedvenc borzalma szólt épp felvételről akkor Bencének, amikor a második Lux-halotti toron egybeforrt két lélek: nem tudjuk. De tény, hogy Puskár és Szurcsik Erika akkor és ott lettek egy pár. Krisztián ma délután így idézte fel a sorsfordító éjszakát:

“Még a csizmámra és Erika kockás ingjére is emlékszem. Én értem le előbb a frissen, berlinben használtan vásárolt barba belebújós csillogó csizmámban amit kipakoltam az asztalra. Erika pedig amikor megérkezett, úgy tett, mintha ügyet sem vetett volna rám, de azért elég átlátszó volt, nekem utólag azt mesélte, hogy a társaságban, akikkel volt, eléggé ő ösztönözte a többieket aznap, hogy menjenek a Vittulába. A lényeg, hogy kb tudtuk a másikról vagy sejetettük hogy ott lesz.”

Hát, bassza meg, mi ez, ha nem maga, a CRAMPS-i romantika húsvér megtestesülése?!!!!!!!!!!!

A ruhadarabok amúgy Lux Interior és neje Poison Ivy találkozásánál is nagy szerepet játszottak, amiről ITT olvashattok bővebben, minden esetre, Puskár és Puskárné egy-egy Cramps-polót kapott ajándékba az RNR666-tól esküvőjük napján – az alábbi fotót Erika készítette, ezért csak Krisztiánt láthatjuk rajta Cramps-polóban a nászútjukon:

A harmadik Luxbuli-pár volt az első alkalom amikor eszünkbe jutott, hogy egyszer mindennek véget kell érnie. Jónak és rossznak egyaránt. Nem üvölthetünk boldogan, sem szomorúan az örökkévalóságig. Egyszer mindennek vége: mint Luxnak is, azon a végzetes hajnalon. Így csak kevesen értették, hogy mit is jelenthetett, hogy a szuper artie plakátok helyett, most csak Lux első…

…és utolsó ismert fotóit felhasználva készítettük el a harmadik bulik meglehetősen puritánra sikeredett vizuálját.

Felocsúdva az önmagunk sajnálatából és az elmúlással szemben érzett tehetetlenségünket félredobva, a negyedik alkalmakat megpróbáltuk vadul megtolni: Rusek és Jehova részvételével. Az eredmény, mint mindig, persze ez alkalommal is ellentmondásosra sikeredett. Csabi felejthető, már-már közhelyes szettjét kiválóan ellenpontozta neje Rusek valódi, őszinte zenecsokra, amelyet, sorozatunkban, de talán  a Vittula történetében is egyedülálló módon: a főkapcsoló lekúrásával tudtunk csak megszakítani! Rusek szárnyalt, megőrült és mi imádtuk a szettje minden pillanatát! Ez a buli kb akkorára sikeredett, hogy a következő, amúgy pont február negyedikére eső halotti torra már gyakorlatilag nem is emlékszünk.

 

Ezeket a bulikat követően a Lux Kuratórium egybehangzóan úgy döntött, hogy egyszerre kell vért frissítenünk és hagynunk, hogy az alvadt vér elzárja végre a még épen maradt agyi kapillárisokat. Ebből az elsőre kissé ambivalensnek tetsző koncepcióból született meg az ötödik születésnap és az ötödik halotti tor lineupja: Lux csontjairól a foszladozó húst már bekötött szemmel is leszopogatni képes Küss Michék és TELEϟPORT Peti mellé a Lemurian Folk Songs énekesnője VenusChrist került – akinek a forró olajra frissen ráfröccsenő sürű, nyers vér szerepét szántuk.

  

Gazemberség! – így kiáltott Stukker Bandi, amikor megtudta, hogy nem csupán szóbeszéd, hogy véget érnek a Lux-bulik. Igen. Hat alkalom éppen elég volt hogy újraszüljük, majd újratemessük a Nagy Lux Interiort. Ennél többet már nemhogy a hús és a csontok, de még a lélek sem bírna el. Az egyetlen még hátralévő telebaszása az emlékeztnek kurvára közeleg. Plakátpárosa főhajtás egy meglehetősen ritka, talán egy rajongó által készített, kissé dekomponált fotó előtt amin Lux, ahogy szokása volt gatyára vetkőzve önmagából, a háttérben a megilletődött fiatalok.

