2020 ápr 24. napi mottónk:

Trágár János kétsorosa egy tévés emlékére

odalenn a föld hideg
hűs nyara lesz györffynek

RNR666 DISCO FEVER

DISCO FEVER is a symptom, which likely prevails in every susceptible human being in case of acute or chronic exposure to a certain rhythm pattern commonly knows as ‘four on the floor’. Scientists have spent thousands of hours on confirming the underlying positive correlation between the above mentioned rhythm pattern and the increased human heart rate. You can now be part of science: just listen to this radio show episode, measure your vital functions and please submit your results via the messaging services of one of our social media platforms. Thank you!

 

01. Waszlavik László – Falu végén kurta diszkó
02. Public Image Ltd – Death Disco (7″ mix)
03. Lizzy Mercier Descloux – Fire
04. Immortal – Story Of Immortal
05. Righeira – Vamos A La Playa (1981 Original Demo Version)
06. Gabi Delgado – History of a Kiss
07. Julie Wilde – Love Tunnel
08. Banbarra – Shack up
09. The Boston Garden – Lady Pick-Up
10. ESG – Moody (Spaced Out)
11. Tany Welck – Sexy Man
12. The Mighty Tom Cats – Love Potion-Cheeba
13. Methusalem – Time Machine
14. L’Imperatrice – Matahari
15. The Miami Disco Band – (I Wanna) Go Home With You (Original Tom Moulton 12 Mix)
16. Senay – Dalkavuk (Baris K Edit)
17. John Forde – Stardance
18. The Fatback Band – (Are You Ready) Do The Bus Stop
19. Tantra – The Hills Of Katmandu
20. The Sylvers – Stay Away From Me
21. Ihsan Al Munzer – Jamileh
22. Love Childs Afro Cuban Blues Band – Life And Death In G&A
23. Dexter Wansel – The Sweetest Pain
24. Asha Puthli – I’m Gonna Dance
25. John Ozila – Funky Boogie
26. Demis Roussos – I dig you
27. Nancy Nova – The Force

RNR666 RADIO SHOW ON EVERY SATURDAY BW 6-8 PM ON LAHMACUN

 

2020 ápr 15. napi mottónk:

Trágár János kétsorosa egy belsőépítész halálára

fekete györgyre
földgöröngy görg le

 

MTI Fotó: Czimbal Gyula

Fehér hollók

Ritkaságok és különlegességek az RNR666 Radio Show műsorán:

 

 

1. Edgar Hayes – So rare
2. Alan Wilson – Piano Blues
3. Our Gang – Careless love
4. Eddy Detroit   Mephisto Cigars
5. Skin – Trucking Song
6. The Berkley Five – You’re gonna cry
7. The Kentucky Raiders – I didn’t realize
8. Apache Dropout – Dry Basement / 123 live at WFMU
9. She / The Hairem – Bad Girl
10. Ghigo Agosti – Hot rock
11. The Savages – Cheating on me
12. The Weeds / The Lollipop Shoppe – No good news
13. Crushing Butler – It’s my life
14. Macabre / Pentagram – Be Forewarned
15. The West Coast Pop Art Experimental Band – I won’t hurt you (1966 version)
16. The Chob – We’re pretty quick
17. The Clean – Tally Ho!
18. Desmond Riley – Tear them
19. St. Louis Union – East Side Story
20. Dr. Feelgood – Ninety-nine and a half (Peel Session)
21. Black Randy & The Metrosquad – Theme from Shaft
22. Thor’s Hammer – My life
23. Strelnikoff – Too Drunk To Fuck
24. Don & Jerry with the Fugitives – In the cover of night
25. Kantri-Antero & Rahtarit – Tinatähti
26. Benders – Can’t tame me
27. Michal Kahan – Kama
28. The Jackson Pollock – The Unclogger
29. Urovisions – L’immortel Mohammed El-Bakkar
30. Vermillion Sands – Summer Melody
31. Itch – The Club
32. Dit & Uta – Science Fiction Park BRD
33. The Hallmarks – Soul Shakin’ Psychedelic Sally
34. Scott & Charlene’s Wedding – Gammy Leg
35. Fungi Girls – Doldrums
36. Godflesh – Tiny Tears (Peel session)
37. Claytons – Puttin’ me on
38. Johnny Kidd & Pirates – Cuttin’ out

RNR666 RADIO SHOW ON EVERY SATURDAY 6PM ON LAHMACUN!

