Nem mehetek oda csak úgy. Előbb kocsma, persze olyan ahol cigarettázni is lehet még. Az utolsó percig ki kell használni a lehetőséget, már nem sokáig lehet az embernek igazi kocsmaszaga, olyan, hogy a zoknija is füstszagú. Szerencsére az egyik kedvenc sörözőm ilyen, és közel is van. 8 körül érek a hajóhoz. Már messziről látom, hogy a bejáratot a szárazfölddel összekötő hídon túl ér a sor. Angol, francai  és magyar szavak kavarognak. Rövid gondolkodás után előre megyek. Egy ezért rendszeresített ember áll ott, kérdően néz. Hát kérdezek, válaszol. Igen, mindenkinek van jegye. Különben már elfogytak. Vissza a sor végére.  Na jó, hát akkor így jártam. Miért nem jöttem 7-re! Inni az 550 forintos Borsodi csapoltat. Közben eszembe jut, hogy Gainsbourg 1985-ben megcsinálta azt a viccet, hogy jegyek elővételben 140, helyszínen 110 frank. A sor lassan halad. Közben elered az eső. A szél már addig is fújt. Nem egészen így képzeltem az elázást. Kábé 15 perc után kiderül, hogy az interneten vásárolt jegyek adminisztrációja miatt olyan borzasztóan lassú a haladás. A többségnek ilyen van. Ők a bejáratnál baloldalra soroltatnak, míg én hagyományos a jobb oldalon 20 másodperc alatt átjutok. 
 

Na jó hát akkor először WC, aztán az Orrbárban sikerül gyorsan sört szereznem, amivel beállok a ruhatársorba. A ruha- tár pultjára, a vásárolható CD-k, DVD-k mellé, ki van rakva egy persely, amibe adományokat lehet elhelyezni a japán tsunami katasztrófa kárenyhítésére. Ha tudtam volna hozok egy marék rizst – gondoltam. Közben felmegy a színpadra egy nő és konferálni kezd, igyekszem nem odafigyelni, de az mégis megüti fülemet, hogy amit ő Birkinnek ejt, azt én következetesen Börkinnek mondom. Azt meg nem tudnám mondani miért, de szerintem így jobban hangzik. Mire a kabátommal végeztem már el is kezdődött az előadás a Requiem pour un con-nal,
 

 

amivel nem lett volna szabad. A népek a terem bejáratáig vannak. Na jó hát akkor a szokásos. Keresztül a tömegen, előre a színpad jobb oldalán lévő hangfalhoz. A bárpult színpad felé eső sarkáig sikerül eljutnom, ahol rájöttem, hogy tulajdonképpen jó itt nekem. Sőt, itt a legjobb. Ekkor vettem először szemügyre alaposan a színpadot, ahol a Mick Jagger hasonmásverseny győztese énekelt, és rajta kívül mindenki japán. Még az is, aki néha bejön mikrofonállványt babrálni. Megállapítom, hogy a közönség legalább egyharmada, de lehet, hogy a fele, semmit nem lát az egészből. Míg én, és pár szerencsés simán ellátunk a fejek felett, sokan kénytelenek az előttük állók tarkóját bámulni. Az átlagmagas- ság 170 centi közelében lehet. Ezzel szemben az rnr666 bulikon, ha hátul megállok, nem látok semmit. Igaz, ott nincs ekkora színpad. Viszont hangosabban szól. Ami érthető, ez inkább kamarazene, nem kell hogy üvöltsön, és végered- ményben igazán passzol az elhangzó számokhoz a pultból hallatszó üvegcsörömpölés, mosogatás és italrendelés, elvégre mindet minimum szalonspiccben írta a mester, és jó párat közülük gondolom kocsmában. Úgyhogy nincs ezzel semmi baj, nem úgy, mint a Ballede de Johnny Jane-ben feleslegesen megszólaló hegedűvel és trombitával.  
     
 

 
 
Persze ebben is van hegedű, de a háttérben. Ahogy elkezdték, egy szál zongorával, úgy lett volna az igazi. Meg cigarettafüsttel. Alkotóelem. Gainsbourg egy koncert alatt elszívott egy dobozzal. Nem tudom, mi lett volna ha? A Gödör Klubban leráncigálják a színpadról és kidobják. Ott ez a trend. Itt? Kollektív cigiszünet 15 percenként? A bejárattól 5 méterre? Sajnos Gainsbourg nem érte meg ezt a szégyent. Bár, ahogy ismerni vélem, a koncert idejére megváltotta volna az engedélyt.  

A számok között Jane Birkintől olyan érdekességeket lehet megtudni, hogy a mai napig nem beszél rendesen franciául, a Ballade de Melody Nelson előtt elárulja, hogy Beck milyen fantasztikus lemeznek tartja a ’71-es Histoire de Meldoy Nelsont, ami úgy hangzik, mintha Karafiáth Orsolya mondaná Hrabalra, hogy az egy jó író. De bármit is játszanak a színpadon, bennem az eredetik szólnak, azokat hallom. Mert játsszák akármilyen jó zenészek, legyen bármilyen aranyos Jane Birkin, az a részeges alak mindig hiányozni fog. De szerencsére ezt ők is tudják.

Az utolsó számot már a bejáratnál hallgatom kabáttal kézben, nincs kedvem beállni a két ruhatárosra 800 ember sorba. Az minimum két sör. Inkább hazafelé iszom még egyet az esőben, és ezt a párbeszédet képzelem el: Hát te hol áztál meg ennyire? Koncerten voltam. Hol??? A hajón. Elsüllyedt?

 
 
  
 
 
 Jane Birkin Sings Serge Gainsbourg via Japan, 2012.01.22. Budapest, A38.   
 

OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: , ,

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2019 RNR666.