És bízva a keretes szerkezet örökérvényüségében a FEBRUÁR MÁSODIKÁN megrendezésre kerülő utolsó halotti tor plakátját ismét TM45 rakta össze. Lesz a bulin minden ami szokott: szörf-expert Kulo, zajos Bence, éjfél után álmosan, de óramű pontossággal megérkező TELEϟPORT, dögszag, nagy egymásratalálások és egy csomó zene ami valószínüleg Luxnak is tetszene, ha ott lenne velünk a Vittulában! 

HA KELL GYERMEKIEN JÁTSZANI – interjú az EXILES Kolbenheyer Erikjével

“Ha nekem ilyen vénáim volnának, kirúghatnék a hámból!” – mondja Burroughs zavarbaejtően őszinte, öreg Matróza, amikor megérint egy fiatal könyökhajlatot. Ti meg vén faszok, ültök otthon, rátok omlanak a megsárgult falak és véget nem érően siránkoztok, hogy bezzeg tíz, meg húsz, meg százötvenmillió évvel ezelőtt mennyivel élettel telibbek voltak a vénák. Persze, tévedtek, mint mindig, amikor elveszítitek a kapcsolatot a valósággal és azt képzelitek, hogy az aranykor rég véget ért. Segítek emlékezni: az aranykor addig tart, amíg el nem hitetitek magatokkal, hogy rég túl vagytok rajta. Ezért aranykorra vonatkozó kérdést, ha jól emlékszem, fel sem tettem az EXILES Kolbenheyer Erikjének. Beszélgetésünk, a siránkozóknak talán nem is lesz könnyen dekódolható. Pedig kevés izgalmasabb dolog történik mostanában a föld alatt annál, mint amit EXILESék csinálnak, kábé minden második héten: 224, ooo & MA’AM, Alley Catss, Fausto Mercier, Juhász Tamás (vele készült interjúnkat ITT olvashatjátok), obwigszyh és normál tamás részvételével az orrvitorlák alatt. Gyakran tűnik fel ezen a csodálatosan új fedélzeten a FOR., a zavarbaejtően őszinte, öreg matróz TELEϟPORT, Mike Nylons és maga a nagy TH Anatol is. Az EXILES zászlókat Császár Adrienn, Csocsán Laura, Csernovszky Júlia és Pál Tamás szövik, én pedig most 666 csomó sebességgel megpróbálok behajózni Erikkel a legkortársabb elektronika vad vizeire, ahol Erik szerint olyan nevekről is hallani fogunk hamarosan, mint erdži, KURO, Scolaari, Desdemona Dæne – de ne ússzunk ennyire előre.

Jól sejtem, hogy az EXILES a legfrissebb rügy a magyar elektronikus zene lángoló csipkeborán, vagy van szervezőcsapat/kiadó aki már utánatok jött létre?

 Számtalan művészeti / dj csapat bimbódzik épp (Rave-olution, Raveu, Pursuit of Acid, Műhely, Persephoné, Eclipse Totale) de saját tartalomgyártásban a Left 2 Die Rex a legzsengébb.
2017. szeptember 22. az első  EXILES megjelenés. Kérlek, repíts vissza az időben, frissítsd a memóriámat és mesélj mi történt veletek ezt megelőzően, mondjuk attól az időpillanattól számítva, hogy kitaláltátok: csinálnotok kell valamit.

