HÜLYEFASZBÁCSI KALANDJAI I.

 
 
Hülyefaszbácsi.A neve így egybeírandó, mert neki ez a három fő tulajdonsága nem csak amolyan név, hanem létösszegző jelző is.
Hülyefaszbácsi ontikus értelmét és célját a következő kalandja is jól egyértelműsíti.
Pont a HÉV-en utaztunk.Szűkre szabott guruló ketrecünkben,leheletek gőze és szájszagok kipárolgásai ültek az októbervégi arcokra.
Éppen előadást tartottam arról, hogy nem tudjuk hol vagyunk.
Zöld cellánk szélén álltunk az ajtó előtt, pontosítva helyzetünket.
Hülyefaszbácsi kocsonyás szemeivel bosszúsan nézett maga elé.
Mikor megálltunk, gyorsan leugrottam a járatól, hogy helyet tudjak neki adni.
Tanultam ebből, mikor egyszer Berhidára mentem haza az iskolából, és annyi cigány volt a buszon, hogy alig fértem fel.
Az ajtóhoz préselve Pétig egészen kellemesen éreztem magam, de onnan aztán kirobbant a lakat utcai irtózat és magával, egészen a betonig sodort.
Bevertem a valagam.
Szóval gyorsan leugrottam, hogy a keletkező űrön át hagyhassa el a tömegközlekedés netovábbját!
De Hülyefaszbácsit nem olyan fából faragták! De nem ám!
Ő ott akart leszállni ahol Bucó barátom állt.
– LEENGEDNE? HÁT NEM SZÁLL LE, AZTÁN ITT ÁLL AZ AJTÓBAN? -üvöltötte a vörösesre dagadó szétpiált fej-
Udvariasságom hiábavalónak tűnt. Kicsit fájlaltam a dolgot, hiszen egy kozmosznyi rést hagytam neki szabadulása és ketrece között, erre ő mit csinál?
Átfúrja magát, más betömött feketlyuknyi menésgócán.
Utána még sokáig nevettem rajta.

2012.10.25.

A FÉRFI, AKI ELCSERÉLTE MAGÁT EGY MARÉK ÖTFORINTOSRA

 TöbbSugárláng úr egy csöves.

Ha a villamoson meghallja a angolul kántáló női automatát, azonnal halandzsázni kezd.
Innen van a neve is.
Egyszer egy fiatalember azt találta kivenni a szavaiból, hogy: TÖBBSUGÁRLÁNG.
TöbbSugárláng úr amúgy szerelmes.
Egy aluljáróban van egy vakon éneklő és csárdásozó nő, mellette egy gyönyörű kutya.
Néha eljár arra. Először csak véletlenül került oda.
Új vadászterületekre volt szüksége, új letarhálható arcokra.
Aztán megakadt a szeme ezen a földi csodán. Egyre többet járt oda, és sóvárogva nézte szerelmét, a vakon éneklő nőt.
Ritmikusan csengő aprópénzes poharát esténként önfeledten idézi vissza a város egyik robosztus hídjának lábánál.
Gondolkodott, hogyan is kerülhetne közelebb imádottjához.
Egyik nap egy bankár eltűnődött azon, hogy milyen kellemes arcot vág TöbbSugárláng úr.
Éppen fantáziált.
– Jó napot! Elnézést! -szólt a bankár-
– HE? MIVAN? Ja! Bocsánat! tessen mondani.
– Kíváncsi volnék mi a titka?
– Hát el kell baszni, aztán menekülni.
– Mi? Nem értem. Mindegy. Engerm az érdekel, hogy vág ilyen idilli arcot, mikor látom hogyan él?
– Hát tudja szerelmes vagyok, csak nem akar összejönni a dolog. Félek.
– Hmm -tűnődött a bankár-  azt hiszem segíthetek.
– Igazán?
– Persze. Van egy ajánlatom.
– Hallgatom!
– Milyen módon szeretne kedveséhez kerülni?
– Akárhogyan, akár a poharába is pénznek!
– Rendben van. Ez megoldható, tudja bankár vagyok.
– Íme az ajánlatom: maga odaadja magát nekem, én meg felváltom magát és a poharába rakom. Na?
– Fúú, hát meggondolom jó?
– Nincs idő, akarja a nőt vagy nem?
– Persze hogy igen! BASSZA FASZ!
És kezet fogtak.
TöbbSugárláng úr másnap a bankfiókban elcserélte magát egy marék ötforintosra.
A bankár azonnal az aluljáróba rohant, és megtartva ígéretét a vakon éneklő nő poharába dobta az összeget, ami akkor már TöbbSugárláng úr volt, akit azóta már darabokra tépett és felfalt szerelme. 
TöbbSugárláng egykori, kábé 100 forintért megszerzett teste viszont túl sok helyet fogalt el a bankban. Lejmoláson kívül már nem értett, de kedve sem volt semmihez. Ráadául éjszakára nem lehetett magára hagyni. Végül a bank nevére iratta csontvázát és szerveit, kezébe nyomtak pár ezer forintot és kitették az utcára. Így lett TöbbSugárláng úr testéből középtávú befektetés.  
2012.11.15.