 

2020 Már 24. napi mottónk:

Trágár János kétsorosa Gabi Delgado-López halálára

delgadonak
harangolnak

A DENEVÉREVŐK FIGYELMEZTETÉSE!

denevérevőknek
szól az üzenetem
kiket rég úgy hívtunk:
SÁRGA VESZEDELEM!

ázsiai piac
sok undormány fészke
nincs ott mi ehető
se pulyka, se jérce!

VUHANnak nevezik
a pokoli falut
ahol kígyót vesznek
(hurka helyett) nagyot!

kutyáknak teteme
kosarakon nyugszik
benne a kosárban
MACSKÁK! rínak s nyuszik!

eszement árusok
kínálják a koncot
sok fura vadállat
s a legtöbbjük BONCOLT!

mosdatlan kezükkel
megfogják a DÖGÖT!
másikkal pénzt kérnek
mint MOHÓ ÖRDÖGÖK!

félig oszlott HULLÁK
orrfacsaró bűze
terednek JÁRVÁNYOK
játszanak a tűzzel!

korona vírusuk
SZENT KORONÁT! gyaláz
ezeréves földben
forog ÁRPÁD APÁNK!

macskaevő olasz
már a végét járja
bárhogy hadar imát
LIBERÁLIS PÁPA!

foltozott CSIZMÁBÓL!
kilátszik a kapca
sátáni imának
nincsen semmi haszna!

mihozzánk is elért
az ÖRDÖGI MÉTELY!
medicina nélkül
ÉLETÜNK A TÉT! ej

tízparancsolatot
aki be nem tartja
tüdejét rút kórság:
DENEVÉRBAJ marja!

térjen végre észhez
emberiség nagyja
SZALONNA ÉS KENYÉR!
az EGÉSZSÉG magja

kérjük a MINISZTERT!
imádkozzon értünk
szegény MAGYAR népünk
érted ontjuk VÉRÜNK!

/Intézkedésre elküldve ORBÁN VIKTOR miniszterelnök úrnak és a VATIKÁNNAK!
Katona László, költő/

2020 Már 14. napi mottónk:

Francia közmondás

Azt nem tudom, hogy egy pillangó szárnycsapása valóban képes-e szökőárat gerjeszteni a világ másik felén, de az biztos, hogy ha valaki Vuhanban megeszik egy pangolint, akkor elfogy a WC-papír a Lidl polcairól Melunben.

The Emperor returns – – – new Matthias von Stumberger album

‘Aahhh, pandemonium at last. Perfect time for a new online album. (…) It’s so filthy though, you might catch a disease or four just by listening…’

After a hiatus of 8 years, Matthias von Stumberger created something infectious and dirty again in his living room. Self-written (well, except for the Kraftwerk cover, obviously), self-immolated, self-recorded, self-produced and self-released, easily the best way to approach garage punk.

As if no time had passed since 2012, the new songs are still carefully packed with anger, dark surf guitar riffs from all over the gypsy scale and the complete freedom to do whatever you want with your own music, no matter how dirty your hands get throughout the process.

Support Matthias von Stumberger, SHARE / BUY the album at his bandcamp page!

“Szeretem elkapni a hullámot és ütni egy hatalmasat”

Nagyon kevés zenekar képes megérinteni. Kiváltani belőlem az üdvözültek mosolyát, és ezt a három szót: igen, ez AZ. Nem kell, hogy mestereik legyenek hangszereiknek, a lényeg, hogy legyen bennük az a kis plusz, ami nélkül legfeljebb közepes lehet bármi.

A JACKSON POLLOCK-kal véletlenül találkoztam. Unalmamban elmentem valami kis egy napos fesztiválra unatkozni, egészen addig a percig, míg színpadra nem léptek. Zenéjük első, sőt sokadik hallásra is, valami elbaszott nyers noise rock-szerűség. Viszont rengeteg mindent lehet felfedezni benne, és közben szemed le nem tudod venni Emilyről, a dobosról, és fogod mondani: Úristen, mit művel ez a nő!!!

És nem érted, miért pont egy absztrakt expresszionista festőről nevezték el magukat. Hát azért, mert Pollock pontosan úgy festett, ahogy Emily dobol, testének teljes erejével. És Pollock gyakran táncolt is festés közben, és ecset helyett pálcákat is használt. Képei első ránézésre olyanok, hogy naponta két ilyet festesz, miközben semmi gondod nem lenne az életben, ha egy eredeti lógna faladon. Ahogy a festő, úgy a róla elnevezett duó is megosztja a közönséget. A szigorú műítészek biztos borzadnának hallatán, de azért például az Obliviansnak megfeleltek bemelegítőnek olasz turnéjuk során. MÁRCIUS 11-ÉN BUDAPESTEN lépnek fel. Minek kapcsán feltettem pár kérdést, ami eszembe jutott:

RNR666 – Annyi hangszer közül, miért pont a dobot választottad?