 2016-ban volt először ezzel a névvel egy kapszula event, egy tisztelgés az alapvető nevek előtt. Utána 2017-ben politológia szakon, előadások alatt egy évig nyomkodtam a Soundcloudot, ki is basztak. Ellenben lett sok név, egyik vezetett a másikhoz. ’17 Szeptemberében jött ki az első válogatás, akkor még csak a Prellt és Jankyt ismertem személyesen. Organikusan alakultak a dolgok, az egészet a zenei közösség iránti sóvárgásom fűtötte, aztán kopogtattak a tehetséges humánok. 224-t még a szombathelyi breakcore / dnb-s időkből ismertem (sic), becsatlakozott a Csernovszky-Makay flotta és Juhász Tomi, Fausto Pécsről, azóta megalakultunk, mondhatni családi a viszony. Az évben turnéztunk, játszottunk vidéken (Győr, Esztergom, Pécs), külföldön (Pozsony, Berlin), hívták még a zenészeinket Varsó, Ljubljana és Párizs brigádjai is. Továbbá kaptunk egy kedves levelet Japánból, ami, azóta is rendkívüli motiváció a működésben.

Se a teknós, de még a technós haverjaim se szívesen válaszolnak olyan nagy (hülye) teoretikus kérdéseimre, hogy például mit takar a rejtélyes 23-as szám, hogy mi a kitapintható különbség a techno és a tekno között, vagy, mondjuk arra, hogy milyen hatások mentén jutott el az experimentális elektronika a mai formájához. Ez utóbbi kérdés boncolgatásában én kb. odáig jutottam, hogy minden ami freakebb mint a Stoogesból lett punk és másképp arcba baszós, mint az MC5-ből lett metál, az mind-mind a Velvet Underground kabátjából bújt elő az idők kezdetén – így végső soron az is amivel ti, elektronikus fejek foglalkoztok. Hagyjuk persze a múltszázadot, de abban viszont segíthetnél, hogy az elmúlt 19 évben mik voltak azok a mérföldkövei a zenének, amik nélkül az EXILES sem lenne az ami?

 A google szerint a 23 a numerológiában a szabadság száma. Szerintem a fő distinkció a techno és a tekno közt (vagyis ahogy, én képzelem), hogy a techno a család, a tekno a törzs, műfajilag. Techno a nagyobb halmaz. Zeneileg a tekno még mindig képes lázadást kommunikálni, a tekno az idősödő anarchista barátaid, a techno az övtáskás fashion gyermekek. Egyik sem létezhetne a másik nélkül. Fontos lehet még a térbeliség a teknoban, nincs színpad, nincs kiemelt 1000 eurós booking, nincs jópofa vacsora, viszont vannak nemzetközi barátok, akik nálad alszanak, és szónikus fegyverekkel igyekeztek elpusztítani a fennálló rendet. Az első trauma nekem a LaKing – Liveless (2001), az eszmélés, hogy rendes gépzenéért nem kell messzire menni, megalapozta azt a geospecifikus hozzáállást, hogy hazai artistokat szeretnénk bemutatni. Tigricsről a FREEE magazinban olvastam először kamaszként, Fine Cut Bodies-t egy random fesztiválon volt szerencsém lehallgatni, Anorganik pedig személyesen is sokat hozzátett az ízlésemhez egy berlini nyár során. Továbbá volt az Animának egy remixalbuma (Upload Download), kiadók terén pedig az UGAR és a Chi voltak az előképek. DJ-k közül LIA és Vida (rip). Tapasztalatok és hatások terén annyit, hogy funkcionális tánczenével el lehet jutni a falig, szerintem a tánctéri unalom az, ahol felüti fejét a tagadás szelleme. Bár ki-hogy, aki épp az elektroakusztikus dolgokból érkezik, annak pedig épp a dinamika lehet az érdekesség. Szerintem, aki kísérleti tánczenét akar csinálni, annak szerencsés tisztában lenni a négynegyed alapjaival. Mi próbáljuk klubzenét és a hardcoret is dekódolni, átragadni ütemeket, urbánus hangokat, deformálni vagy újraértelmezni őket, ha kell gyermekien játszani velük. Valahol a műfaj is csak ruházat.

Másik fárasztó kérdésem szokott lenni amit Makstól, Gördönön át Prellig senki sem szokott szeretni megválaszolni, hogy jól megkülönböztethető-e egy 1998-ban és mondjuk egy 2018-ban rögzített techno? Te milyen attribútumok mentén teszel különbséget régebbi és újabb technók között, vagy úgy is kérdezhetném, hogy lefagyna-e egy 90-es évek beli parti közönsége egy időgéppel visszarepített 10-es éveben készült trekk hallatán?