Álomleírás-Ősmagyarok

 
  
Hagyományőrzők csatáznak a mezőn.
Mindenki mindenki ellen.
Talpig korhű bőrruhában egy barlangba mentenek.
Érdeklődésem nem igazán kompenzálja tapasztalatlanságom.
Az egyikük láthatóan nehezményezi ittlétem. Nem tart valami harcos alkatnak.
A barlangban szembe ültetnek egy nővel.
Eszközöket ad át, szinte szakrálisan.
Kapok egy kardot, egy fokost, egy íjat, amin zeneszeretetemből fakadóan egyből hegedűlni kezdek.
Ezután ad egy maszkot, majd utoljára egy furcsa fúvós hangszert.
A maszkról megsúgja, hogy ezzel a természetben megjelenő arcait tudom ellopni, és jobb is ha így cselekszem.
A hangszer fekete.
Furcsa teáskanna alakú.
Fúvósnak hiszem.
Próbálom megszólaltatni, de nem megy.
Végül a sarokban leválik róla egy-két részlet, és újra fújni kezdem.
A végét a torkomra nyomom és végre megszólal.
Ismeretlen dallamokkal nyitok, majd általam ismertekkel folytatom a sort.
Erre Nehezményező, kivirult arccal magához ölel:
-NEM TUDTAM,HOGY EZ TE VOLTÁL!
Ezután modern ruhában biciklizek, embereket kerülgetek és valamiért egy felmosót tolok magam előtt.
A kapott dolgaim után sietek.
Naplemente van.
A tengerparton sétálnak az ősmagyarok.
Nem érek oda. Felébredek.
 

ÁLOMLEÍRÁS – A ZÁGRÁBI GYÚJTOGATÓ

 

1. Előhang
 
Megmondom őszintén, nem nagyon szerettem azt a helyet. arra is emlékszem,hogy nem mindenre emlékszem. Az iskola ódon volt, és szürke. lucskos, azt sem tudom,végül hogyan égett le. mármint,azt tudom hogy hogyan, csak azt nem, hogy ilyen lucskossággal miképp. Úszott az egész, gombás volt sötét és nedves. Halálszíne volt igen. Ez a legjobb  szó rá.

2. Schola, exodus Zágráb

Szóval ebbe a halálszínű épületbe jártam iskolába. mindig is furcsán kezeltek, hiszen 22 éves volt a testem, a tudásom is, de a lelkem meg 12. még csak most jártam általánosba. Nagyon jó tanuló voltam. anyámék büszkék voltak rá, legalábbis a nevelő meg a fater. Kézzel készítettem modellszintű játékokat házilag, műanyag dobozba rakták őket és úgy tették ki az iskola halálszínű könyvtárába. Itt volt a PÍKEMBOR, ez volt a neve. Utólag persze csak egy pókember koppintás az egész, de hát kit érdekelt ez? Az osztályfőnökömet is átjárta a büszkeség ha rám gondolt. Egy gond volt velem, hogy kezelhetetlennek tartottak. Óvodában mindig hisztiztem mert kerestem valami vikinénit. Sírtam és földhöz vertem magamat, hogy nekem ő kell. olyankor átjött a másik csoportból kicsit ringatott aztán megígérte, hogy másnap ő lesz nálunk. Akkor megnyugodtam. Szóval hihetetlen egy gyerek voltam, élen jártam mindenben, de az emberi magatartás mint olyan, nálam esetleges volt. Ennek köszönhető, hogy egyiknap úgy döntöttem, hogy a lány osztálytársaimmal, akik viszont mindenhogyan 12 évesek, elsétáltunk Zágrábba. Felhúztuk a kabátokat és díszes csatárláncban elindultunk délre. Az útról homályos emlékeim vannak. Azt tudom, hogy kék szövetkabátom csak nekem volt, a többiek mind piros csizmákba,meg piros felöltőkbe voltak csomagolva, olyanok voltak körülöttem, mintha bálnavadász kapitány volnék, ők meg a cetvérben úszó alkalmazottaim. Zágrábba odaértünk, az már biztos, de hogy mit csináltunk ott, meg minek mentünk, arra megint nem tudok visszaemlékezni. Ez az írás nekem se ad sok mindenre választ, de mégsem céltalan, hiszen elég kalandos volt a dolog így is, meg talán valami visszaáll, talán jó balansz lesz, hogy kitudjam egyenlíteni a sokkot.
 