Emily The Drunkard – Hát az úgy volt, hogy a dobos, aki megígérte, hogy próbál velünk, nem jött el. Ahogy várakoztunk, megpillantottam a szemetesben egy pár dobverőt. Kivettem, leültem a dobok mögé, játszani kezdtem és nagyon élveztem.

– Rengeteg dobost láttam már, de olyat, mint te, még soha. Amit dobolás címen művelsz, az rendkívüli. Milyen hatások formálták játékstílusod és kik a kedvenc dobosaid?
– Bruce Lee. Remek dobos válhatott volna belőle. Egyébként sosem tanultam dobolni, ez csak úgy jön belőlem. Szeretem elkapni a hullámot és ütni egy hatalmasat.

– Olyan erővel ütsz oda, hogy meg kell kérdeznem, mennyi bőrt és dobverőt használsz el évente?
– Bőrt nem sokat, dobverőt viszont rengeteget, azért is, mert általában a legolcsóbbat vásárlom.

– Hogyan születnek dalaitok?
– Gitár riffekből. Ezek általában a kanapén heverve születnek. Aztán lemegyünk a garázsba és a többit kitomboljuk magunkból.

– Sok mindent vélek felfedezni zenétekben, például kraut rockot vagy a hatvanas évek garázs rockját. Mi az igazság? Milyen zenék hatottak rátok, mi az, ami inspirál?
– A legjobb, amikor véletlen meghallunk egy dalt, ami elkap és magával ragad, ami száz százalékig személyes és kendőzetlenül őszinte. Akiket a legjobban szeretünk:  Sonic Youth, No Age, CAN, Janis Joplin, Lighting Bolt, The Horrors (the garage band from US, not the emo guys!), Ramones, Le Belve, Zeus! A kedvenc dalom, amit a végtelenségig bírok hallgatni, az Abba Zaba Captain Beefhearttól. Na az mindent visz.

– Teljesen egyértelmű volt, hogy a zenekar neve nem lehet más, mint The Jackson Pollock?
– Kedves kérdés. Talán.

Ha valakinek lenne még kérdése, március 11-én este felteheti.

A koncert – ahol fellép még PIRESIAN BEACH – felejthetetlen élmény lesz: sötét, hipnotikus kezdés után, könnyed agyszétverés. Másnap frissen és vidáman ébredsz. Kivéve, ha nagyon berúgtál. De mindenképp hálát fogsz adni magadnak, hogy milyen jó, hogy ott voltál.

 

Mark Phelan has left the building

Reggel óta tervezem, hogy ideömlengek valami nekrológ félét, de minek. Vagy ismerted és akkor értettél mindent vele kapcsolatban, vagy nem ismerted és akkor meg úgyis mindegy. Bár valószínübb, hogy ismerted, ha más nem: látásból. Szóval, nekrológ nem lesz, csak a hülye fejéről készült fotók, amiket a druszája csinált róla egy bulinkban.




Kurvára szeretünk, Marky. Jó utat.

23 éves az OPTIMAL

Nem csak azért, mert ezen a héten CSÜTÖRTÖKÖN A GÓLYÁBAN újra lesz egy valódi Optimal buli, úgy mint utoljára, valamikor 23 milliárd évvel ezelőtt, amikor még hal repült az égen és nem sokkal azelőtt, amikor a Kos meghalt csillagbozót tövében – hanem amúgy is érett már egy nagy pofázás velük-róluk, (szerintem, mint nem-technós, se nem-teknós szerint) a mai elektromos-punkság alapkrújával, a Nagy Optimal istállóval, azon belül pedig az egyik oszlopos tagjával, Alpina testvéremmel, (aki nem mellékesen az RNR666 oldal frontend/backend mastermindja is egyben) és akit kb 23 milliárd éve folyton nyúzok, hogy meséljen a hőskorszakról. Na most mesélt, én csupán a hülye kiemeléseket erőszakoltam bele az alábbi szövegfolyamba.


