Barangó: Magyarságkutatók bebizonyítják

Most, hogy az Antarktisz is olvadásnak indult, és egyre több magyarságkutató felpüffedt és megcsonkított holttestét fogják ki a megáradt Amazonas mellékfolyóiból, már nem vonulnak tankok a Kubatov sugárúton, és a karácsonyi hőségben fulladozó magyar nagyvárosok utcáin a dízelmeghajtású szaporodásgenerátorok füstje tölti meg a vércsatakos éjszakát. Nem sírunk többé a nemzetiszín szivárvány alatt édes trianonszagú könnyeket, és a letolt nadrágú tízparancsolat-megfejtők sem igazítják bélperisztaltikájukat a NER-kompatibilis atomerőművek prelúdiumaihoz és fúgáihoz, mert eljött a hallgatás órája, amikor férfiemberek nem beszélnek többé pénzről, legfőképp arról a pénzről, amelyet román kurvákra költöttek. A magyarságkutatás hungarikum, nincs még egy királysága a világnak, ahol az áderbajszos udvari koboldok ilyen őszinte kíváncsisággal hajolnának önsaruk fölé, hogy kiderítsék, milyen porból gyúrta eleiket a magyarok kénkőfüsttől mámoros kuvaszfejű úristene, kit hátrafelé nyilazva nemzett minden istenek ostora lóháton. Márpedig ha egyszer a magyarságkutatók bebizonyítják, hogy a trójai kecskepásztorok azért hágták hátulról békésen legelő jószágaikat, mert lóvá tett nemzetük vészes fogyásnak indult, és így próbáltak úrrá lenni Demográfia istenasszony csalfa természetének átkos örökségén, akkor bizony nem lesz más orvosság a fogyásra, mint cefrét szagolni egy részeg hajnalon, és felnyergelni hamisan nyikorgó fakecskéinket.

Ügyeletes alkoholista tehetség

 
2011. december 15., csütörtök :::

1995 decemberében valamikor ilyentájt volt életem legszarabb „felolvasóestje”. Persze amúgy minden felolvasóest szar. Micsoda baromság már maga a műfaj is: felolvasóest. Az említett est azért ígérkezett másnak, mert a Tilos az Á a saját torát ülte ’95 decemberében. Már megszületett a bírósági határozat, hogy a helyet be kell zárni, így decemberben egy karneváli tombolással ért véget a kocsma ötéves fennállása.




Annyira szarul életemben nem éreztem magam, mint aznap este. Lovasi olvasott még fel meg a Ficsku Pál, aki egy hihetetlen nagypofájú miskolci fasz. Gondolom, már akkor is megjelent egy-két kötete, és ő volt az ügyeletes alkoholista tehetség. Ők ketten kezdték a felolvasást, a Lovasi jött a szokásos sortörős enjambment-jaival, amitől mindig elélvez a közönsége, a Ficskura viszont egyáltalán nem emlékszem.

Sajnos eléggé berúgtam, és helyzetemet csak nehezítette, hogy egy teljesen indokolatlan nagylelkűség folytán beengedték a Tilosba Dixie-t is, aki rögtön az első sorban ült le. Róla annyit kell tudni, hogy jóformán az összes budapesti kocsmából ki volt tiltva, ami akkoriban még könnyedén ment – ma már azért nehezebb dolga lenne.

 
 
 

Egyetlen harapás

2011. október 28., péntek :::

Mostanában fölöttébb szórakozott vagyok. Az előbb véletlenül majdnem a fülembe töltöttem egy pohár sört, és a szomszéd sivatagában legeltettem a keselyűcsordámat. Diplomájukat vesztett orvosokkal veszem körül magam, mindenre elszánt bűnözők kis csapatával. Májakat rabolnak a világ különböző tájairól. Egy nemzetközi szervcsempész-hálózat tagjaiként keselyűként csapnak le az út mentén heverő áldozatokra, és egyetlen harapással kiszakítják a májukat, egy másikkal meg a szívüket.

 
 
http://barango.freeblog.hu/
 
 

Csupán egy orrfricska

 
2011. október 20., csütörtök :::

Amikor majd egyszer összeesel a saját konyhádban, a tablettáid is a földre esnek, és nem fog levinni senki az állatorvoshoz, hogy elaltassanak. A rákos sejtek a barátaid lesznek. Sokkal régebben lakják a bolygót. A második világháború nekik csupán egy orrfricska. Majd ez lesz, meg az lesz.



Hogyan tudnék elreccsenő csontjaimból valami undok főzetet kotyvasztani, amitől rosszul lesznek mindazok, akiket gyűlölök? Nehéz ügy. A csontok amúgy ellenállnak minden főzésnek. Ott maradnak a fazék fenekén.
 