3. Kedves vendégmunkások

A legközelebbi képnél, úgy tudom egy pulóverben álltam a vonatoknál, és kétségbeesetten próbáltam visszajutni a városba ahol éltünk, ahol ez az egész indult. Felkapaszkodtam egy tehervonatra, de a vontatós kocsiknak nem volt alja. Beléjük kapaszkodtam minden végtagommal, és úgy húztam ki egészen addig míg nem érkeztünk meg a saját országomba, aminek szintén nem volt neve. Itt buktam le először. A járőrbusz elől próbáltam elbújni a vontatós kocsi körül. – Nehogy észrevegyen,különben végem! – Erre csak kiszúrt valami venezuelai vendégmunkás. Elpanaszoltam neki mi a gondom. Kedves volt a végletekig, egy cseppnyi rosszindulat nem jött ki belőle. Biztos vagyok benne, hogy ő is tudja milyen érzés ez. Így érkezhetett ide ő is. A félelem a torkomban rohangált fel és alá mint valami megőrült turhagombóc. Szédültem, valami régi zeneszám ment a fejemben és úgy éreztem, bármelyik pillanatban simán elhányom magamat. Félbehajtott egy hatalmas méretű piros-sárga-fekete papírt és a kezembe nyomta. Azt mondta ez hamispénz. Gyorsan húzzak el innen, mielőtt valaki meglát és egyek valamit mert nagyon rossz színben vagyok. Megindultam, jobbra-balra hánykolódva a peronok között. Járdaszigetről szigetre ugrándoztam egy emberöltőnek tűnt. Mire kiértem a kajáldához este lett.

 
Folytatatás tovább
 

Tovább / Read more »

A szar megríkat

Kiskoromban Berhidán laktam.
Elég hírhedt hely. Enying mellett a második igen nagy tanya.
Jó persze, most sokan megköveznének, hogy ez nem igaz, dehát az!
15 évig ott laktam, meg vannak ott cimborák is.
Szóval oda is jártam iskolába.
Az Ady Endre Általános iskolába kerek 2 tanévet!
Emlékszem volt egy osztály, (egy kisegítő) ahova a falu legnagyobb cigánycsaládjának összes gyereke járt.
6-16 éves korig. Mindenki rokona volt a másiknak.
Egyidő után annyira kemény lett a helyzet, hogy fegyveres biztonsági őrt kellett felvenni.
Gyakran tört ki nálunk a vérhas járvány is. Meg a tetű, minden szar amit el lehet kapni.
Egyik nap az osztályfőnök egy fehérruhás nővel karöltve jött be reggel.
Kicsit megijedtem.
De csak a védőnő volt. Mesélt a járványról meg ilyenekről, aztán mindenki kapott átlátszó nejlontasakban egy fémesen csillogó (alu) fiolát. Olyan 15 centi lehetett, meg egy kis műanyag kanalat.
Hát az istenért nem tudtam rájönni, hogy ez meg minek?
Apu ilyennel keveri a kávét olykor, de nem ilyen termoszban szállítja a teát.
Elmondták, hogy 2-3 napon belül de hozzunk ebben székletmintát.
Azt is elmagyarázták, hogy pottyantsuk a trágyát a vécébe, majd onnam merjünk ki egy kis darabot. Ha kell, vágjuk le a kanállal a kinézett részt.
Hát ez nagyon jó.
Abban az időben 2 naponta jártam a budira, de most a harmadik nap se akart kijönni semmi. Megerőltettem magam, egy bogyónyi volt. Pont elég egy ilyen kis fosflaskába!
Felmertem és elraktam. Diadalittassan vittem az anyagot.
Az osztály egyik végében ült Ramóna.
Ramóna szőkecigány lehetett. Aranyos fürtjei hájként omlottak nagy és eldeformált fejére. Ezenkívül arra emlékszem még, hogy nagyon büdös volt a szája, és szerelmes volt belém.
Mikor gyűjtötték a mintákat ő sírni kezdett.
Percekig simogatták, nyugtatták az osztályfőnök meg a védőnő, hogy mégis mi a baja?
Nagy nehezen kinyögte, hogy náluk ilyen csúszdás vécé van, és hogy amikor belecsinált mindig lecsúszott a bélsara a vízbe, így nem tudott hozni.
Sosem láttam még úgy embert siratni a saját szarát.

