lavor írásai
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
Következő RNR666 Buli / Next RNR666 Gig
RNR666 Rádió
23 éves az OPTIMAL
Nem csak azért, mert ezen a héten CSÜTÖRTÖKÖN A GÓLYÁBAN újra lesz egy valódi Optimal buli, úgy mint utoljára, valamikor 23 milliárd évvel ezelőtt, amikor még hal repült az égen és nem sokkal azelőtt, amikor a Kos meghalt csillagbozót tövében – hanem amúgy is érett már egy nagy pofázás velük-róluk, (szerintem, mint nem-technós, se nem-teknós szerint) a mai elektromos-punkság alapkrújával, a Nagy Optimal istállóval, azon belül pedig az egyik oszlopos tagjával, Alpina testvéremmel, (aki nem mellékesen az RNR666 oldal frontend/backend mastermindja is egyben) és akit kb 23 milliárd éve folyton nyúzok, hogy meséljen a hőskorszakról. Na most mesélt, én csupán a hülye kiemeléseket erőszakoltam bele az alábbi szövegfolyamba.
Tilos rádió 2003A 23-as szám „jelentésére” és hogy mit jelent a kínaiak szerint a 24. évedet taposni most nem csapnék le. Az egész úgy kezdődött, hogy borzasztóan inspirált minket a Minimal Headz – a Bernáth/y Sándor által gondozott csapat – elvégre miattuk tértünk át a Kispálról techno zene hallgatásra, és 1997-ben úgy döntöttünk, részben a „techno” levelezőlista tagjaival, illetve Pap Dáviddal (a.k.a. Popdavec) akivel mi ketten egymás fogadott tesói vagyunk, hogy feltétlenül szükséges hogy mi is szervezzünk egy Detroit techno bulit. Erre a XI. kerületi Sport büfében került sor, ami inkább kocsma volt, volt bádog söntése, ahol ott támaszkodtak a helyi öregek, meg volt mellette egy focipálya. A buli estéjén kb. 11-kor még sehol nem volt a hangcucc (de volt lézer!), amit egy Tilosból ismert srác hozott volna. Mivel már volt mobiltelefonunk, felhívtuk, és közölte hogy a cuccot meghozta, lerakta, összedugta, és mindenki rohadt elégedett. Az derült ki, hogy egy pár kilométerre egy szalagavatón rakta le, és persze hogy mindenki nagyon elégedett volt mivel nem számított az ottani zenekar ekkora kilowattokra. Ahogy ezt tisztáztuk, a srác, gondolom csírájában elfojtandó a rossz érzéseket, be is lőtte magát herkával. A Sport büfében közben többek között Dorka (akkor Frankhegy, ma Technokunst) mint meghívott fellépő várt nagyon lelkesen arra hogy megteremtsük az alapvető körülményeket, illetve nem volt ott Daniel Voltaire aki megsértődött hogy a neve mellé a „(Detroit)” megjegyzés került, holott én csak hülye voltam és komolyan vettem amikor Randolph, a nagy példaképünk, és akitől a Tiloson a máig pörgő műsorsávot örököltük, beadta adásban, hogy „és most következik egy fekete srác, Daniel Voltaire…”. Ezt egyébként a Daninak még nem is mondtam, úgyhogy ez volt, remélem hogy azóta megbocsátott. A történet többi része amúgy unalmas, sikerült a hangcuccunkat visszapakoltatni az IFÁra és áttelepíteni hozzánk, volt buli reggelig, mindenki faszán érezte magát.
Ezzel párhuzamosan, 95-től kezdtek el nyomulni nálunk az angol sound systemek, ami a másik nagy hatást gyakorolta a munkásságunkra. Az a háttere dolognak, hogy a Carl Cox, akinek a csapata ironikusan a Ministry of Sound nevet viselte, hasonszőrű maffiózókkal kilobbizta, hogy csak engedélyezett klubokban lehessen zenés-táncos bulikat tartani Nagy-Britanniában, amivel értelemszerűen lőttek minden spontán bulinak vagy az olyanoknak amikben nem volt egy valag pénz. És akkor néhányan (Spiral Tribe, Desert Storm, Total Resistance) fogták magukat és eladták a lakásukat vagy amijük volt és karavánként, általuk törzsinek hívott keretek között elindultak kelet irányába ahol a szabadságot remélték megtalálni. Ismertem egy faszit aki a Hasselblad kameráját adta el és abból vett lakóautót magának. Mindebből az az érdekes, hogy nem jópofizásból csinálták meg nyári kalandként, hanem hót komolyan. Aztán pár év múlva jött a hasonló törvény Franciaországban is, és vele a francia karavánok (új zenékkel, új szokásokkal; Voodooz Cirkl / Konglomeira, Oxyde). De még az angolokról annyit, hogy jó gyarmati attitűddel nem úgy jöttek, hogy “huh hát mi vagyunk az angolok, leülnénk itt a sarokban ha nem zavarunk” hanem sokkal inkább úgy hogy itt egy ásó, áss, ezt fel kell szerelni ide, meg kéne egy telefonszám üzenetrögzítővel (infoline, a facebook eventek őse), közben egyél egy tripet, meg amúgy nem tudunk-e hazatelefonálni, mondjuk valakinek a munkahelyéről éjjel. És akkor ott velük eléggé megtanultunk jég hátán is bulit csinálni, rájöttünk hogy nem kell mindenképp belépőt szedni, pláne ha ugyanazt a pénzt (ha van) elköltik nálunk a kis büfében, és nagyon élveztük az életformát, kint főzni szabadtéren meg pucéron fürdeni Egerszalókon (ami ma amúgy nem menne), és sokan a zenéjükkel (hardcore, breakcore) is szerelembe estek.
Hármashatár-hegy 2000
Már túl voltunk sok városi “kommersz” techno bulin és elég nagy freetekno bulikon a Hármashatár-hegyen mikor 2000-ben megcsináltuk az első magyar ingyenes bulit. Épp akkor rúgtak ki a munkahelyemről, úgyhogy éjjel bementünk és szarásig nyomtattuk a színes lézeren a szórólapokat amiket szétszórtunk a Budapest Parádén, lett is 10 fő a bulin, óriási megelégedésünkre, mivel az egész buli fokozhatatlanul gyönyörű volt. Egyébként ekkoriban jelent meg velünk egy interjú is az online Népszabadságban, ami a tartalmát illetően utólag is majdnem teljesen érthetetlen, kivéve azt a kijelentést hogy a partiszervezés művészet – ez lett annak a cikknek a címe is.
Ez kurva jó, de ez mind elég rég volt.
Kb. 2007-ig sok bulit csináltunk és az alap gárda is bővült meg változott állandóan, illetve a meghívott fellépőkből is egy viszonylag masszív hálózat lett. Kihagyok sok mindenkit, de például XRC (Kovács Balázs) aki most a pécsi egyetemen tanít az Elektronikus Zenei és Médiaművész szakirányon és állítólag mindket is említ az anyagban, vagy a Cema Turbo live act akik közül Cema Laci hangszereket gyárt és a Maks labelén jelennek meg zenéi. Kimondottan tagok közül pedig Vicsek Viktor ma abból él hogy mapping vetítést meg fényinstallációkat csinál tehetős megrendelőknek, Szasa (R2D2) és Zefyr a Lahmacunon zenélnek, illetve a már említett Pap Dávid viszi a tilosos műsort teljesen eklektikus tartalommal és azon kívül jazz és egyéb zenekarokat menedzsel, koncerteket szervez teljesen pótolhatatlan szereplőként a jazz szférában. Prell/Telesport Peti csinálja tovább a hardcore bulikat a Davoria csapattal ahol Thalium is zenél, mind a ketten halálosan jól. És volt Reakthor Ferink, aki az örök vadászmezőkön képviseli most már az OPTIMAL-t, sajnos.