 Talán egységesebb masszaszerűbb lehetett akkor a techno, ma inkább hisztérikusan metálos, dalszerű, individualista sound lett, vagy épp jellegtelen konzervzene, már kevésbé a kontinuitáson, inkább az előadásmódon van a hangsúly. Továbbá, akiknek van tapasztalatuk abból az időszakból, mind azt vallják, hogy nem volt ilyen műfaji elkülönülés, sokkal jellemzőbb volt az eklektika. Nem biztos, hogy észrevennék az időgépet lévén, hogy az aktuális zenék többsége szándékosan úgy szól, mint akkor (lol).

Követitek, követnetek kell, hogy mi történik experimentál/techno vonalon kelet-európában, vagy bőven releváns a legszélesebb sodorral tisztában lenni? Ugye nem? Tartjátok a kapcsolatot a szlovák, a szlovén, ne adj isten a mongol, vagy a venezuela exiles-szerű képződményekkel is?

 Nálunk a crew alakítja az identitást hónapról hónapra, de persze követek több brigádot, főleg Pozsonnyal vagyunk testvéri szinten, ottani kiadók közül az Urbsounds van közel, eventek terén a Fuga klubban van mindig releváns műsor. Tényleg csodálatos a Bratislava szcéna, kicsi, ugyanakkor működőképes az infrastruktúrájuk (önkormányzati támogatás kísérleti zenére…). Továbbá a ljubljanai MODEM-el közeledünk, állandó kontakt még a chicagói Radio Benska, illetve a lengyel Oramics-szal ápolunk diplomáciai viszonyt.
2000-ben talán csak remény szinten volt meg pár emberben, hogy néhány év alatt ki fog pukkanni a dnb lufi, mint ahogy kb. 2010-ben jött majd ment a dubstep – szóval, ahogy én látom: sebesen fluktuál az elektronikum. Te, mint, aki hivatalból is rajtatartod a füled az új hangokon, mit gondolsz, 2029-ben mi lesz az amire, mint kifulladt trendre fogunk csak visszanézni? És ami igazán érdekelne: szerinted mi fog történni a következő tíz évben elektronikus szintéren?

 Szerintem ez úgy működhet, hogy a vezető telekommunikációs vagy energiaital-gyártó cég, vezető zenei leányvállalatainak vezető bloggerei hónapról hónapra kijelölik a nyugat számára még feltáratlan EGZOTIKUMOT. Félreértés ne essék fel is keresik a local herokat, onnantól egy bolygónyi copycat másolja az aktuális soundot, majd így heréli ki, dobja el és hagyja magára a lokalokat a hype. (Tibilisi, Kiev etc.). Ennek megfelelően afrikai tribal trap-gabber fúziók várhatók és egy breakbeat-bigbeat reneszánsz is adná magát amúgy. A közeljövőben szerintem a kevésbé nyers és ipari hangok (az EBM is eltűnik – újra) kerülnek előtérbe, acid jazzes, funkos, színes, komplex technókban reménykedem.

2018. december 22-én jött ki a legutóbbi EXILES cucc, előtte egy nappal pedig lezajlott a Céges Karácsony x EXILES x T+U buli (ami fasza volt de a fenti színpadon kurva halk, boccs). Tudható már, hogy mik jönnek ezután?
 Mehh, akadtak más problémák is azzal az eventtel, szociológia kísérletnek indult, ennek megfelelően viseltetett, mosom kezeimet. Kiderült, hogy nem áll jól nekünk a trash, na. Voltak, akik élvezték… Igen, december 22 volt MA’AM szóló albuma, mire ezt olvasod már megjelent normál tamás és obwigszyh split anyaga. Január 25-én csinálunk egy showcase-t a Dürerben a tokiói Kyokát szupportálandó, február 1 pedig kollaboráció az imádott antitézisünkkel, a PÉNZ crew-val, a Food Not Bombs javára.
Ha 2019-ben csinálnánk egy közös EXILES-RNR666 bulit, ahova mi mondjuk elhívnánk egy magyar és egy külföldi, általunk legelektronikusabb punknak itélt fellépőt, akkor erre a bulira az EXILES kit delegálna magyar és külföldi legpunkabb elektronikusként, akiket mondjuk még ki is tudnánk fizetni?
 Hazaiként a n o a h s t a s (interjúnk ITT). A külföldi egyértelmű, hogy Anklepants.