2012.07.25.

 
 

A Csermanek Lakótelep gyógyereje

 
(igaz történet alapján)
 
Mezőföldi időszerint, reggel 6:00-kor, egy punányi masztiff idézetet találtunk a postaládánkban.
Az ÉLVEZD című nótából egy részlet, mint azt rövid kutatásom is bebizonyította.
Alatta, SZÉP NAPOT!, egy mosolygós arc orr nélkül és egy szív. Mi lehet ez?
Hamar kiderült hála egy műértőnek, hogy két veszprémi fiatalasszony találta ki ezt az akciót, hogy feldobják a napjainkat.
Ezután Bucó barátommal gondolkodni kezdtünk, mi minek is örülnénk?
– Én egy Marina Revue idézetnek nagyon megörültem volna. Mondjuk ez állt volna a cédulán: KUTYA VAGY!
– Hát de ez így röhej! Én se küldözgetem szét a Tekintetes Úr szövegeket a szomszédba. Másnak lehet tönkreteszi a reggeli jókedvét. Gondold el, öreg nénik/bácsik napját tették tönkre. Lehet, hogy ők csak az M1-en akarták megnézni a Tenkes kapitánya ismétlését, erre ettől is elvették a kedvüket. Ilyen hülyeséggel -mondta Bucó.
Aztán közöltem vele, hogy most nekem ki kell mennem tejért.
Furcsa volt ez a nagy csend az utcákon. Kicsit borús volt a reggel. Gondoltam félnek hogy eláznak, mert nem mozognak már túl gyorsan.
Megyek le az utcán. Látom jön Marika néni.
– Csókolom Marika néni! Hogy tetszik lenni?
– "EMBERISÉG ÜGYÉBEN TESZEK EGY PÁR LÉPÉST, FÉPERC ALATT MEGOLDOM A VITÁS CIGÁNYKÉRDÉST!" -üvöltötte, és az ottonkáját tépkedte.
Gyors léptekkel iramodtam neki a cél végét jelző UHT-ért.
Erre mindenhol öregek jelentek meg, mindenki a ruháját tépkedte, fejük hátradőlve, és kórusban üvöltötték a fenti sorokat, de mind együtt, mint egy megvadult éjszakai farkaskórus.
Rohantam a boltba. De ekkorra már az eladókat is elérte a kór. Lekaptam a tejet a polcról, odadobtam a pénzt, és futottam ahogy csak bírtam.
– Szörnyű a helyzet odakint!
– Mi történt?
– Az emberek a felöltőiket tépkedik, és Matuskát ordibálnak!
– A zenekart?
– Igen azt! Mit csináljunk?!
– Ellenszer kell! De gyorsan!
– Igazad lehet. Gyere gyorsan, írjuk ki mi is kis fecnikre a nyugdíjasoknak a Csermanek Lakóteleptől a PIACTÉRI BESZÉDFOSZLÁNYT!
Rohantunk és szétórtuk, az emberek nyáltól habzó arccal olvasták a sorokat, aztán lassankint megnyugodtak.
– Ezzel megspóroltunk egy csomó beszélgetést nekik. Most már ülhetnek a fotelben, nézhetik az ATV-t, süthetik az ebédet.

Ez a nap is jól zárult.

2012.07.13.