“Egri vár” (Pilis) 2003
Az életérzés az a 90-es években a részünkről óriási idealizmus volt. Hittünk benne, hogy az egész világ jobbá lesz, többek között a techno zene által is, ami át volt szőve amúgy rendesen futurológiával. Kicsit hasonló volt az egész az olasz futurizmushoz vagy az orosz avantgárdhoz, csak az erőszakos részek nélkül. Itt magyarországon akkor kezdődött a kapitalizmus, úgyhogy jól elvoltunk, és a techno-punk-hippie sound systemeknek a társadalomkritikája sem annyira vonzott be még senkit. A nagyobb baj az volt, hogy a 2000-es évek végére a techno fokozatosan elkezdett pangani, illetve volt egy híg fos EDM, meg egy underground amibe egyre inkább hálni járt csak a lélek. Nem voltak fiatal szervezők, nem nagyon voltak fiatal DJ-k, alig volt új live act. Persze kivételeket lehet mondani, de az volt a félelme az embernek, hogy az egész egy öregedő generáció magánügyévé fog válni és kb. annyira lesz érdekes 10-20 éven belül mint valami elbaszott hagyományőrző mozgalom. Mi meg egyrészt aggódtunk, másrészt azt mondtuk hogy basszátok meg, nem mi fogjuk ezt a problémát megoldani, tessék lehet tolongani. És akkor egy idő után elkezdtek újra történni dolgok. Volt egy acid reneszánsz, és lehetett érezni hogy ez igenis nagyon mélyen érdekel embereket továbbra is. A bulikat elkezdték rave-nek hívni, és kb. a semmiből megjelentek 20-30 éves szervezők, tele hittel meg kakaóval és egy idő után csak kapkodtad a fejed mert nem volt világos hogy kiknek a buliján vagy, kik játszanak, csak hogy nagyon jó, semmi cécó meg mellészarozás. Vannak újra ingyenes bulik, illegál és legál, vannak komoly warehouse helyek, tavaly két új kis techno klub is nyitott, sok a fiatal DJ és zenész, vannak új kiadványok és labelek, él, zakatol az egész. Megnyugtató, hogy egyáltalán nem mi fingjuk a passzátszelet ma: sokkal több szabadságot ad mindenkinek a bandából.
EZ ELKÉPESZTŐ!!! Negyvennégyezer évente tapasztalható összeállás, amely borzongással töltötte el már az ősi főníciaikat is!
Ritka égi jelenség szerencsés tanúi lehetünk, amely akár szabad szemmel is látható lesz Budapest kevésbé fényszennyezett pontjairól, ha az éjszakai égboltra tekintünk majd a hét második felében: a Vénusz és a Plutó bolygók egy vonalban állnak majd a Bhutan-1 műholdal. Ennek a ritka együttállásnak köszönhető, hogy:
CSÜTÖRTÖKÖN A KÜSS MICH SZERVEZÉSÉBEN az Aurórában lép majd fel a Techno Thriller, Constance Chlore, és Nemerov, amely eseményről a szervezők a következő információkat osztották meg velünk: a brüsszeli Techno Thriller duó (Unknown Precept), Nemerov mint hazai erő, illetve a tavasszal nálunk járt Violent Quand On Aime (Knekelhuis) trióból Theo dobos-szintipunk-ebm szólóprojektje, a Constance Chlore.
Aztán jön a PÉNTEK ESTE A DAVORIÁVAL ÉS HC-s HAVERJAIKKAL a Dürerben. Ez a péntek kb úgy fog kinézni, hogy este 7 körül fellép majd a Dog Attack, a Blackmail, a Hit By a School Bus, a Kirill és a .kharc, aztán pedig felizzanak majd a Davós technopankok sztálinorgonái, amelyekre még a holtak is megmozdulnak.
SZOMBATON AZ RNR666, azaz mi mutatjuk be nektek az amerikai Top Down zenekart, amelyet Csühes Pali a Ramones és a Dead Moon egyfajta keresztezéseként írt le. Előttük a súlyos Észlelés hűti majd le a kedélyeket, szörnyűséges középtempójával.
Utoljára 2018 áprilisában borult egymás vállaira technós, punker és szintipánk. Ilyen, viszont hogy egymást követő három napra essen egy Küss Mich, egy Davoria és egy RNR666 buli talán még sohasem volt. Súlyos lesz tehát a hétvége, pihenjetek rá és ne felejtsetek el kellő mennyiségű vizet inni, mert ahogy az múltvasárnap kiderült: a víz az úr.
MINDENKIBEN ÉL EGY SZÖRNYETEG – interjú a THE HORRORIST-tal, akit amúgy Oliver Cheslernek hívnak
RNR666: Szevasz Oliver! Talán el sem hiszed, hogy milyen kurvára örül Budapest, hogy végre eljösz hozzánk is!!! Lehet már tudni, hogy milyen showt fogsz tolni a LÄRMBAN MOST PÉNTEKEN? Egy decens djszettre számítsunk, vagy egy rohamsisakos full live action-t tervezel?
THE HORRORIST: Nagyon örülök, hogy végre Budapesten is játszani fogok. Live setet fogok játszani, jelmezben, videóval és minden mással, ami szükséges. A műsor azokból az 1989 és napjaink között készült számokból fog állni, amelyek a legjobban működnek színpadon, vagy amikhez hangulatom van. Változatos szettre számítsatok.
RNR666: Utolsó lemezed az idei Separate Dimension, ennek a számait játszod, vagy csak olyat amit azóta írtál, esetleg előveszel akár 2001-ből is majd trekkeket? Mennyire vagy “multra visszatekintő” tipus, szoktál gyerekkori fotóidat nézegetni és rácsodálkozni, hogy tellik az idő?
THE HORRORIST: Nagyon nosztalgikus vagyok, szerintem fontos nem elfelejteni, honnan jöttünk. Másrészt folytonosan a jelenben élek, tudom, hogy az idő rohan és sok a teendő!
RNR666: Tényleg, milyen gyerek voltál? Rád is igaz, a the Cramps örökbecsű sora a “you better ask my momma how to make a monster”?
THE HORRORIST: Elég vegyes gyerek- és kamaszkorom volt. Egyik része fájdalmas volt, a másik fantasztikus. Szerencsém volt, mindig jó barátaim voltak. Majd rátaláltam a zenére, mellyel kontrollálhatom démonaimat.
RNR666: A magyar techno-underground már többször is próbált leszervezni téged Budapestre, de nem jött nekik össze, pedig úgy tudom, hogy Thalium-ot (Davoria) még személyesen is ismered! Hogy jött össze most mégis hogy Budapesten is fellépj?
THE HORRORIST: Emlékszem, nagyon meg akartam csinálni vele a show-t, de akkoriban magam szerveztem a fellépéseimet, egyidejűleg pedig nyitottam egy éttermet Berlinben VOLK néven. Egy kissé kicsúsztak a kezemből a dolgok, legalábbis a koncertek nyilvántartása terén, végül valahogy két bulit szerveztem egy időpontra és kénytelen voltam Thaliumékét lemondani. Nagyon sajnálom és elnézést kérek ezért. Az életben néha rá kell jönnünk, hogy túl sokat vállaltunk. Végül az ELITE szervezőirodához kerültem, ők mindenről gondoskodnak számomra.
RNR666: New Yorki vagy, de ha jól tudom Berlinben van a székhelyed. Europából kb mindenki New Yorkba vágyik, de a New Yorkiak meg Europába? Mi volt a késztetésed alapja, hogy itt élj? Miben más az európai szcéna mint az amerikai? Mi hiányzik európából és mi hiányzik az usából számodra?
THE HORRORIST: Egyrészt a zene, amit csinálok, nagyon erős európai hatásokat hordoz. Koncertmeghívásaim 80%-a Európába szól. Másrészt New York túl drága lett egy magamfajta előadó számára. Több, mint 2500 dollárt fizettem havonta egy 29 négyzetméteres lakásért. Berlinben kétszintes lakásom van két erkéllyel és tetőterasszal, havi 1300 euróért.
RNR666: Egy barátommal akivel sokat hallgatjuk a zenédet arról vitatkoztunk, hogy vajon mennyire lehetsz spirituális és mennyire materialista. Tegyél rendet a fejekben, kérlek! Test vagy lélek pártinak mondanád magad inkább?
THE HORRORIST: Nem érdekelnek a tárgyak, azok csak jönnek és mennek… Amíg itt vagy, az számít, amit létrehozol és hogy viszonyulsz másokhoz. Persze, szeretek különféle berendezéseket használni a stúdiómban, de végeredményben ez nem sokat számít.
RNR666: Szintén ettől a barátomtól tudom, hogy kurva nagy hangszerparkod van! Ez igaz? Azt gondolnám, hogy akusztikus gitárod és szájharmonikád nincs. Mesélnél a setup-odról? Vannak benne olyan kütyük amiket kifejezetten imádsz?