 

(a cikkben felhasznált fotók: Berlin, 2018.11.31. Urban Spree)

RNR666 RADIOSHOW RESTART

13 évvel ezelőtt – valamikor májusban – indult az RNR666 a Mezőkövesd 2 internetes rádióállomáson, mint kétheti rádióshow. Egy kép a kezdetekről:

A képen látható mikrofon Lipótmező kiürítésekor került hozzánk, sokáig ezzel nyomtuk, ám valamikor 2013/14-ben véget ért a sorozat, ami MA ESTE 6-TÓL ÚJRAINDUL az MMN Lahmacun nevű internetes rádióállomásán, ahol minden hó utolsó szombatján megint lesz RNR666 RADIOSHOW.  És igazán XXI. századi körülmények közé kerültünk:

 

13. Charlie Megira & the Bet She’An Valley Hillbillies

 

VIDEOPREMIER – Hollywood Suitcases: Icy Blue

“A Hollywood Tapes 2018 legmelegebb havának legforróbb napjaiban a semmiből keletkezett és aktuális események hatására észrevétlenül átalakult Hollywood Suitcases-re.

Vető János

Vető János

A sztori ott kezdődik, hogy Vető János megérkezett Los Angelesbe, ahova a Getty Museum hívta meg. A repülőtéren kiderült, hogy a kofferje, amiben az összes zenefelszerelését és egyéb mágikus tárgyait szállította, az eltűnt, olyannyira, hogy a számítógépben sem találták a lost and found sokat látott dolgozói. Miközben az elveszett bőröndöt a Delta légitársaság repítette körbe a világ körül, János vett egy új ukulelét, és felhívta Sőth Sanyit (vele készült interjúnk ITT), akivel már vagy húsz éve nem látták egymást, hogy van-e kedve átjönni Lukinhoz, akinek van egy kis stúdiója. Sőth Sanyi, aki már húsz éve nem basszusozott, gondolkodás nélkül igent mondott. Így történt, hogy a zenésztársak a legforróbb napok egyik kora éjszakáján Hollywoodban, az Enerva Stúdióban találkoztak. Lukin Gábor, aki első körben a zenei producer szerepét töltötte be, bekapcsolta a gépeket, a hangfalakat, a mikrofont és megtörtént a csoda. A fülledt lakás régi mozifilmek időtlen világában a rég nem látott barátok hangszereket ragadva egy éjszaka alatt elkészítették az “Icy Blue”-t. A pára is izzad, egy kialudt óceáni tájfun utolsó nyomai. A közös budapesti ifjúság pillanatai felelevenednek harminc év távlatából.

Sőth Sándor

Sőth Sándor

Az elsuhant tíz évek mit sem változtattak, mintha minden tegnap történt volna. Gondtalan gyökértelenség, egy virtuális szobazenekar születése egy mámoros nyári hét alatt. 

Epilógus: a bőrönd végül megérkezett Hollywoodba, János viszont közben elutazott Koppenhágába. Most a bőrönd várja vissza Jánost Hollywoodba. Addig is a Hollywood (lost and found) suitcase sztori folytatódik, egyelőre mint interkontinentális szobazenekar Malmö, Santa Monica es Hollywood között.

Felhívás: ÉNEKESNŐT KERESÜNK!” 

Icy Blue :

Zene, szöveg: Vető János

Zenei producer: Lukin Gábor

Basszus, konga: Sőth Sándor

Video: Szilvia Ruszev


© Copyright 2013-2019 RNR666.