AZ ELSŐ ÜVEG POHÁR VOLT

(Spagoj zöld ingben, én dekkelek feketében, egy ős-Opus Null házibulin)

Az egyetemi tanár az egy teljesen más jegyekkel bíró jelenség, mint mondjuk egy középiskolai,vagy általános iskolai tanár.
Na persze nem azért, mert mert nagyobb isteni magasságokból zabálja a tudás mannáját.
A francokat!
Egyszerűen csak másképp bánik a diákjaival.Teszem azt, mivel az ember már kiforrottabb jellem, felnőttként kezeli őket, persze általában csak addig, míg az ő egojának nem esik bántódása.
Volt nekünk egy tanárunk, ezúttal legyen Zendör. Mindig csak így neveztem magamban, és a sorstársak között is egy sci-fi,rajzfilm változata után.
"Fénylő legyek vagyunk" -kiabálta veszettül a mesében.
Szóval Zendör szerette éreztetni, hogy ő egy művelt ember. Kétségkívűl az is volt. Most ha ezt pár évvel korábban írnám, és a tanári kar megint kiakarna zárni az iskolából, újból megvádolna azzal, hogy cinikus vagyok és csak heccből ironizálok a tanáron, dehát tényleg az volt! Megjegyzem, bűnősen tennék, akkor is ha így volna!
Szóval mindig megkérdezte, hogy tegye fel a kezét, aki tud mondjuk fejből verset, vagy zenélni, és akkor ő is feltette, majd kijelentette pedánsan, elégedett mosollyal az ajkán, hogy: – AZ ÉN VAGYOK!

Egy időben adott fel házifeladatokat is, ilyen szorgalmi jelleggel.
Ha tudtuk a választ, azért ötös járt vagy bármi extra, ami csökkentette a bukás veszélyét.
Egyszer azt tette fel, hogy:
– KI TUDJA, HOGYAN ÉPÜLTEK A PIRAMISOK? AKI TUDJA, AZT MOST ÁTENGEDEM! NEM KELL VIZSGÁZNIA!

Törte az agyát mindenki, elszánt nebulók tucatjaival hozták a különböző elméleteket, de egyiket sem fogadta el.
Mi persze, nemes egyszerűséggel leszartuk.
Azt hittük sosem derül ki, mire föl egyszer azt mondta elárulja, de ezt még az ezzel foglalkozó tudosók sem tudják, ő jött rá egyedül. Azt mondja, a homokot összehordta a szél,ami összetapadt és azokat faragták ki, meg fúrták ki belül.
Tanácstalanul néztük a pedellust. És akkor most mi van? KI NEM SZARJA LE? – gondoltam.
Spagoj barátom ekkor rám néz és határozottan ezt mondja:
– FIGYELJ ÖREGEM! ÉN NEM VAGYOK EGY EGYETMISTA ALKAT, NEM OLVASTAM SZÉJJEL AZ AGYAMAT, NÉHA NEM TUDOM KIFEJEZNI MAGAMAT ELŐADÁS KÖZBEN, DE AZ APÁM KŐMŰVES VÁLLALKOZÓ. ÉN DOLGOZTAM VELE ELEGET, HÁT BASZD MEG! AZ KURVA ÉLET HOGY A HOMOK AZ NEM TAPAD ÖSSZE!

2012.07.04.

 
 

EZ A VÁROSKÉP A MEGSZOKOTT


Enying furcsa hely. Talán már említettem, miképp keveredik benne 2012, a Horthy- és a Kádár korszak diszkrét bája.
Az emberek itt javarészt mind betegek. Lelkiekben minimum. Átütő sikerrel jelentkezik ez a testükön is.
Izomsorvadás, alkoholizmus, agybajok, kifordított végtagok, daganatok és bélpanaszok.
Egy hónapban egyszer viszont,teljesen felélénkül a város.
Az ok igen egyszerű. Jönnek az állami pénzek.
Régen valami környékbeli dombon állt egy putri, ott lakott az összes cigány.
AKkor még nem engedték be őket ide, kevesen voltak, az is lehet, hogy egyáltalán senki.
Most itt élnek, velünk.
Ha megjön a hőnáhított pénz, nem csak a melegre rajzanak ki.
Beveszik a boltokat, fagyizókat és mindent ami mozog, vagy mozdítható megvesznek, nem baj ha nem jó semmire, vagy azt sem tudja mi az.
Az öregek nem tudnak írni, sem olvasni.
Egy alkalommal a régi boltban vásárolt az egyik (talán már meséltem), persze bankkártyával.
Elérakják a blokkot amin izgatottan virít a kérdés:

EGYETÉRT-E A FENTI ÖSSZEGGEL?