THE HORRORIST: Nemigen adok el semmit, mert régebben, mikor még megtettem, később mindig hiányzott az eladott tárgy hangja, vagy használata. Mivel jó régóta megvan ez a szokásom, nos igen, elég szép gyűjteményem lett az évek során. Van egy nagy moduláris szintim, vagy 30 dobgépem, stb… A kedvenceim az automatikus kísérettel rendelkező cuccok. Igazi kis időgépek ezek a ’80-as, ’90-es évekből!
RNR666: Köztudott, hogy ha a kedvenc zenéidről kérdeznek, vagy azokról amik hatással voltak rád, akkor elektronikus zenéket sorolsz fel, bár a koncertjeidet elnézve nekem sokkal inkább jut eszembe GG Allin, a Depeche Mode helyett. Hallgatsz, szeretsz kifejezetten NEM-elektronikus zenéket is? Sőt, kivancsi volnék, hogy mondjuk 2010 utáni nem-szigoruan elektronikusnak aposztrofált zenék közül mi az amit kurvára kedvelsz?
THE HORRORIST: Meghallgatok mindent. Néhány név a sok közül: Leonard Cohen, Daniel Johnston, a Foreigner, Lionel Ritchie. Megnéztem az iTunes-omat és pillanatnyilag ezek rajta a legtöbbet játszott előadók.
RNR666: Esküszöm, befejezem ezt az “ajánljeztmegazt-kezdetű” kérdéseket, de tudnod kell, hogy mint nagy filmbuzi, kiváncsi vagyok, hogy láttál-e mostanában valami fasza filmet, amit mondjuk alig ismernek az emberek, illetve szerepeltel-e már irtál-e már filmzenét, egyaltalan mennyire izgat téged a film mint műfaj?
THE HORRORIST: Láttad a “Bőr, amelyben élek” (La piel que habito) című filmet? Szeretem a filmeket, bár manapság egyre kevesebbet találok érdekesnek. Kubrick, Lynch, Gaspar Noe, John Hughes, Paul Thomas Anderson olyan rendezők, akiket természetesen szeretek, gondolom, sokan mások is így vannak velük.
RNR666: Végül, mesélj kérlek: munkásságodat, témáidat ismerve, simán el tudom képzelni, hogy rád van égve a “perverz állat” jelző. Harcolsz ez ellen, szarsz rá, vagy egyszerűen már elfogadtad magad szörnyetegként?
THE HORRORIST: Mindenkiben él egy szörnyeteg. Mindenki jó is ugyanakkor. Ilyen az ember-lét. Szeresd mindkét oldalt magadban és másokban és boldog leszel… időd egyik felében.
— — — — — — — — —
this article in ENGLISH language
fotók: Things to come Records
köszönet az interjú leszervezésért: Technokunst
a kérdéseinket és a válaszokat fordította: CsatiCONTROL MY DEMONS /// interview with Oliver Chesler aka. The HORRORIST before his first show in Budapest
RNR666: Hi Oliver! You wouldn’t believe how happy Budapest is, now that you finally visit us THIS FRIDAY! What are your plans? Should we expect a decent DJ show, or a helmeted full live set?
THE HORRORIST: I am very pleased to be coming to Budapest for the first time. I will be playing live with outfits, video and everything else!
RNR666: Your last album is this year’s Separate Dimension. Will you play mainly from this album, or music that you wrote since then, or you might even be picking out tracks from 2001?
THE HORRORIST: The show is the tracks I recorded since 1989 that work the best live or just what I am in the mood to play. Expect a wide variation of music.
RNR666: How much do you like looking back on the past, for example looking at childhood photos and wondering how much time has passed since then?
THE HORRORIST: I am very nostalgic and it’s important to know where you came from. On the other hand I always am living in the moment and I keep very aware time is passing fast and there is a lot to do!
RNR666: Let’s do just that for a moment. What kind of a kid were you? Is Cramps’s undead line “You better ask my momma how to make a monster” true for you too?
THE HORRORIST: I had a mixed childhood and teen years. Part was very troubled and part was amazing. With luck I always had a great group of friends and then I found music to control my demons.
RNR666: The Hungarian underground techno scene were trying to arrange a show for you since many years. Somehow, it never worked out up till now, although, as I hear, you are well acquainted with them and even personally know Thalium (Davoria). Where did you meet and how did it come that you’ll play in Budapest?
THE HORRORIST: I really tried to get the show to work with him but during that time I was doing my bookings myself and was opening a restaurant in Berlin called VOLK. Things got out of control on my end as far as being organized with the bookings so I ended up double booked and had to keep canceling with Thalium. I do apologize for that. Sometimes in life you think you can do more than you can. Finally I got on the best booking agency ELITE and they take care of everything for me.
RNR666: You are from New York and currently reside in Berlin. Everyone from Europe longs for the US and people from the US come to Europe? What made you want to live here? How is the European scene different from the US scene? What do you miss in Europe, and what did you miss in the US?
THE HORRORIST: Well the music I create is very European influenced so 80% of my bookings are in Europe. NYC also just became too expensive for an artist. I was paying over $2500 a month for a 29 square meter apartment. In Berlin I have a duplex (2 levels) with 2 balconies and a rooftop for 1300€.
RNR666: I entered an argument with a friend with whom we listen to your music a lot, about how spiritual and how materialistic you might be. Please, put our minds in order. Are you more body, or soul?
THE HORRORIST: I don’t care about objects they come and go. What matters is what you create and your relationships while you are here. Of course I like to use equipment in my studio but in the end it really doesn’t matter so much.
RNR666: He told me also, that you have an enormous collection of instruments. Is it true? I wouldn’t associate you with a Classical guitar or a harmonica. Would you tell us about your setup? Are there some gadgets you particularly like?
THE HORRORIST: I rarely sell anything because early on when I did I always missed the sound or use of something. Since I’ve been doing this so long yes I’ve collected a pretty nice studio of toys. I have a large modular, 30 drum machines etc… My favorite pieces are machines that have auto accompaniment in them. 80s and 90s boxes that play little parts for you. They are real time machines!
RNR666: A well-known fact is when they ask you about your favorites, or music that influenced you, you usually mention electrica. Watching your concerts nonetheless, GG Allin comes to my mind sooner than Depeche Mode. Do you listen to, or like expressedly non-electronic music as well? For example, from the post-2010 not strictly electronic scene, what do you enjoy the most?
THE HORRORIST: I listen to everything. Some of what I listen to most is Leonard Cohen, Daniel Johnston, Foreigner, Lionel Ritchie. If you look at my iTunes most played this is what comes up on top.
RNR666: I swear I won’t ask for more recommendations, but I, as a movie freak, am really curious about have you seen any badass movie that’s not mainstream? Have you played in, or written a score for a movie? How much does film, as a genre, interest, or influence you?
THE HORRORIST: Have you seen “The Skin I Live In” also known as La piel que habito? I love movies although these days less and less new ones are being released I find interesting. Kubrick, Lynch, Gasper Noe, John Hughes, Paul Thomas Anderson are some director that of course (and everyone else I think) loves.
RNR666: Finally, please tell, judging by your work and topics, I can easily imagine that the stamp of the “perverted animal” is stuck on you. Do you fight against it, don’t give a shit about it or have you simply accepted yourself as a monster?
THE HORRORIST: Everyone has a monster inside. Everyone is also a good person too. This is what is is to be human. Love both sides in yourself and others and you will be happy… half the time.
/// /// /// /// /// /// /// /// ///
all photo credits: Things to come Records
thx & bigup: Technokunst
eng translate: CsatiUH FEST 2019 speciális programajánló punkoknak
Ha egy hangszer megszólal az már jazz – szól Szimatyien örökérvényű mondata. Az UH FEST meg úgy pank ahogy van – ezt pedig mi, vájtfülü pankok mondjuk, de ha szereted az érzést, amikor valaki kitalálja helyetted a tutit, akkor íme, összeszedtük neked,
hogy a MA INDULÓ UH fesztiválnak melyek is lesznek a legpánkerebb eseményei.
