Éjszaka érkeztünk, lekászálódtunk a vonatról, kerestünk valami erdős részt, ott töltöttük az éjszakát. Reggel megkerestük az első kocsmát. Este megkérdeztük, hogy lehet innen kijutni a város szélére, mert ott szerettük volna tölteni az éjszakát. Ó itt ez a villamos, csak felültök rá, leszálltok a végállomáson és ott is vagytok. Erdős, hegyes, dombos, ligetes területre érkeztünk. Messzebb egy tó és egy diszkó csillámlott. A helyet elneveztük poljénak. Egy bozótos részen leheveredtünk. Reggel bedobtuk a sátrat (amit dísznek hoztunk), meg az összes felesleges holmit a bozótba, felültünk a villamosra és visszamentünk a kocsmába. Így ment három napon keresztül. Nem kell piramis, meg tengerpart, ha az ember jól akarja magát érezni a barátaival. Ott reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk. Volt, hogy olyan korán érkeztünk, hogy még nem hozták meg a sört! Ittunk limonádét.  Egy alkalommal a  rengetegből, amikor Frantisek pakolta le a söröket az asztalra, a mi kedvünkért megszólalt magyarul – Kurvá Isten. Isten básszá. Kitöröltünk egy könnycseppet szemünk sarkából. Jól esett hallani a magyar szót oly távol az otthontól. Sajnos mi nem tudtuk viszonozni kedvességét jó magyar ákcentussal fűszerezett vaskos csehszlovák trágárságokkal. Harmadik nap szólt, hogy ez a kocsma egy sportklub épületében van, ott pálya, vannak itt zuhanyzók, ha gondoljuk zuhanyozzunk le, meg nyugodtan verjük fel a sátrat itt az udvaron, nem kell, hogy elmenjünk éjszakára. Sajnos az utolsó napunk volt ott, így kimaradt életemből a kocsmában sátrazás, de remélem még sor kerül erre is.

A Csehszlovák Kommunista Párt első titkárának és államelnöknek a képét 5 perc alatt hagytuk el, mert a villamoson már nem volt meg. Opi meg Szuszu ejtőernyőset játszott. A hátizsák volt az ernyő. A villamos a repülőgép. Álltak fent a villamoson és várták az ugrás pillanatát, azt hogy kinyíljon az ajtó. Mikor ez megtörtént ők kiugrottak a megálló betonjára, ahol egymással szemben összekapaszkodtak, billegtek és visítottak, mintha a levegőben lettek volna.

 
Az első állapot olyan, mint a szokványos ivásnál. A másodikban rettenetes és kegyetlen látomások jönnek, de ha képes vagy kitartani, a harmadik szinten csodálatos és különleges dolgokat fogsz látni.

Végül OW-t és barátját (akinek szeretőjével ellentétben volt annyi esze, hogy hagyta magát rábeszélni az ország elhagyására) a közerkölcsöt súlyosan sértő magatartás miatt két év, kényszermunkával súlyosbított börtönre ítélték. E mellett, mivel a per költségeit a vesztesnek kell fizetnie, OW másfél hónap alatt elvesztette teljes vagyonát.

Szabadulása után, 1897-ben elhagyta Angliát. Életének utolsó állomása Párizs. Nem ír semmi újat, csak kóborol egyedül a város utcáin, maradék kis pénzét alkoholra költi. Teljes szegénységben, elhagyatottan, agyhártyagyulladásban, 46 évesen. 1900-ban.

Hogy az abszint vagy a szerelem, vagy abszinttal kevert szerelem vette rá arra az öngyilkos akcióra, meg nem mondhatjuk. Azt viszont, igen, hogy a köztudomással ellentétben nem ő nevezte el zöld tündérnek az italt. Már születése előtte használták a kifejezést korai francia hirdetésekben. Ő legfeljebb angolul mondhatta rá először.

A 90-es évek elején a Nyíregyházi Gumigyárban dolgoztam, a fizikai laborban. Volt nekem egy nyírtelki kollegám, a Babják Jani. Hát az egyszer, fizetésnap másnapján bejött, leült az asztalhoz, megcsóválta a fejét s így szólt   
- Tegnap úgy berúgtam, bassza meg, vettem három könyvet.
- He-he-he-he minek kell annyit inni – röhögtünk mi többiek.
- Ezt mondta anyám is. Lebaszott, hogy tisztára hülye vagyok, és hogy lám hova vezet a mértéktelen ivászat.    
 
A Gumigyár és a Vasútállomás között rengeteg kocsma volt akkoriban, de abszintot egyikben sem mértek. Szerencsére. Mert mi van, ha a kommersz szeszek és üveg Borsodik helyett…

Egy kocsmának álcázott irodalmi ügynökség előtt lecsap rá egy konzumnő - Gyere szépfiú igyunk egy abszintot! Aztán még egyet. Közben megtanulja időmértékes verselést, otthagyja első zsengéit, a koccintások között elhangzik pár nem is rossz, nem is rossz megjegyzés és kész, vége. Másnap úgy jön be, hogy mindenki azt hiszi - érthető módon, hisz tegnap volt fizetésnap - még részeg. De nem csak. Leül az asztal végére, előveszi az éjszakai gyártási naplót, belenéz, aztán fel, tekintete a semmibe réved, és nem érdeklik többé a mezőgazdasági abroncsok. Tönkretették.