ALÁÍRÁS:

-Írja alá Raffael néni.
-Aranyom, én nem tudok írni.

Másik alkalommal Bucó barátommal pihentünk a gyönyörű udvarunkon. A kapu előtt lejtmenetben sétál egy testvérpár. Éppen veszekedtek:

-GYERE HAZA! -szaggat a nyári csendben a kutyaszerű dialektus
-NEM MEGYEK! INKÁBB ADJÁ GYUFÁT!
-GYERE HAZA, MERT BEKÖPLEK A MAMÁNAK!
-SZOPJÁ LE! ADJÁ GYUFÁT!
-BEKÖPLEK, HOGY CSIKKEZŐ!

Ma éppen a hivatali ügyeket intéztem, papírok, posta ilyesmi. Szokásos, amelytől kicsit felébredek, és érzem hogy lábam is van. Nagyobb cigánycsomópontok alakultak ki. A turkáló előtt egy öregdarab borsodit iszik. Talán érzi benne a távolabbi véreit.Mellette az elhízott csikkező fattya valami energiaitalt vedel. Mikor átmegyek a zebrán az egyik megindul felém és éktelenül ordítani kezd, de leesett hogy a nőjének ordibál. Zsíros évgyűrűk a teste körül, zsíros haj, lucskos fej, lógó csöcsök.

-HALLOD! TE MEG SZOPD LE A FASZOMAT! A MACSI MEG A RÓZSI MONDTÁK, HOGY MÚLTKOR JÖTTEK AZ AUTÓSOK TE MEG FELHÚZTAD A PULÓVERODAT!

A postán mindenki a kormányt szídja, a tranzakciós adó még a maradék fehér népességet is atomnyi ellenállókra zúzza.

-NEM IGAZ HOGY EKKORA A SOR!
-ITT VANNAK TÍZEN, AZTÁN EGY ABLAK VAN CSAK?
-HOGY LEHET ENNYIT SZARAKODNI?

Az ablak mögött a kedves hölgy kapkod, látom próbálja utolérni magát.
Bizony – mosolyra húzódik izzadt képem – itt már csak egymásfejére nőni, vagy megdögleni lehet!

 
 

ÁLOMLEÍRÁS-A JOBBIKOS ZSIDÓ

vona gábor egy lovagi páncélba bújtatott köpenyes törpe zsidót akart megtenni kancellárrá. az egész egy folyóparton történt. vona gábor egyik párttársa ekkor odalépett és megszólította a zsidót:
-HÉ TE! TE AKARSZ KANCELLÁR LENNI?
-IGEN. TUDOD A ZSIDÓKNAK 9 ÉLETÜK VAN, ÉS NEKEM EZ AZ UTOLSÓ. KI KELL HASZNÁLNOM. ÉS A BORT IS JÓL BÍROM! – azzal a lendülettel fogta magát az ismeretlen párttag és a folyóba hajította a zsidót. majd elkezdett ordibálni vonával:
-ÉS HA MAJD JÖN AZ AZ ŐRÜLT NAGYDARAB ÍR KÉPVISELŐ AZZAL IS ÍGY FOG MEGKÜZDENI?
Vona meg rezzenéstelen arccal állt a mólón.
aztán felébredtem!

 
 

A MEGBUKOTT ALÁÍRÁSGYŰJTÉS


Hentes barátom és én éppen a közeli pékségbe indultunk, hogy kitömjük éhező beleinket valamiféle dagasztott csodával.
Gondoltuk átsétálunk a pályaudvaron, mikor egy igen szemrevaló hölgyemény állt elém vigyorogva kezében paksaméta.
Testét valami gusztustalan takonyzöld széldzseki fedte.
-SZIA!
-SZERVUSZ!
-ZAVARHATLAK EGY PILLANATRA?
-PERSZE. TESSÉK CSAK!
-ALÁÍRÁSOKAT GYŰJTÜNK AZ LMP…

-ekkor már lefelé néztem, ahol a kövön egy női görkorocsolyában ülő puncibajuszos cigánygyereket vettem észre-

-NE HARAGUDJ, DE EZEK NEM AZOK A SZÍNEK!