HÉTFŐ / SEPTEMBER 30TH / HÁROM HOLLÓ
Sister Iodine
https://sisteriodine.bandcamp.com
Durva francia nojz, vagy ha úgy tetszik bruit français.Didi Kern & Philipp Quehenberger
http://www.qedsounds.com
Brutális tér-idő hajlítás dobbal és elektronikával.KEDD / OCTOBER 1ST / ARTUS STÚDIÓ
Papiro
https://papiro.ch/
A faszi az RNR666 közeli MIR-ből és a Roy and The Devil`s Motorcycle-bőlCSÜTÖRTÖK / OCTOBER 3RD / RS9
Cranky Bow
https://coldmoss.bandcamp.com/album/why-your-aikido-will-fail-on-the-street
Anno 2015 februárjában a DerTanz-cal, legutóbb pedig Cranky Bowként járt RNR666 buliban ez a kimért és szexi pszichopata.DJ Flugvél og Geimskip
https://djflugveloggeimskip.com/
szabo kollegánknál jobban csak kevesen várják ezt az estét: a Lightning Bolttal is turnézott ez a csodálatos izlandi szintis csaj.SZOMBAT / OCTOBER 5TH / TRAFÓ
Keiji Haino + Pándi Balázs
https://keijihaino.bandcamp.com/
ハンガリー人と日本人は仲良しです – szól a régi japán közmondás és milyen igaz!HANGOS LEVESEK – interjú a Szmúti Csorba rádióműsor készítőjével
Ha még nem hallottál a LAHMACUN rádióról, akkor biztos nem hallottál a Lahmacunon hétfő esténként 6 és 7 óra között hallható SZMÚTI CSORBA című műsorról sem. Persze, te sem lehetsz tökéletes. Most viszont alkalmad nyílik rá, hogy kiköszörüld ezt a csorbát. Ennek érdekében és amúgy is beszélgettünk egyet Baksa Gáspár barátunkkal, aki töretlen lelkesdéssel gyűjti, aprítja és főzi össze hétről hétre zenei csemegéit, amelyeket hallgatva még Burroughs meztelen ebéd-definíciója is eszembe jut, miszerint a Meztelen Ebéd nem más, mint: “a frozen moment when everyone sees what is on the end of every fork” – de levest, ugyebár nem villával eszünk, kivéve ha sűrű, mint egy szmúti csorba.
Ha valaki nem tudná, mesélj, hány adáson vagy túl és egyáltalán mi a koncepció: ez egy zenei, vagy inkább gasztro műsor?
A Szmúti Csórba volt az egyike az első műsoroknak a Lahmacun rádión, azóta heti rendszerességgel “főzök” új műsort, kb. 30 műsor készült el eddig.
A műsor nevét maga a Lahmacun (török pizza) tematika mentén találtam ki, lévén az is egy táplálék, arra gondoltam követem azt a vonalat és anyukám “mindent-belerakunk” levesei inspirációjából Szmúti Csórbának nevezem el – ami vajdasági szerbizált magyar megfogalmazásban kevert levest jelent. Ez a mindenféle keveréket felhasználó név jól illett a zenei koncepciómhoz, amiben sokfajta zenei stílusnak akartam teret adni.Nem titok, hogy nem csak műsort készítesz de a Lahmacun fejlesztésében is részt veszel. Mit szóltal amikor Bokor Peti (neves filantróp, aki a Lahmacun rádiót kitalálta, megcsinálta és fenntartja) megkeresett a rádió ötletével? Van ilyesmire igény? Hallgatnak az emberek rádiót? Te hallgatsz és téged hallgatnak?
Örültem amikor megismertem Bokor Petit és láttam benne azt az aktivitást, lelkesedést és az összefogó erőt ami a budapesti szcénának nagyon jól jön – hogy a sok kicsi, nagyon izgalmas történéseket egybefogja. A Lahmacun rádió ötlete az mmn blog kiegészítéseként jött létre. Egy haverom (Ioanis) szintén egy rádió elindításán munkálkodott akkoriban és már megvolt neki a technikai felkészültsége ebben (szerverek, informatikai beállítások) – összekötöttem őket, kialakítottunk egy kezdetleges weboldalat és elindult a Lahmacun rádió adása. Hogy mekkora igény van rá, nem tudom átlátni, de mindenféleképp nagyon pozitívak a visszajelzések és a rádiós munkatársak fáradhatatlan munkájának köszönhetően jól működik az egész. Személy szerint én nagyon ritkán hallgatok rádiót, de kellemes meglepetésekkel találkozok lépten-nyomon amikor rászánom magam, sokszor nagyon izgalmas új zenéket fedezhetek fel ilyen csatornákon. A mai internetes világban minden elérhető a zene iránt érdeklődőknek, de a hatalmas globális dzsungelben nehéz megtalálni a minőséges dolgokat, ezért is szükség van jó irányadókra.
Melyik “tányérod” a személyes kedvenced?
Sok fajta zenét hallgatok, nem tudom magam egy stílusra leredukálni… A lista pedig túl hosszú lenne. Műsoraimat tematikus blokkokra igyekszem felosztani, legyen szó az extrémebb industrial/noise/metal zenékről (Chilli leves), elektronikus zenék (Hidegleves), musique concrete (Cérnametélt leves), punk/rock/metal (Bableves), ethno/neo-folk (Palócleves), prog-rock (Minestrone leves) vagy a tematikus, egy-egy alkotóhoz köthető műsorokra (Conny Plank, Daniel Miller, Mick Harris, Hortobágyi László, Mario Marzidovsek, stb.)
Ha nyithatnál egy estére egy Szmúti Csorba lakáséttermet, akkor mi lenne az a háromfogásos, egymástól kellőképpen különböző mégis harmonikus ÉLŐ zenei menü amit felszolgálnál?
A már nem élő/nem aktív zenészek listája hosszú lenne, de ha az élő/aktív együtteseket vesszük, akkor: Carter Tutti, JK Flesh, Krzysztof Penderecki lenne az étlapon. Nekik még valódi, finom levest is főznék!
CSAK EGY DOBOS – interjú Bob Berttel a Sonic Youth, a Pussy Galore, a Lydia Lunch Retrovirus és még sok más zenekar dobosával
Bob Berttel az instagrammon keresztül lettünk ismerősök és nem csak azért gondoltam, hogy jó lenne csinálni vele egy interjút, mert, hogy ő volt a Sonic Youth dobosa a 80-as években (Richard Edson után és Jim Sclavunos előtt), hanem azért is, mert az Bob instagramját elnézve, gyakorlatilag szegről végről mindenkit ismer az űgynevezett r’n’r undergroundban. Nem csak sztárokról és nem csak a Sonic Youthról kérdeztem, a cikkben felhasznált képeket viszont egytől-egyig Bert instagramjáról loptam. Bocs, Bob.
– Hadd indítsak egy kissé távoli párhuzammal. Az én apám 1956 nyarán született, te pedig 1955 nyarán, tehát ugyanahhoz a generációhoz tartoztok, csak épp a világ két ellentétes oldalán. Apám a ’70-es évek Magyarországán, sok más fiatalhoz hasonlóan, egy gitárral a kézben énekelt és pol-beat zenét játszott: politikai töltésű dalokat énekelt, mint egy korai Bob Dylan. Mit játszottak a ’70-es évek fiataljai New Jerseyben?– Először is, nyissuk a fókuszt tágabbra, beszéljünk Amerikáról ahelyett, hogy csak New Jerseyre koncentrálnánk. Ez a tietektől teljesen különböző világ volt, én a ’60-as években nőttem föl, olyan helyen, ahol a zenét a rádió Top 40-es listája és a „brit invázió” jelentette, a Beatles, Rolling Stones, Animals, Kinks stb, melyekből itt kialakult a garázs-rock, folk-rock, pszichedelikus zene. Bizonyos értelemben ez volt a punk rock bölcsője is, olyan ’60-as évekbeli előadók albumaival, mint a Velvet Underground, MC5, The Stooges. És persze ott volt a sok jó jazz, blues, stb. Ezeken nőttem föl. Ugyanakkor éltük át az értelmetlen vietnami háborút. Aztán jött a ’60-as évek ellentmondásos végszava: Woodstock, a Manson-család, Altamont… Szinte biztos vagyok benne, hogy apáddal kevés közös tulajdonságunk van, azt kivéve, hogy mindketten öregek vagyunk már. Én különben nagy Bob Dylan-hívő vagyok.– Egy interjúban azt mondtad: „Hobokenben töltöttem majd’ az egész életem, nem akarok elmenni sehová… ez Frank Sinatra és Steve Shelley lakóhelye.” Kerouac is megemlíti Hobokent, az Úton-ban: „Közben Dean állást kerített egy parkolóban, hobokeni lakásukon összebalhézott Marylouval – Isten tudja, oda is minek költöztek át –, de Marylou annyira kiakadt, hogy valami hajmeresztő váddal feljelentette a rendőrségen, így aztán Deannek le kellett lécelnie.” Mi az, amit tudni kell Hobokenről? Vannak-e kultikusnak számító helyei és mi ezek jelentősége a mai hobokeni fiatalság számára – beleértve téged, a Sonic Youth-t és generációtokat?
