Ha van három üres órád & nagyon érdekel, hogy mit éreztek az amerikai fiatalok Vietnámban, ezt hallgasd meg ahelyett, hogy megpróbálod megnézni az Apokalipszis mostot. Hogy meggyőzzelek, elmondom, miért érdemes megnézni az Apokalipszis mostot. Például & részletkérdésképpen a soundtrack időtállóan zseniális. Benne van például a The End a The Doors nevű együttestől, Erről az együttesről annyit kell tudni, hogy van néhány izmokat feszejtően lényegretörő számuk, amiket annyira túlhallgattak olyan elemek, akik varjútollat kötöznek a felkarukra vékony bőrszálakkal & kiszárított vörös rózsák előtt gyújtanak mécseseket, hogy már akkor se ismernéd be, hogy kívülről tudsz legalább három Doors számot, ha a körmeidet tépkednék. [A bőrszálas-rózsás eset majdhogynem megtörtént, szerintem a rózsa egy randiról maradt, ahova a másik érintett fél nem jött el, de legalább így oda lehetett tenni Jim Morrison ikeás keretbe szuszakolt arcképe elé, háhá, ami elvész a réven, megnyerjük a vámon, vagy hogy is van az.] Szóval készülj föl arra, hogy ebben a filmben helyén szól a Doors. De van Stones is, az kurva jó.

 
Meg az Apokalipszis mostban szerepel két isten is. Istent mondat elején szeretek nagy betűvel írni, mert akkor nem kérdezősködik a feltételezett olvasó a vallásos meggyőződésemről, így mondat közben olyan setesuta kicsivel is, naggyal is, merthogy vallásos meggyőződéstől függetlenül szerepel benne két isten Isten, ha monoteista vagy, akkor is kettő van belőle, a szentlélek & Mária még így is kimaradt. Az egyik A Férfitest, ha csak rágondolok, tartok előtte hatásszünetet, hát most mit mondjak róla. Ha láttad a keze mozgását a Fugitive Kind hosszú nyitójelenetében, ha láttad a mesés apa-fiú kiborulását, ha láttad a Viva Zapatát, vagy akármi, bármi, ez az ember mezmerizál, borzasztó, ellenállhatatlan & lehengerlő. Tetejébe még elképesztően szép is, így is, hogy néha betámolygott egy leendő kultfilm forgatására, okozott néhány súlyos rekurzív depressziót, aztán vélhetőleg fertelmes hisztik árán kamera elé méltóztatott arra a kevés percre, még így is, basszus, hát képes beléd égetni azt, hogy the horror, the horror, exterminate them all. A másik isten Hollywood hivatalos & -ásos fenegyereke, őróla külön nehéz beszélni, mert szar, hogy nemrég halt meg & ezzel biztosra vette azt, hogy új filmben már nem látom, az ördögien tiszta tekintetű, ráncosan szép férfi. Szerepe szerint klasszikusan hiperaktív idióta, & az ember a klasszikusan hiperaktív idiótákat általában nem találja térdremegtetően vonzónak, de ahogy ő csinálja, azért még fizetnél is. Megdöbbentő, milyen természetesen tud hatalmas, gyengéd & komolyanvehetetlen lenni egyszerre.

& van a híres nyakazás, ahol tényleg lenyakaznak egy bivalyt [talán? nagy, fekete állat, szép a feje, de csak akkor bivaly, ha jól emlékszem], felelgetve A Férfitest csúcsjelenetével, na, az szép, hát ismerjük el, ha ébren maradsz addig, akkor azt fogod élvezni. [Előre szólok, hogy bár én kitartó, nyakas fajta vagyok, az első három próbálkozásra az Apokalipszis moston édesdeden elaludtam.] & itt kezdődnek a bajok a filmmel: ennyi a jó benne. Jó Marlon Brando & Dennis Hopper, jól válogatott zenék szólnak jól kiszámított helyeken, meg a nyakazás. Brando & Dennis összesen kábé huszadannyit van képen, mint [most figyelj] Martin Sheen. Hogy mi? Martin Sheen, a terjedelmes, több néven futó szarszínész-dinasztia egyik hivatkozási pontja? Jó, beismerem, ő a sok szemét közül kiemelkedik képességeivel, de hát azért mégis, álljon meg a menet. Ha van egy kanál libamájpástétomom & egy vödör szarom, nem keverem össze őket pusztán azért, mert hasonló színűek, hátha jó lesz az egész. Megsúgja a józan paraszti eszem, hogy a vége nem egy vödör libamájpástétom lesz, hanem egy vödör szar. Coppola mégis kevert, & az eddigi utókor véleményét tekintve igaza lett. A többség szereti a pástétomos szart. [A filmben vannak még megható karakterek & vagány karakterek, meg helyzetleírás kurva sok, de ez annyira nem fontos. Elvétve cici is van, de azért végképp nem érné meg végignézni a többit.]