Majd elsétáltunk.
Visszafelé már más úton jöttünk, de valami mégis dolgozott bennem.
Úgy éreztem tennem kell valamit ezekért a kedves emberekért.
Éppen kapóra jött, egy részeg állat, aki énekelve próbált eljutni az utca végére.
Átkiabáltam a barátoknak:
-TALÁLTAM NEKTEK EGY POTENCIÁLIS SZAVAZÓT!

A lány csak nézett, majd elfordult. Mire odaért az úriember, gondoltam megtámogatom őt is.

-TÉGY EGY JELET!

Újra oda nézett, majd megint elfordult.
Szégyelltem volna megmondani neki, hogy az ágyam felett Schiffer András képe lóg, hogy ő őrizze álmom, ha abba akarna betörni Havas Henrik…

 
 

HERR TRAILER

Ricsi 20 éves korára megelégelte Kelet-Európa sanyargató mibenlétét, és úgy döntött emigrál!
Célpontja Németország északi részén terül el.
A sors fintorának köszönhetően biztos pont várt rá.
Egy korabéli német lányt vett el feleségül aki a német futball bajnokság
valamelyik alsó szakosztályában volt bíró méghozzá elég szép summáért!
A nő elég férfias volt. Mondhatni, egy szikár playboy-nyuszi!
Szóval az anyagi gondok elkerülték. Volt ideje zenekart alapítani, amiből ő heti 10 eurót kaszálhatott.
Herr Trailer – mert csak így nevezte nejét – apja egy bútorüzletet vezetett.
Itt lakott az egész család, beleértve Herr Trailert és Ricsit is.
A bolt és így a lak is elég speciális volt, hiszen mindenhol csak rattant bútorok álltak.
Fonott székek, ágyak, asztalok, kávéfőzők, mosógépek és lámpák…
Ricsi második gyerekkorát élte, hiszen csak le kellett feküdnie hetente egyszer Herr Trailerrel, ami utólag azt mondja, nem is volt olyan szörnyű.
– Ki lehet bírni. -mondta
Utána mindig játszani indult a zenekarral amiben dobolt.
Apósa nem nézte jó szemmel ténykedését. Egy idő után elege lett abból, hogy csak egésznap sört iszik, meg henyél, mondván 10 eurót keres egy héten.
– NA IDE FIGYELJ RICSIKÉM!
– TESSÉK PAPA!
– ELEGEM VAN ABBÓL, HOGY SEMMIT NEM KEZDESZ MAGADDAL! IDE JÖSSZ A MI SZÉP ORSZÁGUNKBA, EGÉSZNAP CSAK ITT FEKSZEL, SZELETELT KENYRET ESZEL, MEG SÖRT ISZOL!
– JAJJ PAPA! MAGAM OLYAN FIGYELMES! DE MOST IDE HALLGASSON! MAGA IGAZÁN NEM POFÁZHATNA NEKEM.  MINDEN KI VAN TALÁLVA! HETI 10 EURÓT KERESEK, AMIBŐL TUDOK VENNI EGY KILÓ SZELETELT KENYERET ÉS 15 SÖRT! MIVEL NÉMET ÁRUHÁZBAN VÁSÁROLOK, A PÉNZ AZ ORSZÁGBAN MARAD!
AZ ÉN KAPCSOLATOM AZ AMÚGY FÖRTELMES LÁNYÁVAL IS, MERKANTILISTA ALAPÚ! MÉG A SPERMÁM IS BENT MARAD! IDE HOZOM MAGUKNAK A SZERÉNY MAGYAR JAVAIMAT, ERRE FÖL ITT UGRÁL NEKEM!
– ÖÖÖ!
– KUSSOLJON APUKA! LE KELL MENNEM SÖRÉRT.

 
 

HORRIBILE DICTU! OPUS NULL-SZIJJ FERENC SPLIT

 

ITT LEHET MEGHALLGATNI A LEGÚJABB GYÖNYÖRT, MELY SZERTEÁGAZÓBB MINT EGY ÁRAMMAL AGYONCSAPOTT FANSZŐRCSOMÓ!

http://dl.dropbox.com/u/62586647/OPUS%20NULL-SZIJJ%20FERENC%20SPLIT.rar


 


© Copyright 2013-2019 RNR666.