– Érdekes, tegnap New York Cityben sétáltam egy barátommal, aki megmutatta az épületet, ahol Kerouac az Úton-t írta… Hoboken mindössze egy négyzetmérföldnyi terület Manhattannel szemben, a folyó túlsó partján. Jó kis laza munkásosztálybeli hely volt, tele művészekkel, zenészekkel, ott volt a Maxwell’s nevű remek rock klub, és kicsivel arrébb a lemezbolt, ahol dolgoztam akkor – a Pier Platters. Ma drága elit hely, ahol családszaporító sóherek laknak, egyre-másra sorjáznak a sportbárok, bennük részeg izomagyúakkal. Itt is van még néhány barátom, de zenei-társasági életem nagy részét New York Cityben és Brooklynban élem.
– A Sonic Youth-szal azután vetted föl a kapcsolatot, hogy egy belvárosi lemezboltban megláttad a hirdetést, melyben dobost kerestek. Milyen más zenekarok voltak még Hobokenben, akikhez szívesen csatlakoztál volna, illetve miben tűnt ki a Sonic Youth?
– A Sonic Youth és nagyjából az összes zenekar, melyben játszottam, manhattani bázisú volt, Hobokenben akkoriban három ismertebb zenei formáció működött: The Bongos, Yo La Tengo és Individuals. De, mint mondtam, itt volt a Maxwell’s Club, ahol a legjobb bandák játszottak, igazából ott éltem. Nirvana, REM, Sonic Youth, Beck, Pixies, mind megfordultak ott sztárrá válásuk előtt.
– Olvastam, mit nyilatkoztál 1983-ban, a Sonic Youth első európai turnéján a Lausanne-i koncertről: „…Műsorunk végén kisebbfajta lázadás tört ki, tüzekkel, tiszta őrület volt és aztán még nagyobb őrület lett. …A Sonic Youth, mondhatni, utat tört a független amerikai zenekarok európai turnéi előtt. …Senki nem tudta, mit akarnak ezek a New Yorkból érkezett huligánok a tiszta kis városaikban és bárki is volt, aki eljött minket megnézni, szemlátomást majd’ megveszett a zenénktől.” Mi volt a benyomásod, készen állt-e erre Európa akkoriban? Találkoztatok-e olyan európai bandával, akiket ismertetek, akit fontosnak tartotok? Olvastam azt is, hogy rengeteg fotód van erről a turnéról, amik belekerültek a könyvedbe is.
– Igen, amint korábban már elmondtam, Európa mindig is befogadóbb volt a művészi, szokatlan zenére, mint az USA. Az akkori turnék egyikén találkoztunk az Einstürzende Neubautennel, akiket nagyon megkedveltünk, ma is nagy rajongójuk vagyok.
– „Thurston Moore és Kim Gordon, a Sonic Youth két tagja mutatta be Bertet a Pussy Galore nevű együttesnek – akik akkoriban épp dobost kerestek – egy manhattani Einstürzende Neubauten-koncerten, ez indította el pályafutása következő szakaszán.” Szétválásotok valóban annyira baráti volt, hogy a régi bandád ajánlotta a következőt?
– Ó, igen, teljesen vállalható volt. Ma is lógok velük időnként. Igazából én mondtam Kimnek és Thurstonnak, hogy már úgy játszanék valahol, mire ők útbaigazítottak a Pussy Galore-os srácok felé, akik nemrég költöztek New Yorkba.– Muszáj megkérdeznem, ismered ezt a lemezt? Hogy tetszik Pándi Balázs dobolása? Nyugi, lehetsz totálisan őszinte.– Szeretem ezt a lemezt. Pándi elképesztően jól dobol!
– A Pussy Galore-ról így nyilatkoztál: „a legdögösebb rockzenekar, ami jelenleg dübörög a bolygón”. Ezzel nem is vitázom. Az én szememben Jon Spencer kőkemény blues arc! Mit gondolsz, mennyire lényeges a blues a punk számára, például a mai trash-blues tükrében? A 2000-es években a magyar kortárs zenészeknek újra fel kellett fedezniük, annyira lenézett műfaj volt. Volt-e olyan idő, amikor amerikai bandák szégyellték a blues-t?– Nem mindenki a bluesból indul ki, de a legtöbben igen, a Pussy Galore-ra erősen hatott a Rolling Stones és a garázsrock, ezek mind blues-gyökerűek. A Sonic Youth Glenn Branca gitárkompozícióiból indult ki, de természetesen, mint minden jó ízlésű rock-hallgató, ők is nagyon kedvelték az MC5-ot, a Stoogest, a New York Dollst, akik számára ismét csak a blues az alap.– Egy időben sok interjút készítettél a BB Gun elnevezésű fanzinnak, de, mivel sajnos képtelen vagyok bármit megtalálni a neten, ez minden, amit tudok róla. Európában a ’90-es években a nyomtatott/másolt punk-lapok jelentették a műfaji tájékozódás szinte kizárólagos formáját, ma pedig ismét vonzó lett a fiatalok körében ez a formátum. Mi újság az Egyesült Államokban? Azt mondtad: „A legjobb két BB Gun-interjúm a Vincent Gallóval, illetve a Genesis P Orridge-dzsal készített”. Van-e olyan, akit nagyon szerettél volna meginterjúvolni, de nem sikerült? Kit választanál a mai underground bandák vagy zenészek közül?– Nagyjából mindenkit sikerült megszólaltatnom, akit akartam, a BB Gun elég sikeres volt. Sok jó részlet, elsősorban fotók, benne lesznek a könyvemben. Manapság nem sok zene foglalkoztat, általában régi barátaim fellépéseire járok. Akikkel a Lydia Lunch Retrovirusban játszom, a többi zenekaraikkal is jó dolgokat csinálnak: Tim Dahl a Child Abuse-zal, illetve Weasel Walter a Cellular Chaosszal. Szintén nagyon kedvelem a Death Valley Girls nevű zenekart, ők Los Angelesből valók.– Az Instagramod alapján az a benyomásom, te mindenkit ismersz az amerikai rock and roll underground világában. Mi itt Budapesten immár ötödik éve megünnepeljük a Cramps énekes Lux Interior születése és halála évfordulóját. Ismerted Luxot? Van-e róla emlékezetes élményed?– Láttam a Cramps egyik legkorábbi koncertjét, amikor 1976-ban a Ramones előtt játszottak a CBGB-ben. Miriam Linna volt az akkori dobosuk. Régi rajongójukként immár harmadik éve részt veszek a zenekar tiszteletére tartott Halloween Tribute fesztivál rendezésében. Luxszal vagy Ivyvel személyesen sohasem találkoztam. Azonban jó barátok vagyunk Kid Congo Powersszel, akivel a ’90-es években a Knoxville Girlsben játszottunk, jelenleg pedig Mick Collinsszal, a Dirtbombs/Gories vezetőjével trióban a Wolfmanhattan Project nevű supergroupban játszunk. Egy kislemezünk már megjelent, és idén jön ki az első albumunk Blue Gene Stew címmel.– Sok punkzenekart ismerünk New Yorkból, Texasból és Kaliforniából, de tudnál-e „rajzolni” nekünk egy amerikai punk-térképet? Persze, nem 51 punkegyüttesre gondolok, inkább olyat, amely a „szürke zónákban” működőket mutatná. Illetve van-e olyan állam, ahol nem ismersz punkokat?– Biztos vagyok benne, hogy mindenhol vannak jó punkzenekarok, mostanában kissé kiestem ebből a körből… Nagyon szerettem a Laughing Hyenast Detroitból. Chicago, Minneapolis, Seattle. Egyik fölött sem szabad elsiklani.– Melyek azok az új zenekarok, akikre szervezőként oda kell figyelnünk, ha Európába jönnének turnézni?