 
 

Ócska kis buzi angolszász szokás

 
2011. október 7., péntek :::

Olvasom H. S. Thomson Rumnaplóját, és nevetséges, hogy a legelvetemültebb varacskosdisznó-részegségek másnapján is az az első dolguk, hogy jól bereggelizzenek. Ócska kis buzi angolszász szokás. Ahogy az anyukájuk megtanította nekik, felkelnek, és szépen megreggeliznek. Jómagam ébredhetek akár frissen vagy másnaposan, délig rá sem tudok nézni semmi ételre. Nemhogy éhséget nem érzek, de hánynom kell minden eledelnek még a gondolatától is.


Most visszagondolva elég vicces volt, amikor a 90-es évek elején először jött ide turnéra a Brains of Morbius meg a Balloons, és döbbeneten konstatálták, hogy a magyarok nem reggeliznek. Felébredtünk mondjuk Miskolcon, és ahelyett, hogy nekiálltunk volna valami reggelit készíteni, lementünk a Gerendásba, ahol éhgyomorra ittuk a deci vodkát.
 

Legálisan és pofátlanul vedelni munka közben

2011. szeptember 30., péntek :::

Munkahelyre másnaposan bemenni persze sohasem volt örömünnep. Bárcsak összeszámoltam volna, hányszor kellett mégis megtennem. Mindegyik maga volt a pokol. Persze másnapos részegen már jóval könnyebb dolgom volt. A Mai Nap estében, ahol a kilencvenes évek elején dolgoztam, ez mindenképp jó átmeneti megoldásnak számított, mert ha az ember idővel vészesen józanodni kezdett, elég volt odamenni a hűtőhöz, kivenni egy sört, és tölteni hozzá egy kis unicumot. A Mai Nap volt az egyetlen munkahely, ahol szabadon, legálisan és pofátlanul lehetett vedelni munka közben.



Ráadásul mindig volt a hűtőben valami. Sőt az a valami többé-kevésbé közös volt. A tömény mindenképp. Elég olcsó tréfának számított, ha vizet töltöttünk a vodkásüvegbe, és azon röhögtünk, hogy a délutánosok közül valaki belehúz és csalódottan káromkodik majd. Sem előtte, sem azóta nem dolgoztam még olyan munkahelyen, ahol ennyire gátlástalanul lehetett részegeskedni.

Azért persze itt is sikerült kiütnöm a biztosítékot…
http://barango.freeblog.hu

 

Huszonhárom év nem múlik el nyomtalanul


ÚJ ROVAT AZ RNR666-ON…
 
 
…melyben a hírhedt antiklerikális költő-dalszerző-énekes-basszusgitáros-tubás saját blogjából csenünk át,
egy-egy magvas bejegyzést.
Íme az első lopott szajré:
 
 
2011. szeptember 23., péntek :::

Az elmúlt éjszakaihoz hasonló, infantil-dadaista bejegyzéseket olvasva bárki azt hiheti: „biztos be volt baszva”. Szó sincs róla. Az ilyen és ehhez hasonló zagyvaságokat általában színjózanul, maximum egy sör hatása alatt írom. Világéletemben rosszul értelmezték a megnyilvánulásaimat. Viselkedés-zavaros ember lévén, gyakorta gondolták rólam, hogy seggrészeg vagyok, amikor pedig reménytelenül józan voltam. Zavaros, érthetetlen, hadaró beszédemet hallva, vakarózásom, imbolygásom látva ugyanis mindenki részegnek hitt. Aztán néhány hónap múlva ugyanezek az emberek mosolyogva állapították meg, hogy végre józannak látnak, mire közöltem velük, hogy három napja egyfolytában iszom.

Persze bizonyos esetekben egyértelműen részeg voltam. Mostanában került fel a youtube-ra egy 1988. januári QSS-koncert. Na, ott tényleg nagyon berúgtam. Magamhoz képest is hihetetlen szarul próbálok énekelni. Nagyon nem megy. Az egyetlen értékelhető jelenet az, amikor a Félhalottban a földön fekve ordítom, hogy: Nem! Ma már ez nem menne. Talán még le tudnám vetni magam a földre, de fölkelni már nem tudnék. Huszonhárom év nem múlik el nyomtalanul.
 

 
Fogalmam sem volt róla, hogy létezik ez a felvétel, ahogy azt sem tudom, ki filmezett. Annyira szánalmasan szar vagyok rajta, hogy nem tudtam végignézni, csak az első számot meg a Félhalottat. Másoknak sem javaslom. Csakis az elrettentés szándékával tettem ide a linket. Ráadásul gyanítom, hogy elég sok koncertünkön nyújtottam ugyanilyen nyomorúságos látványt.

http://barango.freeblog.hu/

© Copyright 2013-2019 RNR666.