A II. kerület Apostol utca 3-as számú házban lakom. Egyik este, mintegy négy héttel ezelőtt arra mentem haza, hogy szoba-konyhás lakásomat elöntötte a víz. Először csak a fürdőszobát öntötte el, de később behatolt a szobába, ahol kilenchónapos kislányom aludt. Mellettünk van a ház mosókonyhája. Itt már korareggel elkezdték a mosást, azt hitték, hogy a lefolyócsatornába ömlik a víz. Csak este tudták meg, hogy az én lakásomat öntötte el. Másnap korán reggel bejelentettük a csődugulást. KIK Mártírok úti kirendeltségénél. Először a házmesterünk ment el, később magam is áttelefonáltam.(!) Bejelentésünkre azt a választ kaptam, hogy még aznap feltétlenül eljönnek hozzánk. Azonban hiába vártam. Három nappal később újra telefonáltam a KIK központba, de azzal utasítottak el, hogy az Épület Tatarozási Vállalat intézi a javításokat. Egy hét telt el - végre küldtek valakit. A szomszédok elbeszélése szerint az illető ittas állapotban dolgozott. Munkáját nem végezte el rendesen. Felszedte lakásunkban a követ, a parkettát, s a javítás befejezése után otthagyott mindent szanaszét. Ismét eltelt egy hét. Senki sem jött ki, hogy szobánkat rendbehozza. Ráadásul ismét szivárogni kezdett a víz, s újra azzal fenyegetett, hogy elönti az egész lakást. Sietve bejelentettem ismét a hibát a KIK központnak, s kértem, hogy legalább csöpp gyermekemre való tekintettel javítsák meg mielőbb a vízcsapot. Ennek két hete, s felénk se néznek. (1952)