– Én kétszer játszottam Budapesten a Lydia Lunch Retrovirusszal, ott voltál? (Sajnos nem… – a szerk.) A Death Valley Girls rendszeresen turnézik Európában, ha még nem jártak felétek, hát itt az ideje.(A fordításban Csati barátunk segített)Just the drummer – Interview with Bob Bert the drummer of Sonic Youth, Pussy Galore, etc
I have became acquainted with Bob Bert through Instagram and I didn’t just think it would be cool to interview him because he was playing drums for Sonic Youth in the ’80s (after Richard Edson and before Jim Sclavunos), but also because looking at his insta, I was convinced he knew every single soul in the so-called R’n’R underground. I asked him about a lot more than just stars and SY. I stole all the attached photos off his Instagram account. Sorry, Bob.
– Let me begin with a somewhat distant parallel. My dad was born at the summer of 1956, you in the summer of 1955 – so you are the same generation
on the two ends of the world. My father in the 1970s here in Hungary, like many Hungarian young people at this time, was a one-guitar-singer and played pol-beat music: he sang politically overwhelming songs like an early-Bob Dylan. What did young people of the 70s in NJ play?– Well let’s start by saying the USA instead on just New Jersey. It was a completely different world, I grew up in the 60’s where the music was top 40 music on the radio and the British Invasion, Beatles, Rolling Stones, Animals, Kinks etc. evolving into all kinds of garage rock, folk music, psychedelic music. It was also the beginning of punk rock in away with albums being released in the 60’s like the Velvet Underground, MC5, Stooges. Not to mention all kinds of cool Jazz & Blues etc. That’s what I grew up on. We were also dealing with the senseless Viet Nam war, the 60’s ended on a Weird note, Woodstock Festival, Manson Murders, Altamont festival. I’m sure Your Dad and I have little in common apart from being old. I am a life long fan of Bob Dylan.– In an interview you said: “I’ve lived in Hoboken most of my life, and I’m not going anywhere anytime soon.” “…home of Frank Sinatra and Steve Shelley.” But Kerouac wrote about Hoboken in OnTheRoad also.: “Dean had a fight with Marylou in their Hoboken apartment — God knows why they went there.” What’s important to know about Hoboken? Are there any places and events you consider cultic about Hoboken and do you think they are important for today’s Hoboken youth, including you, Sonic Youth and your generation?
– Funny, yesterday I was with a friend walking in NYC and he pointed out the apartment where Kerouac wrote On The Road. Hoboken is only a square mile and is right across the river from Manhattan. It was a cool working class place filled with artists musicians, a great rock club Maxwell’s and than soon after the great record store where I worked called Pier Platters. Now it’s a very hard to afford place to live filled with rich people popping out kids and if filled with sports bars and drunken jocks. I still have a few friends here but most of my social life and music life are in NYC and Brooklyn.
– You contacted Sonic Youth after you saw a flyer in a downtown record store saying Sonic Youth needs a drummer. What bands were in Hoboken those days you might have joined and in what respect did SY stand out, what made it special?
– Sonic Youth and pretty much every band I’ve been in has been based out of Manhattan, the bands that were well known in Hoboken in the 1980’s were the Bongos, Yo La Tengo, Individuals. But like I said we had the Club Maxwell’s where every great band played, I practically lived there. Nirvana, REM, Sonic Youth, Beck, Pixies, they all played there on the way up.
– I read that you came to Lausanne with the first SY’s Eurotour in June 83, on your birthday, which turned out to be quite irregular: “…When we finished the set, a riot broke out with small fires, it was nuts and things got crazier. … Sonic Youth definitely paved the way for indie US bands touring Europe. … No one knew who these freaks from NYC were in their nice little towns and we blew whoever was there heads off.” What was your impression, was Europe ready for your music at that time? Did you have a European band you met, whom you knew and did something important at the time?
– Yes what I said before is all true. Europe has always been more receptive to artier out there music than the USA. On one of those early Europe tours we met the band Einsturdste Neubauten, the industrial band from Berlin who blew our minds still a big fan.
– “Sonic Youth’s Thurston Moore and Kim Gordon introduced Bert to Pussy Galore – who happened to be looking for a drummer at the time – at an Einsturzende Neubauten show in Manhattan, and that launched the next stage of his career.” – was your break-up really so friendly that your old band recommended a new one?
– Oh yeah, It was all very comparable and I still hung out with them. I actually asked Kim & Thurston at that show that I was itching to play again and they pointed me towards the Pussy Galore kids who just moved here.– I must ask if you heard this record? How you like Balazs Pandi’s drumming? Relax, he’s our very good buddy so you can be absolutely honest!– Love it He’s amazing!
– About PG you said “the coolest now rocking band on the planet.” and I will not argue with you. Jon Spencer is a total blues-head in my eyes! What you think: how important is the blues for punk music, say, in the mirror of today’s trash-blues? In the 2000s, Hungarian contemporary musicians had to rediscover blues again. Was there a time when blues was embarrassing for the US underground bands?– Well not everybody is influenced by the blues but so much is, Pussy Galore had a big Rolling Stones, garage rock influence which all stemmed from the Blues. Sonic Youth were more influenced by Glen Branca but like anyone else with good taste in rock were big fans of MC5, Stooges, New York dolls etc. well all blues based.– You did a lot of interviews to the BBGun zine, but I cant find anything on the internet and dont know anything about BBGun. Here in Europe, in the early 90’s printed punkzines were the rage and people are starting to re-discover them today, what’s the situation in the US? You said: “My top 2 BBGun interviews were Vincent Gallo & Genesis Breyer P-Orridge” Who did you really want to, but couldn’t so far, get interviewed by? Who would you choose from today’s underground bands or musicians?– I pretty much interviewed everyone I wanted to and BB gun had a nice run. A lot of good things especially photos will be in my book. Not a lot of stuff around today floats my boat, I usually go to see shows that are friends from the past. The bands that my bandmates from Lydia Lunch Retrovirus are in are doing cool stuff. Tim Dahl with Child Abuse & Weasel Walter’s Cellular Chaos. I also really like a band from LA called the Death Valley Girls.– Based on your instagram, I have the impression that you know everybody from the American rockandroll underground. For the fifth year now we celebrate here in Budapest the singer of Cramps, Lux’s birthday and the anniversary of his death: did you know Lux? Do you have a memorable story with him?– I saw the Cramps early on at CBGB opening for the Ramones around 1976, Miriam Linna was their drummer. I’m a huge fan and also am part of a Halloween Tribute to them for the last 3 years. I have never met Lux or Ivy. I am really good friends with Kid Congo Powers and we played together at the end of the 90’s with the Knoxville Girls and currently with him and Mick Collins of the Dirtbombs Gories in a supergroup called the Wolfmanhattan Project. We have a single out and our album Blue Gene Stew will be coming out this year.– Sure we heard a lot about NY punk bands, Texas punk bands and punk bands of California but can you “draw a map” of US punks for us? I do not want to list 51 punk bands, but rather to point out the “grey zones”. And from which states do you not know any punks?– I’m sure there are good punk bands everywhere, I’m a bit out of the loop at this point. I’m a big fan of the Laughing Hyenas who were out of Detroit, Chicago. Minn, Seattle. All should not be overlooked.– Which are those new bands that we should pay attention to as organizers when they are heading towards Eastern Europe?
– Death Valley Girls are always touring Europe, if they haven’d played Budapest yet they should.Lesz egy kurva nagy buli egy kurva nagy puszta közepén
A térkép szerint, kábé itt mész le a térképről:
ha elmész június kilencedikén (igen, vasárnap, de másnap pünkösdhétfő, azaz szabadnap! – köszi kiáradó szentlélek!) a PUNKÖSD FREAKEND FESZTIVÁLra, ahol többek között fellép az RNR666 egyik kedvenc magyar bandája a CHICAGO BULLS (velük készült korszakos interjúnkat ITT olvashatod), de sztorizgatós beszélgetésre érkeznek majd Cpg tagok is: “asszem Kutyás meg Takony” – fogalmazott a haverunk, aki felhívta figyelmünket erre a csodálatos rendezvényre, ahova nyári fesztiválokra egyáltalán nem jellemző módon:
NEM LESZ BELÉPŐ!