Szóval inkább hallgasd ezt. Egy saigoni bordélyból adott egy rádió 1971. január 1. & 21. között. A körülményeket meg a részleteket néhány kattintással ki lehet fésülni. Legyen szó pont erről a három óráról. & ne kezdjem azzal, hogy olyan az ember hangja, mint Iggy Popé: hogy pont ott, ahol a hát csípővé szélesedik, ott zsibong tőle a gerinc összes kicsi idegsejtje. Kezdjem azzal, hogy hard acid rock and rollt játszik. Ezerkilencszázhetvenegyben. Próbáld meg elképzelni, hogy ezerkilenczszázhetvenegyben egy saigoni bordélyban milyen felszerelések & hanganyagok álltak a rendelkezésére [a youtube-felhasználók többsége még nem élt]. Kezdjem azzal, hogy kibaszott jó zenéket játszik. Kezdjem azzal, amivel ő kezdi: durva tripen van. Valahol magának & a technikusának küld egy számot [etimológiai & ebből eredően kozmológiai kérdésekbe most ne is folyjunk], aminek az a címe, hogy Eight Miles High. Kezdjem azzal, hogy néha bemond egy-egy aximómaszerű mondatot, ami egyébként így folyóvíz, internet & hőszigetelő födém jelenlétében, lőtt sebek & malária nélkül elég laposnak tűnik, de még innét is megmosolyogtató. Kezdjem a nem objektíven indokolhatóan sírvaröhögős kis szösszenetekkel, amiket isten-se-tudja, hogy felolvastak-e vagy csak kiesett belőlük, de ettől függetlenül jók, mert istent-se-érdekli. Kezdjem azzal, hogy az a Hendrix-szám, ami ebben az adásban szól, az több szempontból irgalmatlanul beleharap az emberbe. Vagy kezdjem azzal, hogy amikor beszél két szám között, vagy csak úgy közéjükordít [ú, elég betépve beleüvöltöznek valami rockandrollba, & még az is jó, de még mennyire, az a munkahelyen nem biztonságos rész: tudod, az még elfogadható, hogy ritmusra püfölsz, az is, hogy közben néha kibuggyan belőled a bahthyini röhögés, de az már érdekes, ha a röhigcsélve püfölés után egyszercsak nekiállsz vonítani, mondjuk délelőtt tizenegykor, bedugott fülekkel]. Á, el se kezdem dicsérni, legyen elég annyi, hogy jó zenék & olyan hang, amitől zsibong az a részed, ahol a hátad a csípőddé tágul. A csodálatos rádióshownak is van rossz oldala. A majd’háromórában van egy Beatles szám. Ismeretlen, de szar. Erre tényleg nincs mentség. Ja, de van: hasonló helyzetben [tudod: háború, több-mint-egy-óceánnyira-otthontól, bordélyban, összetákolva, nincs internet] te végig tudnál nyomni ennyi időt egy hibával?

Szóval ha van durván három óra szabadidőd, mielőtt még megnéznéd az Apokalipszis mostot, hallgasd inkább meg ezt. A Férfitestet & a térdeket kocsonyásító tekintetet úgyse fogod látni, mert vak vagy. Ha meg nem, akkor van sok másik film, amiben megnézheted őket méltó körülmények között. A rádióadás hetvenegyből ugyan szét van darabolva, de ennyi nyűg árán garantált szórakozás következik.

 
1   2   3   4
 

Fasten Your Seat Belts, bring your seats and tray tables to their Fully Upright Position, then bend over and Kiss Your Ass Goodbye, because the “Dave Rabbit” & “Radio First Termer” Pirate Radio Experience is an Extremely Dangerous & Bumpy Ride!
 
 
 
 

 
 
 

OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: ,

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2021 RNR666.