Tilos rádió 2003

A 23-as szám „jelentésére” és hogy mit jelent a kínaiak szerint a 24. évedet taposni most nem csapnék le. Az egész úgy kezdődött, hogy borzasztóan inspirált minket a Minimal Headz – a Bernáth/y Sándor által gondozott csapat – elvégre miattuk tértünk át a Kispálról techno zene hallgatásra, és 1997-ben úgy döntöttünk, részben a „techno” levelezőlista tagjaival, illetve Pap Dáviddal (a.k.a. Popdavec) akivel mi ketten egymás fogadott tesói vagyunk, hogy feltétlenül szükséges hogy mi is szervezzünk egy Detroit techno bulit. Erre a XI. kerületi Sport büfében került sor, ami inkább kocsma volt, volt bádog söntése, ahol ott támaszkodtak a helyi öregek, meg volt mellette egy focipálya. A buli estéjén kb. 11-kor még sehol nem volt a hangcucc (de volt lézer!), amit egy Tilosból ismert srác hozott volna. Mivel már volt mobiltelefonunk, felhívtuk, és közölte hogy a cuccot meghozta, lerakta, összedugta, és mindenki rohadt elégedett. Az derült ki, hogy egy pár kilométerre egy szalagavatón rakta le, és persze hogy mindenki nagyon elégedett volt mivel nem számított az ottani zenekar ekkora kilowattokra. Ahogy ezt tisztáztuk, a srác, gondolom csírájában elfojtandó a rossz érzéseket, be is lőtte magát herkával. A Sport büfében közben többek között Dorka (akkor Frankhegy, ma Technokunst) mint meghívott fellépő várt nagyon lelkesen arra hogy megteremtsük az alapvető körülményeket, illetve nem volt ott Daniel Voltaire aki megsértődött hogy a neve mellé a „(Detroit)” megjegyzés került, holott én csak hülye voltam és komolyan vettem amikor Randolph, a nagy példaképünk, és akitől a Tiloson a máig pörgő műsorsávot örököltük, beadta adásban, hogy „és most következik egy fekete srác, Daniel Voltaire…”. Ezt egyébként a Daninak még nem is mondtam, úgyhogy ez volt, remélem hogy azóta megbocsátott. A történet többi része amúgy unalmas, sikerült a hangcuccunkat visszapakoltatni az IFÁra és áttelepíteni hozzánk, volt buli reggelig, mindenki faszán érezte magát.

Ezzel párhuzamosan, 95-től kezdtek el nyomulni nálunk az angol sound systemek, ami a másik nagy hatást gyakorolta a munkásságunkra. Az a háttere dolognak, hogy a Carl Cox, akinek a csapata ironikusan a Ministry of Sound nevet viselte, hasonszőrű maffiózókkal kilobbizta, hogy csak engedélyezett klubokban lehessen zenés-táncos bulikat tartani Nagy-Britanniában, amivel értelemszerűen lőttek minden spontán bulinak vagy az olyanoknak amikben nem volt egy valag pénz. És akkor néhányan (Spiral Tribe, Desert Storm, Total Resistance) fogták magukat és eladták a lakásukat vagy amijük volt és karavánként, általuk törzsinek hívott keretek között elindultak kelet irányába ahol a szabadságot remélték megtalálni. Ismertem egy faszit aki a Hasselblad kameráját adta el és abból vett lakóautót magának. Mindebből az az érdekes, hogy nem jópofizásból csinálták meg nyári kalandként, hanem hót komolyan. Aztán pár év múlva jött a hasonló törvény Franciaországban is, és vele a francia karavánok (új zenékkel, új szokásokkal; Voodooz Cirkl / Konglomeira, Oxyde). De még az angolokról annyit, hogy jó gyarmati attitűddel nem úgy jöttek, hogy “huh hát mi vagyunk az angolok, leülnénk itt a sarokban ha nem zavarunk” hanem sokkal inkább úgy hogy itt egy ásó, áss, ezt fel kell szerelni ide, meg kéne egy telefonszám üzenetrögzítővel (infoline, a facebook eventek őse), közben egyél egy tripet, meg amúgy nem tudunk-e hazatelefonálni, mondjuk valakinek a munkahelyéről éjjel. És akkor ott velük eléggé megtanultunk jég hátán is bulit csinálni, rájöttünk hogy nem kell mindenképp belépőt szedni, pláne ha ugyanazt a pénzt (ha van) elköltik nálunk a kis büfében, és nagyon élveztük az életformát, kint főzni szabadtéren meg pucéron fürdeni Egerszalókon (ami ma amúgy nem menne), és sokan a zenéjükkel (hardcore, breakcore) is szerelembe estek.


