A felkelő Nap háza

 
 

Új film vakoknak

 
 

Artúr, a barkács király

 

Hétköznapi hülyeségek

 
Megette a könyvlapot, utána tintát ivott.
 

Melt-Banana Minden

 
 
 
<<< KÉPEK + ÍRÁS&VIDEÓ
 
 
 

Öö például Alice, a részeges elefánt is

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
HAIL, HAIL,
THE GANG’S
ALL HERE!
 
 
 

Nyuszifül

 
Vagy kezdjem azzal, hogy amikor beszél két szám között, vagy csak úgy közéjükordít [ú, elég betépve beleüvöltöznek valami rockandrollba, & még az is jó, de még mennyire, az a munkahelyen nem biztonságos rész: tudod, az még elfogadható, hogy ritmusra püfölsz, az is, hogy közben néha kibuggyan belőled a bahthyini röhögés, de az már érdekes, ha a röhigcsélve püfölés után egyszercsak nekiállsz vonítani, mondjuk délelőtt tizenegykor, bedugott fülekkel]. Á, el se kezdem dicsérni, legyen elég annyi, hogy jó zenék & olyan hang, amitől zsibong az a részed, ahol a hátad a csípőddé tágul.
 
 
 

RETEK 7

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Augusztus 27.- én Miskolcon

a Vasgyárban rendezett

7. Retek Fesztiválról

Csati, a Létrák együttes énekes ütőse

írt élménybeszámolót

a Magazinba. 



 

Kedves nézőink

1989.I.lo.
Mivel magyar állampolgár vagyok szeretném megnézni az l-t is és a 2-t is, de állandóan ütköznek a műsorok, jó lenne ha ezen változtatnának, nem tudom ki az az idióta műsorszerkesztő aki ezt csinálja. 22-313 Győr
 
Az 1989-ben indult TV2 üzenetrögzítőjének jegyzeteiből Bruno Ferrari válogatott a Magazinba.
 
 
 
 

 

Éljen az ünnep!

 
dr. Ötvös ünnepi írása a Magazinban!
 
 
 
 
 

Beat Man Way

és új rovat a Magazinban!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
FILMEK VAKOKNAK
 
erre tessék
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Abszint

 
Első és egyetlen komoly találkozásom az abszinttal 18 éve nyáron így történt:

Menjünk el valahová! Menjünk. Hová? Menjünk Prágába! Mindenki odamegy. Mi menjünk Brünnbe! Menjünk. 

Éjszaka érkeztünk, lekászálódtunk a vonatról, kerestünk valami erdős részt, ott töltöttük az éjszakát. Reggel megkerestük az első kocsmát. Este megkérdeztük, hogy lehet innen kijutni a város szélére, mert ott szerettük volna tölteni az éjszakát. Ó itt ez a villamos, csak felültök rá, leszálltok a végállomáson és ott is vagytok. Erdős, hegyes, dombos, ligetes területre érkeztünk. Messzebb egy tó és egy diszkó csillámlott. A helyet elneveztük poljénak. Egy bozótos részen leheveredtünk. Reggel bedobtuk a sátrat (amit dísznek hoztunk), meg az összes felesleges holmit a bozótba, felültünk a villamosra és visszamentünk a kocsmába. Így ment három napon keresztül. Nem kell piramis, meg tengerpart, ha az ember jól akarja magát érezni a barátaival. Ott reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk. Volt, hogy olyan korán érkeztünk, hogy még nem hozták meg a sört! Ittunk limonádét.  Egy alkalommal a  rengetegből, amikor Frantisek pakolta le a söröket az asztalra, a mi kedvünkért megszólalt magyarul – Kurvá Isten. Isten básszá. Kitöröltünk egy könnycseppet szemünk sarkából. Jól esett hallani a magyar szót oly távol az otthontól. Sajnos mi nem tudtuk viszonozni kedvességét jó magyar ákcentussal fűszerezett vaskos csehszlovák trágárságokkal. Harmadik nap este szólt, hogy ez a kocsma egy sportklub épületében van, ott pálya, vannak itt zuhanyzók, ha gondoljuk zuhanyozzunk le, meg nyugodtan verjük fel a sátrat itt az udvaron, nem kell, hogy elmenjünk éjszakára. Sajnos az utolsó napunk volt ott, így kimaradt életemből a kocsmában sátrazás, de remélem még sor kerül erre is. 

 
Tovább a Magazinban
 

© Copyright 2013-2020 RNR666.