Lesz viszont zenekarokat támogató becsületkassza, pia, mezőn sátrazás, zaj és lángos is! Ha pedig, te mint
cukros seggű pesti köcsögaki burokban élsz a főváros keretein belül, azt gondolod most, hogy te ilyen kurva messze az életbe nem mennél el egy buli kedvéért, akkor csak szólok, hogy a Nyugatiból Kecskeméten, majd onnan busszal Kiskunfélegyházán át, összesen
alig több mint három és fél óra alatt oda is érsz!Роцк анд Ролл – INTERJÚ IGORRAL, A TOTAL REJECTS FRONTEMBERÉVEL
Május 17-én már másodjára jönnek RNR666 buliba a kedvenc ruszkijaink, a Total Rejects. Ezen az estén fellép velük a szintén orosz hc-punk, a Fake Fun és a szegedi (általam a plakáton teljesen tévesen leszintipankozott) Testrablók. Nekik, a Testrablóknak hála, előbb Szegedre mennek az oroszok, majd hozzánk Budapestre a Gólyába. A Total Rejects frontemeberével Igorral (aki az alábbi fotón vízszintes testhelyzetben látható) pofáztam egy nagyot így pár nappal a buli előtt, olyan dolgokról amik talán titeket is érdekelhetnek napjaink Oroszországáról és a mai orosz rockandrollról.
RNR666: Igor, te Permből származol, amiről kb annyit tudok, hogy kurva messze van: Budapesttől több mint 3200 kilométerre keletre (összehasonlításképpen: Barcelona-Budapest nagyjából 1900 km), de mesélj, mi a helyzet Permben? Van ott nagy punkzenei élet?
Igor: Now not. But in past we did a so called Bad taste crew bookency were we booked a local little garage punk/noise scene – The Powlers, Lo-Fi Woman, Twisted Superheroes, B-Movie Massacre, Killer Nerd etc. I played in most of them on different instruments . This series of parties was called Bad Taste party.
RNR666: Na és úgy általában mi a helyzet Oroszországban? Hova menjen az aki bele akar botlani az orosz undergroundba?
Igor: It were always a big megapolices like Moscow and St Petersbourg most of the scene is concentrated there. But there is also a strong punk scene in Nizhniy Novgorod nowadays. In a province cities scenes are mostly concentrated around 1 energetic person. In the city Kirov it is concentrated around Pavel Myatny ( bands – Superkozly, Operciya Almaznoye Bikini etc), in Nizniy Novgorod around Vanya Chuvash (bands – Pospish Potom, Muzhik etc)
RNR666: Ti a Total Rejects-szel a klasszik 77-es punkot toljátok. Vannak nagy újdonságok oroszországban, bandák, stilusok, amik csak rátok jellemző?
Igor: I don’t think there is something new – special russian style. Even soviet underground bands sounded like their favorite western bands but much more lo-fi. For Total Rejects – we decided to play a straight western garage punk with a big influence a dirty punk 77 bands like Germs and GG Allin and as loud as possible. We want every our show to be an extreme attraction.
RNR666: Oroszországot valahogy úgy képzelem, hogy nálatok valaki valakivel valamiért mindig verekszik. Vannak nagy harcok a szcénák között?
Igor: It was in 1990s when young guys fought on the streets. For examples punks against rappers – it was super funny. Now not. Everything is peaceful in music and people are openminded.
RNR666: Most a Fake Funnal jöttök, de legutóbb, 2018 nyarán Leo Fishhead cimborátok (szentpétervári trash-blues onemanband) volt itt veletek és lépett fell a Total Rejects előtt az Aurórában. Mi van Leoval? Vége a barátságnak? Befejezte a rockandroll ipart?
Igor: No, he has some shows in Spain soon. He has no problems with concerts and tours. When we played first time with Fake Fun last autmn we drunk a lot after and decided to plan a split tour for spring, so it was planned even before our winter balkan tour with Leo Fishhead. Unfortunatly there is no 10th place in a van((( He really wanted to join … but may be next time in Budapest!
RNR666: Mi most az interneten pofázunk, viszont elég aggasztó híreket hallani arról, hogy az oroszok hamarosan lekapcsolódnak a netről és lesz egy saját, különbejáratú hálózatotok. Ti mit tudtok erről? Para van? Hogy fogtok facebookozni, bandcampezni, instagrammozni? – és még sorolhatnám…
Igor: Don’t worry there will be no shit like that. It was one of the deputies who offered some sort of that but everybody laughed at him, everything is a western spy propoganda hahahah! you know our stupid prime minister is instagram and twitter addicted. the real thing is one deputy offered to close facebook in Russia and thats all but it was not supported by the government. Never heard about closing worldwide internet. I also don’t believe that in germany every second guy is a gay as it is said here)))) I prefer to filter political news from the both sides!
A budapesti Lux Interior bulik hiteles krónikája 2013-2019
Cikkünk címét elolvasva a tényekhez szilárdan ragaszkodó Cramps-rajongó joggal mondhatja, hogy Lux Interior (született: Erick Lee Purkhiser) a pszichobilly, a horror-rock, a perverz-punk és még megannyi műfaj szülőatyja soha nem járt Budapesten, főleg nem 2013 és 2019 között, tekintve, hogy 2009 február negyedikén egy kaliforniai kórházban hajnali fél ötkor elhalálozott aorta disszekció következtében.
Végzetesnek bizonyuló aorta disszekciója során az akkor 62 éves rockandroll legenda főverőérének belső falán repedés, szakadás alakult ki amelyen az áramló vér benyomult, szétválasztotta az érfali rétegeket, és kettős ércsatornát alakított ki, azaz, mindkét csatornában vér áramlott. Ezt az állapotot az egyik legsúlyosabb nagyér katasztrófák közé sorolják. Ebbe halt bele többek között Georg August von Braunschweig-Lüneburg, közismertebb nevén II. György király is. Minket persze már 2013-ban sem béklyóztak a tények, amikor fejünkbe vettük, hogy az akkor már négy éve holtan heverő Lux Interiornak emléket állítsunk abban a városban amelyet élete során legfeljebb 344 kilométerre közelített meg zenekarával még 1998-ban. Az ötlet nagyjából az volt, hogy ünnepeljük meg évente egyszer Lux születésnapját és egyszer a halálának évfordulóját is, azaz a külső szemlélő által szinte követhetetlen módon, legyen évi kettő darab Lux nevével fémjelzett örjöngés. Az un. Lux bulik tehát eleve bulipároknak lettek kitalálva: a születésnap októberben, a halotti tor pedig a rákövetkező év februárjában, lehetőleg jól megközelítve egy-egy hétvégi dátummal október 21-et és február 4-et. Ha volt ember rajtunk kivül aki kiigazodott a dátumok és az egymást követő tematikák látszólagos kavalkádjában, annak további zavaró tényező lehetett, hogy az éppen induló bulisorozatunk neve első hangzásra nagy hasonlóságot mutatott az akkoriban futó LUXY BULIK nevével – világított rá az általában szkeptikus Piréz Zsófi kollégánk. Ráadásul (szerinte) a lux szó csengése inkább szül majd a gyanútlan fejekben valami joggal/jogtalanul túlárazott, jasszkarizó, menősködő, bennfenteskedő benyomást, de semmiképp sem fognak asszociálni az emberek a mi imádott rocksztárunkra. Ennél csodálatosabb zürzavart nem is kivánhattunk volna magunk és a Lux-ünnepek köré, így nem volt más hátra: felkértük az akkoriban a város legbetegebb főütőerének számító Vittula Klubbot, hogy adjanak helyet Lux Interior budapesti születésnapjainak és halotti torainak.
Az első szitázott plakátpárt az 1000% alapítója, TM45 Ricsi barátunk készítette és húzta fel egy csodálatos popkulturális utalásra művét: a szülőágyon a vérző combköz szorításából előbújó, “Better ask my momma how to make a monster” mondatot üvöltő Lux fej ugyanis a Cramps 1990-es klipjéből való: ez a megható és egyszere fájdalmas pillanat a The Creature From The Black Leather Lagoon nyitóképe (rendezte: Rocky Schenck).