Hármashatár-hegy 2000

Már túl voltunk sok városi “kommersz” techno bulin és elég nagy freetekno bulikon a Hármashatár-hegyen mikor 2000-ben megcsináltuk az első magyar ingyenes bulit. Épp akkor rúgtak ki a munkahelyemről, úgyhogy éjjel bementünk és szarásig nyomtattuk a színes lézeren a szórólapokat amiket szétszórtunk a Budapest Parádén, lett is 10 fő a bulin, óriási megelégedésünkre, mivel az egész buli fokozhatatlanul gyönyörű volt. Egyébként ekkoriban jelent meg velünk egy interjú is az online Népszabadságban, ami a tartalmát illetően utólag is majdnem teljesen érthetetlen, kivéve azt a kijelentést hogy a partiszervezés művészet – ez lett annak a cikknek a címe is.

Ez kurva jó, de ez mind elég rég volt.

Kb. 2007-ig sok bulit csináltunk és az alap gárda is bővült meg változott állandóan, illetve a meghívott fellépőkből is egy viszonylag masszív hálózat lett. Kihagyok sok mindenkit, de például XRC (Kovács Balázs) aki most a pécsi egyetemen tanít az Elektronikus Zenei és Médiaművész szakirányon és állítólag mindket is említ az anyagban, vagy a Cema Turbo live act akik közül Cema Laci hangszereket gyárt és a Maks labelén jelennek meg zenéi. Kimondottan tagok közül pedig Vicsek Viktor ma abból él hogy mapping vetítést meg fényinstallációkat csinál tehetős megrendelőknek, Szasa (R2D2) és Zefyr a Lahmacunon zenélnek, illetve a már említett Pap Dávid viszi a tilosos műsort teljesen eklektikus tartalommal és azon kívül jazz és egyéb zenekarokat menedzsel, koncerteket szervez teljesen pótolhatatlan szereplőként a jazz szférában. Prell/Telesport Peti csinálja tovább a hardcore bulikat a Davoria csapattal ahol Thalium is zenél, mind a ketten halálosan jól. És volt Reakthor Ferink, aki az örök vadászmezőkön képviseli most már az OPTIMAL-t, sajnos.


“Egri vár” (Pilis) 2003

Az életérzés az a 90-es években a részünkről óriási idealizmus volt. Hittünk benne, hogy az egész világ jobbá lesz, többek között a techno zene által is, ami át volt szőve amúgy rendesen futurológiával. Kicsit hasonló volt az egész az olasz futurizmushoz vagy az orosz avantgárdhoz, csak az erőszakos részek nélkül. Itt magyarországon akkor kezdődött a kapitalizmus, úgyhogy jól elvoltunk, és a techno-punk-hippie sound systemeknek a társadalomkritikája sem annyira vonzott be még senkit. A nagyobb baj az volt, hogy a 2000-es évek végére a techno fokozatosan elkezdett pangani, illetve volt egy híg fos EDM, meg egy underground amibe egyre inkább hálni járt csak a lélek. Nem voltak fiatal szervezők, nem nagyon voltak fiatal DJ-k, alig volt új live act. Persze kivételeket lehet mondani, de az volt a félelme az embernek, hogy az egész egy öregedő generáció magánügyévé fog válni és kb. annyira lesz érdekes 10-20 éven belül mint valami elbaszott hagyományőrző mozgalom. Mi meg egyrészt aggódtunk, másrészt azt mondtuk hogy basszátok meg, nem mi fogjuk ezt a problémát megoldani, tessék lehet tolongani. És akkor egy idő után elkezdtek újra történni dolgok. Volt egy acid reneszánsz, és lehetett érezni hogy ez igenis nagyon mélyen érdekel embereket továbbra is. A bulikat elkezdték rave-nek hívni, és kb. a semmiből megjelentek 20-30 éves szervezők, tele hittel meg kakaóval és egy idő után csak kapkodtad a fejed mert nem volt világos hogy kiknek a buliján vagy, kik játszanak, csak hogy nagyon jó, semmi cécó meg mellészarozás. Vannak újra ingyenes bulik, illegál és legál, vannak komoly warehouse helyek, tavaly két új kis techno klub is nyitott, sok a fiatal DJ és zenész, vannak új kiadványok és labelek, él, zakatol az egész. Megnyugtató, hogy egyáltalán nem mi fingjuk a passzátszelet ma: sokkal több szabadságot ad mindenkinek a bandából.


© Copyright 2013-2020 RNR666.