Ezek voltak azok a bulik ahova először még boldog kiváncsiságtól hajtva, majd másodjára már csupán a becsapottak dühétől vezérelve, de eljöttek a pszicho-kánon szerint kiöltözött, belőtt frizurájú valódi pszichobilly arcok is. De a két buli alatt gyorsan kiderült, hogy a Lux bulikon messze nem csak és kizárólag pszichobilly és Cramps szól majd a hangfalakból. A bizonyos szempontból jogos dj-verés talán csak azért maradt el, mert a magyar pszichósok alapvetően úriemberek, akik belátták, hogy ott és akkor a hűen dédelgetett tabuk ledőlnek, a Cramps evangéliuma pedig kilép saját árnyéka alól: Jackie Robinson (nem az első fekete baseball játékos, hanem a kultfilmszínész) kakofon-experimentál bemelegítője, vagy épp Zefyr Balázs és a Küss Mich rideg szintipankjai valóban, köszönőviszonyban sem voltak a szűken értelmezett rockandroll örökséggel – és ez így volt rendjén. Csühessel ekkor deklaráltuk a Lux bulik alapvetését, miszerint:
§1. Lux bulin olyan zene szóljon ami valószínüleg Luxnak is tetszene, ha ott lenne velünk a Vittulában!
§2. Lux bulin olyan ember rakjon fel zenéket aki szereti a Crampset!
Így került a második buli lineupjába az ős-breakcore/free-tekno harcos Thalium Atti barátunk is. Thalium és bátyja Lupus gyakorlatilag a mai napig az egyetlen olyan ismerőseim akik még saját szemükkel látták a színpadon Luxot. Erről mesélt Atti rá jellemző tömörséggel a C11H18N2O3 fanzin második számában:
A Lux bulik csodálatos ellentmondásosságára persze nem csupán a zenék sokszínűsége a példa, de magával a bulik helyszínével is meggyűlt a baja sok vendégnek. Ezek közül talán a legemlékezetesebb eset az volt, amikor a harmadik (azaz a 2/1.) bulin megjelent Subba Dirty Detty, aki akkor már harmadik alkalommal harangozta be az egykor szebb napokat látott blogján, olcsó de nagyhatékonyságú kábítószerekért cserébe (hazugság: kurva drágák voltak azok a szarok!) a soron következő Lux bulit. Detty, talán a legrövidebb ideig a Vittula légterében tartozkodó híresség címéért is sorbaállhatna, ugyanis lejött, ránk nézett és csak ennyit mondott “Itt szarszag van.” majd azonnal sarkonfordult és meg sem állt valamelyik puccos klubbig. Mi pedig egyszerre büszkén és meghatva néztünk bele Lux képzeletbeli szemébe és megjegyeztük: “Dögszagod van Öreg, de mi így szeretünk!”
A második plakátpárost a szintén 1000% tag Lobot Balázs tervezte és szitázta le nekünk. Ez a párban (hátmég külön-külön!) rohadt sok pénzbe kerülő relikvia az egyik utolsó még megvásárolható színes Lux-plakát, amit tulajdonosai legalább akkora becsben tartanak szobájuk falán, mint amekkora statement Cramps-pólót viselni. És valóban. Életemben először akkor akadt meg a szemem PYRAMIDS DON’T EXIST Bencén amikor leesett az egyik korai RNR666 buliba és ez a póló volt rajta:
Egy ruhadarab tehát predesztinál, az egekig emel és a romlásba dönt egyszerre, Bence (és gidái♥♥) noise-trash-szarjai nélkül pedig nem lettek volna azok a Lux bulik amik lettek. De, hogy éppen melyik fülsüketítő kedvenc borzalma szólt épp felvételről akkor Bencének, amikor a második Lux-halotti toron egybeforrt két lélek: nem tudjuk. De tény, hogy Puskár és Szurcsik Erika akkor és ott lettek egy pár. Krisztián ma délután így idézte fel a sorsfordító éjszakát:
“Még a csizmámra és Erika kockás ingjére is emlékszem. Én értem le előbb a frissen, berlinben használtan vásárolt barba belebújós csillogó csizmámban amit kipakoltam az asztalra. Erika pedig amikor megérkezett, úgy tett, mintha ügyet sem vetett volna rám, de azért elég átlátszó volt, nekem utólag azt mesélte, hogy a társaságban, akikkel volt, eléggé ő ösztönözte a többieket aznap, hogy menjenek a Vittulába. A lényeg, hogy kb tudtuk a másikról vagy sejetettük hogy ott lesz.”
Hát, bassza meg, mi ez, ha nem maga, a CRAMPS-i romantika húsvér megtestesülése?!!!!!!!!!!!
A ruhadarabok amúgy Lux Interior és neje Poison Ivy találkozásánál is nagy szerepet játszottak, amiről ITT olvashattok bővebben, minden esetre, Puskár és Puskárné egy-egy Cramps-polót kapott ajándékba az RNR666-tól esküvőjük napján – az alábbi fotót Erika készítette, ezért csak Krisztiánt láthatjuk rajta Cramps-polóban a nászútjukon:
A harmadik Luxbuli-pár volt az első alkalom amikor eszünkbe jutott, hogy egyszer mindennek véget kell érnie. Jónak és rossznak egyaránt. Nem üvölthetünk boldogan, sem szomorúan az örökkévalóságig. Egyszer mindennek vége: mint Luxnak is, azon a végzetes hajnalon. Így csak kevesen értették, hogy mit is jelenthetett, hogy a szuper artie plakátok helyett, most csak Lux első…
…és utolsó ismert fotóit felhasználva készítettük el a harmadik bulik meglehetősen puritánra sikeredett vizuálját.
Felocsúdva az önmagunk sajnálatából és az elmúlással szemben érzett tehetetlenségünket félredobva, a negyedik alkalmakat megpróbáltuk vadul megtolni: Rusek és Jehova részvételével. Az eredmény, mint mindig, persze ez alkalommal is ellentmondásosra sikeredett. Csabi felejthető, már-már közhelyes szettjét kiválóan ellenpontozta neje Rusek valódi, őszinte zenecsokra, amelyet, sorozatunkban, de talán a Vittula történetében is egyedülálló módon: a főkapcsoló lekúrásával tudtunk csak megszakítani! Rusek szárnyalt, megőrült és mi imádtuk a szettje minden pillanatát! Ez a buli kb akkorára sikeredett, hogy a következő, amúgy pont február negyedikére eső halotti torra már gyakorlatilag nem is emlékszünk.
Ezeket a bulikat követően a Lux Kuratórium egybehangzóan úgy döntött, hogy egyszerre kell vért frissítenünk és hagynunk, hogy az alvadt vér elzárja végre a még épen maradt agyi kapillárisokat. Ebből az elsőre kissé ambivalensnek tetsző koncepcióból született meg az ötödik születésnap és az ötödik halotti tor lineupja: Lux csontjairól a foszladozó húst már bekötött szemmel is leszopogatni képes Küss Michék és TELEϟPORT Peti mellé a Lemurian Folk Songs énekesnője VenusChrist került – akinek a forró olajra frissen ráfröccsenő sürű, nyers vér szerepét szántuk.
Gazemberség! – így kiáltott Stukker Bandi, amikor megtudta, hogy nem csupán szóbeszéd, hogy véget érnek a Lux-bulik. Igen. Hat alkalom éppen elég volt hogy újraszüljük, majd újratemessük a Nagy Lux Interiort. Ennél többet már nemhogy a hús és a csontok, de még a lélek sem bírna el. Az egyetlen még hátralévő telebaszása az emlékeztnek kurvára közeleg. Plakátpárosa főhajtás egy meglehetősen ritka, talán egy rajongó által készített, kissé dekomponált fotó előtt amin Lux, ahogy szokása volt gatyára vetkőzve önmagából, a háttérben a megilletődött fiatalok.
És bízva a keretes szerkezet örökérvényüségében a FEBRUÁR MÁSODIKÁN megrendezésre kerülő utolsó halotti tor plakátját ismét TM45 rakta össze. Lesz a bulin minden ami szokott: szörf-expert Kulo, zajos Bence, éjfél után álmosan, de óramű pontossággal megérkező TELEϟPORT, dögszag, nagy egymásratalálások és egy csomó zene ami valószínüleg Luxnak is tetszene, ha ott lenne velünk a Vittulában!
